Jómadadárkák Boldogságórája a 2.c osztályban
Társas kapcsolatok ápolása
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Jómadadárkák Boldogságórája a 2.c osztályban
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Jómadadárkák Boldogságórája a 2.c osztályban
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Jómadadárkák Boldogságórája a 2.c osztályban
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Jómadadárkák Boldogságórája a 2.c osztályban
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Jómadadárkák Boldogságórája a 2.c osztályban
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
Jómadadárkák Boldogságórája a 2.c osztályban
A gyermekkor társas kapcsolatainak kialakulása és változása lényegében az iskolához és az iskolához köthető, ezért a novemberi boldogságórák témája nagyon fontos. Ebben a hónapban a gyerekek figyelmét egymásra, társaikra, barátaikra irányítottam. Cél volt, hogy a gyerekek érezzék, megtapasztalják mennyire fontosak a jó kapcsolatok egészségünk éslelki jóllétünk szempontjából is.
Beszélgetőkörben hallgattuk meg egymás gondolatait az igaz barátságról, egymás segítéséről, a jó barát tulajdonságairól.
Első feladatként, hogy egymást erősítsük, a tőlünk jobbra ülőhöz fordulva fejeztük be a mondatot: „Azt szeretem benned, hogy…”
Mindenki kapott egy kis színes vagy mintás lapocskát. Ezeket kör alakúra vágva beleírtuk, azokat a tulajdonságokat, dolgokat, ami az igaz barátról az eszünkbe jutottak. A kész gondolatokat szívvé fűztük össze, így készült el a barátságszívünk.
Páronként egy ceruzát fogva, közös rajzot is készítettünk.
Végül a cuki teáscsészék barkácsolása után egy baráti teadélutánt is tartottunk. Ahol mesekeksz és gumicukor is volt ;). Az összetartozás erősítése mellett minden kis osztálytársunknak jókedvet, vidámságot adott ez a teadélután.
A nap végeztével kezünket összekapcsolva letettük a barátságeskünket. Az osztály tagjai egyszerre mondták utánam az eskü szövegét.
Sokat tanultunk a foglalkozások, játékok. Például, hogy a szoros barátság feltétele, hogy érezzük és ismerjük saját magunkat, továbbá érdekeljen minket a másik ember, képesek legyünk az empátiára, s az elkötelezettségre. A közeli barátságok természetesen megkövetelik a rugalmasságot és a megbocsátást mindkét fél részéről.
„Néha az életben találsz egy különleges barátot. Valaki, aki megváltoztatja megváltoztatja az életed, azáltal, hogy része annak.”
A társas kapcsolatok nagyon nagy szerepet játszanak a tulipán csoportban, mivel a gyerekek már 4 éve járnak egy közösségbe. A gyerekek között nagy kötődések alakultak ki. Most már nagycsoportban elkezdtek udvarolni is egymásnak. Rajzolnak barátaiknak, és kisebb ajándékokat is készítenek egymásnak. A csoportkohézió erős. Sajnos az utóbbi hetekben betegségek során a csoport létszáma hetek óta a felére csökkent. A gyerekek hiányoznak egymásnak, kérdezik, hogy ki mikor fog érkezni az óvodába. Jelentős empátia alakult ki a kis beteg kortársaik felé. Amikor megérkezik egy gyermek szeretettel és öleléssel fogadják egymást. Nagyon ritkán jellemzi csoportunkat a konfliktus többnyire meg tudják beszélni a problémájukat, mert már kis csoporttól arra törekedtünk, hogy beszéljük meg a problémákat, őszinteség legyen. A közösségi normákat úgy alakítottuk ki, hogy a csoportban lévő nyugalom és biztonság szeretet az elsődleges. A gyerekek megtanultak alkalmazkodni egymáshoz. Ahogy egyre nagyobbak a gyerekek, egyre inkább előtérbe kerülnek a kooperatív tevékenységek. Nagyon segítőkészek