November hónap témája a társas kapcsolatok ápolása volt.
Szombathelyen igazi kultusza van Márton püspök legendájának, a Márton-napi szokások felelevenítésének, így ez a mi óvodánkban is hagyományos projekt november első heteiben.
A Boldogságóra program havi témáját is ehhez kapcsoltam a gyerekeknek!
Már jól ismerik a püspök történetét, így a beszélgető-kör az ő jóságáról, segítőkészségéről, szerénységéről, az emberekkel való viszonyáról szólt. Beszélgettünk a róla szóló legendák nyomán arról, hogy milyen jó, ha az ember közelében vannak kedves, jóságos, segítőkész társak.
Beszélgettünk a család fontosságáról, a családtagok feladatairól, szerepeiről, az óvodai mindennapok „társairól”, a barátságról.
Többször eljátszottuk a „Barátságlánc” játékot, aminek az a lényege, hogy egy kisgyerek mondott pár dolgot az ő egyik barátjáról és az illetőnek fel kellett ismernie önmagát a tulajdonságok alapján. Ha felismerte, megfogta a társa kezét, és ő mondta a jelzőket a következő kisgyerekről. Érdekes volt azt megfigyelni, hogy egy kedvelt kisgyermek, akinek sok barátja van, kit választott „leg”-nek, illetve, ha valakinek a legjobb barátja már benn állt a láncban és neki a többi kisgyerek közül kellett választania. Ezekben az esetekben a gyerekek igyekeztek egymást kedvesen jellemezni, mindenkit bevenni a barátságláncba.
A játék után fiú és lány papírbabák színezésével mindenki elkészítette saját magát az aznapi öltözete alapján, és fel is ragasztottuk a barátságláncot a csoportszobába.
A foglalkozás zárásaként az „Egy barátság története” című mesét meséltem el a gyerekeknek.

A következő napon ezzel a mesével szerettem volna indítani a második foglalkozást, de sajnos a koronavírus egyik napról a másikra elérte az egész óvodát, és 2 hétre be kellett zárnunk a karantén miatt.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam tovább vinni ezt a témát, mert a gyerekekhez nagyon közel álló rész ez, hiszen a mindennapjaik meghatározó része a felnőtt és gyermek kapcsolataik.
A karantén ideje alatt a szülői csoportban online ovi formájában közre adtam a mesét, illetve a Boldogságóra munkafüzetben lévő feladatokat. Több visszajelzés is érkezett arról, hogy a gyerekek ezeket elvégezték otthon, szüleiket, testvéreiket is bevonva a színezésbe, rajzolásba!

A 3. hónap témája a társas kapcsolatok. A gyerekeknek rajzoltam egy emberke sablont, amit a nagyobbak ügyesen ki is vágtak. Ezt ezután megrajzolták, kiszínezték. Saját magukat készítették el. Közben beszélgetést kezdeményeztem ebben a témában, tudják-e milyen az, ha valaki jó barát, és mennyire fontos az, hogy vannak körülöttünk olyanok, akikkel jól érezzük magunkat, jó érzés óvodába jönni, mert játszhatnak a pajtásaikkal. Mikor mindenki elkészült, felragasztgatták magukat egymás mellé, egymás kezét fogva. Ezzel egy kört alkotva, az összetartozást jelképezve. Ezt követően elmeséltem nekik a Tavaszi ébresztő című mesét, amelyben a mackónak okoztak nagy meglepetést az erdőben élő barátai, ezzel vidítva fel őt, örömet okozva neki. Egyik nap ebéd közben volt rá példa, hogy egy kislány azért sírta el magát, mert egy barátja azt mondta neki, hogy csak egy kicsit szereti. A mese után erről is beszéltünk, hogy milyen rossz érzés az, ha valakit nem fizikailag, hanem akár csak szavakkal bántunk, épp úgy fáj az is. Ezért inkább gondoljanak ilyenkor arra, hogy milyen jókat szoktak együtt játszani, nevetni, huncutkodni, és ne arra, hogy mivel tudja megbántani a társát.

Társas kapcsolataink építésére a Boldogságóra kézikönyv, valamint az aktuális segédanyag módszereit alkalmaztuk. Mivel nagyon fontosnak tartom és csoportunkban különlegesen odafigyelünk a közösségépítésre és a pozitív társas kapcsolatok ápolására, ezért ebben a hónapban is törekedtünk minél több tapasztalatszerzésre.
Együtt mozogtunk és táncoltunk Bagdi Bella zenéjére, A Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek-re. Nagyon fülbemászó dallama van és kifejezetten szeretik, hogy mozgással kísérhetik a dalt.
A mesénk a hónapban a A fecske és a szalmaszál volt. Ezt elmeséltem, majd a segédanyagban kapott linken keresztül megnéztük a történetet.. Nagyon tetszett nekik és úgy tűnt, hogy eljutott a mese üzenete a számukra. Ezután elkészítettük a saját fecskefészkünket. Differenciáltan, a nagyoknak kevesebb, a kicsiknek több segítséggel oldottuk meg az ábrázolást. Többféle technikát és anyagot használtunk: ollóval vágtunk, szalmaszálat ragasztottunk, rajtoltunk és színeztünk. gyakoroltuk a képalkotást, a képelrendezést. Több területen is fejlődhettek a gyerekek ezáltal, sőt egymásnak segítve társas kapcsolataik is fejlődhettek.
Egy nagycsoportos kisfiú ritkán jár az óvodába a Covid miatt, ezért társas kapcsolatai sem korának megfelelően alakulnak.. Nagyon megörültem, amikor a hónapban járt pár napot. Úgy gondoltam, kihasználom ezt az alkalmat és mint csapatkapitány gyűjthet maga köré gyermekeket, akikkel megépíthetik a saját boldogság várukat. Látszott a társas kapcsolatok terén megnyilvánuló rutintalanság, a kooperációra való törekvés hiánya a kisfiúnál. Nehezen épült fel az a vár.
Eljátszottuk a szomorú Szilárd és Boldog Blanka nevű játékot a kézikönyvből, amikor megpróbáljuk felvidítani egymást. Nagyon jól ment, főleg a fiúk teljesítettek bohóckodásban nagyon jól.
A heti nagytornán lehetőség volt a Fészekfogó eljátszására. A kicsikkel nehezen ment megértetni a szabályt, hogy ki és mikor futhat el a fészekből. -Ezt még gyakorolnunk kell.-
Elkészítettük a barátságláncunkat is. Sajnos a hónapban eléggé lecsökkent a létszáma a csoportnak, de egy kis barátságkört sikerült alkotnunk a jelenlevőkből.
természetesen a hónap lezárásakor felkerült a társas kapcsolatok jele is a Boldogság várába vezető lépcsősor következő fokára.