A hónap témája a társas kapcsolatok ápolása volt, melyre a hála zenéjével kezdtünk ráhangolódni.
A gyerekekkel egymás kezét fogva ültünk a szőnyegen, közben a zenére lassan mozogtunk ellazítva magunkat. A csoportunk plüss szíve ilyenkor mindig ott van a kör közepén, jelezve a boldogságóra tevékenységet. Miután mindenki ellazult a plüss szivecskénk körbeadásával egymástól megkérdeztük, hogy „Kis barátom, hogy vagy?” , ezzel is erősítve az egymásra való odafigyelést.
A gyerekeknek elbáboztam a hónap meséjét, a „Süni irigy lesz” című mesét. Mese után megbeszéltük hogy a szereplők mit érezhettek. A gyerekek elmesélhették, hogy ki az aki volt már hasonló helyzetben, mit érzett amikor megbántotta a barátait és amikor megbocsátottak neki. A gyerekeknek jó érzés volt egymásnak kimondani ezeket a szavakat, ezáltal erősödött is köztük a pozitív kapcsolat. A mese után eljátszottuk a mindenkinek van barátja játékot szeretetfonal segítségével. „Azt szeretem benned..” A gyermekek mondatait felírtam és később a közös alkotásunkhoz csatoltam, hogy a szülők is láthassák gyermekeik érzéseit társaik irányában. Ezután a gyermekek lerajzolták magukat, kivágták a formát és ebből készítettünk egy közös barátságszívet. A tevékenységet a hónap zenéjével zártam, melyet a gyerekek többször is kértek a hónap során.

Társas kapcsolataink ápolása kihívások elé állított minket idén, legalábbis, ami az óvodai mindennapokat illeti. Sokan voltak betegek, többen nem jöttek az őszi szünetben, mert a nagyobb testvérük is otthon töltötte ezt az időszakot a családi fészek melegében. De milyen jó is bekuckózni a családdal, életünk egyik legfontosabb társas kapcsolatforrásával…
Hoztak is a gyerekek boldog élményeket, például, hogy „Anya a Jó reggelt dallal keltett.”.

A boldogságórákon a család mellett a barátságok és az óvodai közösség kaptak még kiemelt szerepet.
Szeretetkörben simogattuk egymás hátát, oda és vissza is, adtunk és kaptunk is a melegségből. Játszottunk „becsapósdit”, amikor 3 állításból kellett kitalálni, hogy melyik a hamis. Mondanom sem kell, hogy a gyerekeket nem lehetett átverni. 🙂
Bagdi Bella: Jobb veled a világ dalát hallgatva olajkrétával és vízfestékkel alkottunk csupaszín szíveket családtagoknak, csoporttársaknak azt üzenve nekik, hogy Jobb velük a világ!
Beszélgettünk az emberek sokféleségének szépségéről és arról, hogy mindenki értékes valamiért.
Összegyűltünk a családokkal egy Gágogó mulatságra az óvoda udvarán Márton nap alkalmából, hogy együtt énekeljünk, táncoljunk és lámpásokkal járjuk körbe az óvodát.
Megismertük Gréti, a csillagorrú vakond történetét, amelyben a barátok és a család összefogása segít a főhősnek megmenekülni.
A kedvesség világnapján elmondhatták egymásnak a gyerekek egy papírszív körbeadásával, hogy ki kit és miért tekint a barátjának.
És persze táncoltunk, énekeltünk: fel-felcsendült a Jó reggelt… a játék közben is, nem egyszer, de legalább majdnem minden nap; mindenkinek megmutattuk, hogy boldogok vagyunk; a Pozitív gyerek vagyok… pedig a top lista élén elmaradhatatlan volt.
Végül a Szeretetkörből Szeretetlánccá kapcsolódtunk mindannyian, az óvoda apraja és nagyja, hívtuk a bölcsődéseket is és a betegségből visszaérkezőket sem hagytuk ki, kiszíneztük, kidíszítettük magunkat és akárhányszor felnézünk a falra, ahol összekapaszkodnak hasonmásaink, arra gondolunk, hogy micsoda szerencsénk van ebben a nagy, összetartó szeretetben, amiben a mi óvodánk nap, mint nap él. <3

A társas kapcsolatok ápolása témakör feldolgozását a csoportban nagyban segítette Barátság robot közös elkészítése, aki kedvességéről, barátságáról volt híres. Nagyon nagy kedvvel készítettük el közösen újrahasznosításra törekedve, ennek a fontosságát előtérben tartva. A robot nagyban hozzájárult a gyerkekekkel való együttműködés, kapcsolatápolás, konflkiktuskezelés segítésében. A ráhangolódás, relaxáció, mesélés, éneklés, táncolás, improvizáció mind támogatta a gyerekek együttműködő képességét, társas kapcsolatainak ápolását.

