Az e havi boldogságóránkat egy meditációs gyakorlattal kezdtük. A róka és a farkas a lakodalomban című mese felolvasása után beszélgettünk a történetről, majd arról hogy mit jelent a cinkosság, az árulás, a betyár becsület. Ezután párokban dolgoztak tovább. Szoborparkot játszottunk, ezután pedig az Udvarias vagyok szituációs játékot. Elmesélte mindenki, hogy kik azok akik fontosak számukra, le kellett rajzolniuk az egyik legjobb barátjukat az osztályból, a többieknek pedig ki kellett találni kit látnak a rajzon. Az órát ölelés népi játékkal zártuk. Feltettük a társas kapcsolatok jelét a boldogvárunkra.

Micsoda alakok

Fucsán fog hangzani, de a Társas kapcsolatok ápolása hónap feldolgozását idén a Hóembernek se keze se lába című dal ihlette. Gondoltam hangolódjunk egy kicsit a télre és eszembe jutott a dal, majd találtam is hozzá alkotni valót.
Hogyan tudunk úgy kapcsolódni egy máshoz, hogy se kezünk, se lábunk? Hangozott a kérdésem.
El is játszottunk. Mindenki leült egy körbe, és a kezünket hátra kellett rakni, a lábunkat törökülésbe. Először csak néztek rám a kis cukikáim, de aztán felcsillant valakinek a szeme, és kimondta: a lelkünkkel is tudunk kapcsolódni…..
Csodás pillanat volt. Egy perc néma csönd….. Majd végül megfogtuk egymás kezét. Valahogy így mégerősebb volt az érzés. Aztán összeért a lábunk, így még erősebbenek éreztük, de akkor volt igazán erős az elmondásuk szerinte, amikor megcsináltuk az „Ölelő perceket” (bármikor, ha a nap folyamán elkiáltja magát valaki, hogy ölelőperc, vagy látjuk, hogy valakinek szüksége van rá, odaszaladunk hozzá, és csoportosan megöleljük.)
Ezekután az óra hátralevő részében csak színeztek, színeztek és valahogy minden hóember összekapcsolódott, pedig a Hóembernek se keze se lába…….

Fucsán fog hangzani, de a Társas kapcsolatok ápolása hónap feldolgozását idén a Hóembernek se keze se lába című dal ihlette. Gondoltam hangolódjunk egy kicsit a télre és eszembe jutott a dal, majd találtam is hozzá alkotni valót.
Hogyan tudunk úgy kapcsolódni egymáshoz, hogy se kezünk, se lábunk? Hangozott a kérdésem.
El is játszottunk. Mindenki leült egy körbe, és a kezünket hátra kellett rakni, a lábunkat törökülésbe. Először csak néztek rám a kis cukikáim, de aztán felcsillant valakinek a szeme, és kimondta: a lelkünkkel is tudunk kapcsolódni…..
Csodás pillanat volt. Egy perc néma csönd….. Majd végül megfogtuk egymás kezét. Valahogy így mégerősebb volt az érzés. Aztán összeért a lábunk, így még erősebbenek éreztük, de akkor volt igazán erős az elmondásuk szerinte, amikor megcsináltuk az „Ölelő perceket” (bármikor, ha a nap folyamán elkiáltja magát valaki, hogy ölelőperc, vagy látjuk, hogy valakinek szüksége van rá, odaszaladunk hozzá, és csoportosan megöleljük.)
Ezekután az óra hátralevő részében csak színeztek, színeztek és valahogy minden hóember összekapcsolódott, pedig a Hóembernek se keze se lába…….

November hónapban a társas kapcsolatok ápolása volt boldogságóránk témája. Az óra elején a barátságról beszélgettünk. Kérdésemre, hogy „Ki az igaz barát?” mindannyian lelkesen válaszoltak és szívesen meséltek élményeikről. Ezt követően feladatlapon dolgoztak önállóan, majd megbeszéltük a feladatokat. Végül kaptak egy színezőt, melyen a gyerekek körben álltak, miközben fogták egymás kezét barátságuk, összetartozásuk jeleként. Az elkészült munkákat kitettük a faliújságra.

A tanulókkal A róka és a farkas a lakodalomban című mesét dolgoztuk fel a társas kapcsolatok témakörben. Vizuális kultúra órán meseillusztrációt készítettek a meséhez.