nemcsak a felnőttek felé, hanem egymás iránt is. A társas kapcsolatok ápolása téma a héten elmélyítette ezeket az érzéseket. Azt gondoltam, hogy relaxációnak egy önkifejezés alapuló Irka firkát folytattunk. Megkértem a gyerekeket, hogy úgy alkossanak ahogy nekik kényelmes. A legtöbb gyerek a földre feküdt le és ott rajzoltak. Nagyobb méretű lapokat adtam nekik, hogy vonzóbbá váljon a tevékenység számokra. Szabadon választhattak a rajzeszközök közül és hamar megtanulták a mondókát hozzá. Utána elhelyezkedtünk a szőnyegen és meghallgattuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dalát, amelyet többször is hallgattunk és már szeretik a gyerekek. Következő tevékenység a barátság lánc készítése volt. A gyerekek kiszínezték az önmagukat ábrázoló emberkéket és felragasztottuk egy nagy papírra úgy, mintha kezet fognának egymással. Majd körbejártuk a papírt, úgy, hogy szorosan közös egységet alkotva érezzük a közösséget azt, hogy mennyire szeretjük egymást. Utána beszélgetést kezdeményeztem a barátságról. A hiányzó gyerekeket úgy vontam bele a beszélgetésbe, hogy a jelüket kiraktam egy táblára és egymásról is mondtuk jó tulajdonságokat. Elmondhatták, ki miért hiányzik és mennyire várják, hogy újra találkozhassanak egymással. Mit fognak csinálni együtt, ha újra az óvodában lesznek a kis betegek. Minden gyerek, aki a csoportban volt elmondhatta, hogy ki a legjobb barátja. Így készültek el a barátság virágok. Amelyeket ki raktunk az öltözőbe, hogy a szülők is megfigyelhették, hogy a gyerekek mennyire ragaszkodnak egymáshoz és mekkora közösségi élet van itt a csoportban. Ezek a virágok akár jelzésértékűek is lehetnek. Tükrözik a gyerekek vágyait is, hogy kinek szeretnének játszani, kivel szimpatizálnak. A beszélgetés után felragasztottuk a szirmokat a virágokra, amelyre ráírtuk a gyerekek által kiválasztott jeleket. Utána előadtam a Tavaszi ébresztő című mesét, amelynek témája szintén a barátság, hogy mennyire ragaszkodnak egymáshoz a mesében szereplő állatok. A mese után is beszélgetést folytattunk a gyerekekkel. Meghallgattuk az egyik kedvenc dalukat a Tükör című dalt, amelyre vidáman táncoltak. Játékidőben pedig a rajzasztalnál folyamatosan a feladatlapokat színeztük. A bábjátékot másnap adtam elő a gyerekeknek. Nagyon tetszett nekik a mese megbeszéltük az irigység fogalmát. Mivel a csoportunkba járó gyerekek nagyon szeretik a bábjátékot, ezért ők is előadták azokat. Majd a lánckészítő játékkal óriási hosszú közös láncot készítettünk. Ezzel is jelezve összetartozásunkat. Az épített lánccal énekelni kezdtünk a Lánc, lánc, hosszúláz című dalunkat és körbe körbejártuk a csoportot. A játékok végén pedig felraktuk a vár harmadik lépcsőfok ára a szimbólumot jelző kiszínezett emblémákat. A boldog óra foglalkozás nagyon sok tapasztalatot ad a gyerekeknek segít megismerni újabb fogalmakat és tudatosítani saját és társaik által jelzett érzelmeket. Segít előtérbe helyezni a pozitív gondolatokat. Nagyobb hangsúlyt kap a társas kapcsolat és társakhoz való kötődés emocionális kifejezése.
Nemcsak a gyermekek érzelmi stabilitása a fontos, hanem a boldogóra foglalkozást tartó pedagógusoké is, hogy a kezdeményezéseket őszintén, belső indíttatásból végezzük. Intézményünk folyamatosan tartja a kapcsolatot Bódor Andrea Ágnes (pedagógiai szakpszichológus) boldogságóra trénerrel, aki október végén szakmai délutánunkon erősített meg minket munkánkban. Lelki támasza, iránymutatása hozzájárult önismeretünk, érzelmi intelligenciánk fejlődéséhez.