Már harmadik éve veszünk részt a Boldogságóra programban, egyre jobban a mindennapjaink részévé válik.
Pedagógusként, gyógypedagógusként úgy vélem, a gyermekkel foglalkozó pedagógus feladata egy olyan iskola megteremtése, ahol a tanterv, a tananyag, és az ehhez kapcsolódó a tanítási- tanulási módszerek és eszközök, a tanulási környezet, a kommunikáció, a motivációs rendszer összhangban vannak. Olyan segítő-támogató iskolai környezetben folyik a nevelés-oktatás, amelyben a gyermekek megtalálják a helyüket, pozitív irányban fejlődik a személyiségük, bővül tudásuk és jól érzik magukat. Különösen érvényes ez akkor, ha sajátos nevelési igényű gyermekekről van szó, akik többszörös hátránnyal küzdenek, az értelmi, érzékszervi sérülés, beilleszkedési, tanulási, magatartási problémák, szociális hátrányaik miatt ők, személyre szabott, célzott megsegítést igényelnek iskolai szocializációjuk során. A SNI gyermekek nevelése-oktatása akkor mondható eredményesnek, ha sikerül őket eljuttatni a társadalmi rehabilitáció fokára, a nevelési eredményeket a szociális rehabilitáció tartósítja. Azért, hogy ezeknek a gyermekeknek javuljanak az esélyeik az életben való helytállásra, mi pedagógusok már az iskolában sokat tehetünk. Alapvető pedagógiai célom, hogy megszerzett tudásommal, tapasztalataimmal segítsem, támogassam tanítványaimat az iskolai élet útvesztőiben és olyan alternatívákat kínáljak számukra, mellyel öröm és élmény a tanulás. Olyan szűkebb és tágabb iskolai környezetet szeretnék formálni, ahol a gyermekek észre tudják venni az élet adta apró örömöket, melyben a szeretet, a mások segítése, a megbocsájtás, a hála a mindennapok része, ahol gondolkodásmódjukat pozitív irányba terelhetem, mely segít nehézségeik, hátrányaik leküzdésében. Tapasztalataim alapján a Boldogságóra Program egy ilyen alternatíva, mely összhangban van Pedagógiai Programunkban megfogalmazott céljainkkal, azok megvalósítását teljes mértékben segíti. Éppen ezért saját pedagógiai célomnak tekintem, hogy a programban szerzett tapasztalataimat beillesszem a nevelési-oktatási folyamatba, ezáltal fejlesszem tanítványaim mindazon képességeit, amelyek segítik őket az ismeretelsajátítás során, segítenek hátrányaik leküzdésében, kompenzálásában iskolai pályafutásuk, és azon túl, társadalmi beilleszkedésük során.
Társas kapcsolataink befolyásolják hangulatunkat, azt hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Egy jó közösségben odafigyelünk egymásra, észrevesszük, ha valaki rosszkedvű, bánatos, igyekszünk őt megvigasztalni. Ehhez szükségünk van a bizalomra, a szeretetre. amióta boldogságóráink vannak tudatosabban odafigyelünk egymásra.
Társas kapcsolatok ápolása
A társas kapcsolatok hónapjának feldolgozását ebben a hónapban is a tavalyi emlékek felidézésével kezdtük, majd minden héten összekapcsoltuk a heti tervünk feladataival. Első héten „A fecske és a szalmaszál” mesét néztük meg laptopról. Elmondhatták gondolataikat a gyerekek. Meglepően sok ismeretük volt a madarakkal kapcsolatban, megértették a mese lényegét is. Meleg fészekrakó relaxációval zártuk a tevékenységet. Következő héten a Márton -napi lámpás felvonulásra készültünk. A mécses és liba készítése közben sokat beszélgettünk arról, hogy a gyerekek barátsága a családokat is összekovácsolta, hiszen többen az óvodában ismerkedtek meg. A felvonulás utáni napon elmondták, hogy kikkel vonultak együtt, hogyan élték meg ezt az eseményt. Harmadik héten Szomorú Szilárd és Boldog Dóra is bekapcsolódott a téma feldolgozásba, mert a két kis „rongybabánkhoz” intéztek pozitív szavakat a gyerekek, amely ráhangolódás volt az „Azt szeretem benned, hogy…” játékunkhoz. Utolsó héten a „Mint a hal vízben”…feladattal zártuk le a havi témát. Kinyomtattam halakat, minden képből kettőt. Mindenki felragaszthatta azt a halat amit a kezébe adtam. Be kellett csukni a szemüket és amikor a tenyerében volt akkor nyithatta ki és oda ragaszthatta ahová akarta. Miután elkészült a képünk, akkor jött a nagy felismerés, hogy a barátoknak ugyanolyan halat adtam. Kitettük ezt a képet a „boldogság falunkra” és több napon keresztül sokszor megálltak előtte és mindig voltak olyan gondolataik a gyerekeknek, amely a barátságról szólt.
Szegedi Fekete István Általános Iskola
A gyerekekkel a százlábú feladatot próbáltuk ki. Nagyon tetszett nekik, főleg az, amikor a végén eldőlt a sor.
Szegedi Fekete István Általános Iskola
A gyerekekkel a százlábú feladatot próbáltuk ki. Nagyon tetszett nekik, főleg az, amikor a végén eldőlt a sor.
Szegedi Fekete István Általános Iskola
A gyerekekkel a százlábú feladatot próbáltuk ki. Nagyon tetszett nekik, főleg az, amikor a végén eldőlt a sor.