A boldogságóránk havi témáját, új játékok segítségével dolgoztuk fel. A „Barátság-padlás” A csoportszobából egy tárgyat választottak a gyerekek és a tárgy nevében egy -egy történetet meséltek a barátságról, ami a csoportotokban történt. Az óvoda padlására gyűjtjük, ha nagyok lesznek a padlásról előkerült játékok a barátságaitokról szóló történetekre emlékeztetnek majd. A „Kézfogó formák” játékkal anélkül, hogy elengedték volna egymás kezét, különböző formát alkottunk. Kineveztünk egy babát a csoportban, aki Boldog Dóra szerepébe lépett. Boldog Dóra vegyesen osztott meg nehezebb és örömtelibb élményeket, gondolatokat is és kereste a gyerekekkel a kapcsolódási pontokat. Beszélgettünk a gyerekekkel a családi kapcsolatokról, meséltünk saját családunkról. Ismét nagyon jó hangulatban telt a boldogságóránk.

Pozitív kapcsolatok kiépítése (3. lépcsőfok)
A harmonikus csoportlégkör és a kiegyensúlyozott kapcsolatok kiépítése, a közös játékok megteremtésén és az örömszerzés együttes átélésén keresztül valósult meg. Kiinduló eseményként felelevenítettük a reggeli köszöntési formuláinkat-mindenki választhatott és úgy mondtuk el a „Jó reggelt, jó reggelt…c. versikét, majd „Manó Marci” megjelenésével vicces formát öltöttünk és bemutatkoztunk egymásnak úgy is, hogy a jelünket mondtuk. Igen mókás kis jelenetek születtek. Később Szt. Márton-történetével ismerkedtünk meg, ami „libabál-os” hangulattá alakult át. A mozgásos tevékenységek közkedveltekké váltak, főleg ahogy Mártont kerestük a libaólban. A „Gyertek haza ludaim….; „Nincs itthon a macska, cincognak az egerek…” ügyességi játékaink keretén belül egymást támogattuk. Libát etettek szívószállal-ha helyesen ejtettem ki a szavakat. A régi szokások közül megismerkedtünk és kipróbálhatták a gyerekek a kukoricamorzsolást. Többféle háziállattal barátkoztunk meg, melyek „bőrébe” belebújva eljátszottuk mozgásukat, hangjukat utánoztuk. (állatbarátságok születtek) A bábok segítségével problémákra világítottunk rá, amire megoldásokat kerestünk.
Az önbizalomkártyák segítségével beszélgettünk a barátságról, egymás segítéséről, a kártyán szereplő fogalom jelentéséről, hogy mennyire igaz ránk, amit ott leírtak. Megfogalmazták a gyerekek, ki kinek, miért a barátja, mi jellemzi a jó barátokat, milyen érzés, ha nincs barátod, melyek azok az értékek, ami összeköt bennünket, majd a boldogságóra munkafüzet 18.-19.o.-on lévő rajzos feladatokat oldottunk meg. Arra ösztönöztem a gyerekeket, hogy egyik nap tegyenek valami jót a barátjukért. Volt, aki átadta a helyét a sorban; volt, aki megfogta a kezét a másiknak, ha félt tornázás közben…; volt, aki cukrot hozott; volt, aki mondott egy kedveset a másiknak; volt, aki….stb.
Zárásként túrázni mentünk Manó Marcival a Süveghegyre úgy, hogy belekapaszkodtunk egy kötélbe. Ha akadály elé kerültünk igyekeztünk közösen megoldani a problémákat, közösen gondolkodtunk, engedtünk egymásnak és küzdöttünk egymásért, ha szükséges volt. Az igazság az, hogy még van miért küzdenünk, hiszen olykor-olykor egy-egy szakaszon meghajlott a kötél, sőt egyesek elengedték a biztonságot nyújtó kötelet. Tovább kell építkeznünk!!!