Az ember társas lény, így folyamatosan keresi a társaságot a környezetével. Óvodás korban is ez történik. Amikor a kisgyermek bekerül az óvodába, elkezdi kilalakítani a saját kis kapcsolatrendszerét az oviban. Ismerkedik a gyerekekkel, óvonénikkel, dadusokkal. Gyakran életreszóló barátságok kötődnek az óvodában.
A kisgyerekek először külső tulajdonságok alapján kezdenek el barátot választani.( Pl: Azért te vagy a barátom, mert szép a pulcsid.) Később már belső tulajdonságok alapján választják meg a barátaikat (Pl: Azért te vagy a barátom, mert sokat segítesz nekem.) Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a társas kapcsolatok kialakulásának elsődleges színtere az óvoda.
A foglalkozások, beszélgetések és a játékok alkalmával igyekszem a gyerekek társas kapcsolatait formálni, elmélyíteni. Tettem ezt a mostani alkalommal is, ahol a társas kapcsolatok volt a foglalkozásunk témája.
Bevezetésként beszélgettünk a gyerekekkel a barátságról. Mindenki elmondhatta, hogy szerinte milyen a jó barát.Elmesélték, hogy kik a barátaik és megbeszéltük azt is, hogy miért vele/velük barátkozik.
Ezután elolvastam nekik a Tavaszi ébresztő című mesét ahol megtapasztalhatták a gyerekek, hogy örömet nem csak kézzelfogható ajándékkal lehet szerezni szeretteinknek, barátainknak.
Téma feldolgozása:
Barátságszíveket és barátságkarkötőt készítettünk. Mindenki felrajzolhatta a jelét annak a társának a szívecskéjére, akit a barátjának tart. Ezután mindenki megajándékozhatta a legjobb barátját az elkészített barátság karkötővel.
Ezután eljátszottuk a Süni irígy lesz című mesét.
Lezárásként mindenki kapott egy színezőt a munkafüzetből amit kiszínezett.Közben a háttérben Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című zenéje szólt.
Őszintén elmondhatom, hogy a boldogságórának van létjogosultsága minden korcsoportban. Már tudják, hogy Boldog Dóra érdekes játékokat hoz nekik, örömmel fogadják, szívesen megnyilvánulnak neki. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a boldogórás tevékenységek beépülnek a mindennapokba. Nemcsak azon a napon sikeresek, amikor erre fókuszálok, hanem utána egy-egy probléma megoldásánál is: pl. reggel sírdogálva érkezik egy gyermek, a többiek javasolják a varázskendőt, vagy ha észreveszik a társukon, hogy szomorú többen egyszerre megölelik.
A Süni irigy lesz mese után el tudták mondani, hogy milyen jó együtt játszani és milyen rossz volt Süninek, hogy nem játszottak vele.
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka beszélgetőkörnél egyik kisfiú azt mondta, a „Kisbarátom, hogy vagy?” kérdésre, hogy nagyon szomorú. Boldog Blanka megkérdezte „Mit tegyünk?” – „Öleljük meg!” és felálltak megölelni. Én azt gondolom, hogy ennél jobb visszaigazolás nem is kell arra, hogyan épül be a boldogságóra tematikája, hangulata, érzése a gyermekekbe. Az örömtánc, vagy a fagyott babzsák játék csak színesítette a téma feldolgozását.
Úgy érzem, hogy ez egy nagyon sikeres és mélyen beépülő tevékenység volt.
Havi témánk bevezetését beszélgető körrel kezdtük. A gyerekek elmondták, hogy kinek mit jelentenek a társas kapcsolatok, család, testvérek, rokonok, barátok, óvó nénik, dajka néni.
Ezután meghallgattuk Kormos István: A fecske meg a szalmaszál című meséjét Pogány Judit előadásában. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese és nagyon izgatottak lettek, amikor elárultam nekik, hogy el fogjuk bábozni a mesét. Szívesen vállalták a szerepeket és bábozták el a történetet. Jutalmul pedig megnézhették a mesefilmet. Jó érzés volt látni milyen felemelő érzést nyújt nekik a történet, és átérezhették azt is, hogy ha segítenek egymásnak, akkor mindent könnyebb megoldani.
Eljátszottuk a „Meleg fészek relaxációt” – a gyerekek örömmel ölelték át párnáikat, lazultak el, jó volt elcsendesedni az egész délelőtti zaj után. Végül pedig meghallgattuk a hónap dalát, ami szintén nagyon tetszett a gyerekeknek.
A témánk a társas kapcsolatok ápolása volt. Mivel a csoportunk sajnos karanténba került, ezért ez a téma nagyon jó lehetőség volt a régóta távol lévő gyerekek újra összeszoktatásához.
Először is meghallgattuk B.B. Ha boldog vagy! c. dalát. Valójában nagyon boldogok voltunk, hogy végre újra együtt lehetünk. Ezután invitáltam őket egy nagy közös vár megépítésére. Ebbe a játékba először a főként a fiúk csatlakoztak. Gyorsan ment a munkamegosztás. Lett egy irányító, aki kérte a többi résztvevőt a téglák kipakolására. Volt, aki rendezgette a téglákat. Nem volt veszekedés, az esetleges nézeteltéréseket pedig higgadtan és nyugodtan kezeltük. A munka közben pedig lányok is csatlakoztak, hiszen a vár mit sem ér királylány nélkül. Amikor kész lettünk, körbe álltuk a várat és eljátszottuk a Hej vára vára c. játékot.
A játék végén egy barátságláncot alkotva, körbe sétáltunk a teremben és az öltözőben. A játék végén pihenésképpen színezőt választhattak a munkafüzetből, amit nagy lelkesedéssel színeztek ki. Tervben van még egy barátság karkötő készítése is.