A társas kapcsolatok ápolása témakör feldolgozását a csoportban nagyban segítette Barátság robot közös elkészítése, aki kedvességéről, barátságáról volt híres. Nagyon nagy kedvvel készítettük el közösen újrahasznosításra törekedve, ennek a fontosságát előtérben tartva. A robot nagyban hozzájárult a gyerkekekkel való együttműködés, kapcsolatápolás, konflkiktuskezelés segítésében. A ráhangolódás, relaxáció, mesélés, éneklés, táncolás, improvizáció mind támogatta a gyerekek együttműködő képességét, társas kapcsolatainak ápolását.
Társas kapcsolatok ápolása
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
A boldogságóránk havi témáját, új játékok segítségével dolgoztuk fel. A „Barátság-padlás” A csoportszobából egy tárgyat választottak a gyerekek és a tárgy nevében egy -egy történetet meséltek a barátságról, ami a csoportotokban történt. Az óvoda padlására gyűjtjük, ha nagyok lesznek a padlásról előkerült játékok a barátságaitokról szóló történetekre emlékeztetnek majd. A „Kézfogó formák” játékkal anélkül, hogy elengedték volna egymás kezét, különböző formát alkottunk. Kineveztünk egy babát a csoportban, aki Boldog Dóra szerepébe lépett. Boldog Dóra vegyesen osztott meg nehezebb és örömtelibb élményeket, gondolatokat is és kereste a gyerekekkel a kapcsolódási pontokat. Beszélgettünk a gyerekekkel a családi kapcsolatokról, meséltünk saját családunkról. Ismét nagyon jó hangulatban telt a boldogságóránk.
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
A gyerekek elkezdtek egy rajzot, mindenki tett hozzá valamit és megszületett a végső alkotás.
Pozitív kapcsolatok kiépítése (3. lépcsőfok)
A harmonikus csoportlégkör és a kiegyensúlyozott kapcsolatok kiépítése, a közös játékok megteremtésén és az örömszerzés együttes átélésén keresztül valósult meg. Kiinduló eseményként felelevenítettük a reggeli köszöntési formuláinkat-mindenki választhatott és úgy mondtuk el a „Jó reggelt, jó reggelt…c. versikét, majd „Manó Marci” megjelenésével vicces formát öltöttünk és bemutatkoztunk egymásnak úgy is, hogy a jelünket mondtuk. Igen mókás kis jelenetek születtek. Később Szt. Márton-történetével ismerkedtünk meg, ami „libabál-os” hangulattá alakult át. A mozgásos tevékenységek közkedveltekké váltak, főleg ahogy Mártont kerestük a libaólban. A „Gyertek haza ludaim….; „Nincs itthon a macska, cincognak az egerek…” ügyességi játékaink keretén belül egymást támogattuk. Libát etettek szívószállal-ha helyesen ejtettem ki a szavakat. A régi szokások közül megismerkedtünk és kipróbálhatták a gyerekek a kukoricamorzsolást. Többféle háziállattal barátkoztunk meg, melyek „bőrébe” belebújva eljátszottuk mozgásukat, hangjukat utánoztuk. (állatbarátságok születtek) A bábok segítségével problémákra világítottunk rá, amire megoldásokat kerestünk.
Az önbizalomkártyák segítségével beszélgettünk a barátságról, egymás segítéséről, a kártyán szereplő fogalom jelentéséről, hogy mennyire igaz ránk, amit ott leírtak. Megfogalmazták a gyerekek, ki kinek, miért a barátja, mi jellemzi a jó barátokat, milyen érzés, ha nincs barátod, melyek azok az értékek, ami összeköt bennünket, majd a boldogságóra munkafüzet 18.-19.o.-on lévő rajzos feladatokat oldottunk meg. Arra ösztönöztem a gyerekeket, hogy egyik nap tegyenek valami jót a barátjukért. Volt, aki átadta a helyét a sorban; volt, aki megfogta a kezét a másiknak, ha félt tornázás közben…; volt, aki cukrot hozott; volt, aki mondott egy kedveset a másiknak; volt, aki….stb.
Zárásként túrázni mentünk Manó Marcival a Süveghegyre úgy, hogy belekapaszkodtunk egy kötélbe. Ha akadály elé kerültünk igyekeztünk közösen megoldani a problémákat, közösen gondolkodtunk, engedtünk egymásnak és küzdöttünk egymásért, ha szükséges volt. Az igazság az, hogy még van miért küzdenünk, hiszen olykor-olykor egy-egy szakaszon meghajlott a kötél, sőt egyesek elengedték a biztonságot nyújtó kötelet. Tovább kell építkeznünk!!!
Relaxációs gyakorlatok után meghallgattuk, „eljátszottuk” a hónap dalát. Beszélgettünk a baratainkról, emberi tulajdonságokról, majd „pohárelkapó” közösségi játékot jatszottunk.
Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A téma megbeszélése után mindenki készített a legjobb barátjának egy barátságképeslapot, amely szív alakú, ha kinyitják egy virág, ezzel is hálájukat kifejezik a barátságért. A virág belsejébe üzenetet, rajzot készítettek.
Az e havi boldogságóránkat egy meditációs gyakorlattal kezdtük. A róka és a farkas a lakodalomban című mese felolvasása után beszélgettünk a történetről, majd arról hogy mit jelent a cinkosság, az árulás, a betyár becsület. Ezután párokban dolgoztak tovább. Szoborparkot játszottunk, ezután pedig az Udvarias vagyok szituációs játékot. Elmesélte mindenki, hogy kik azok akik fontosak számukra, le kellett rajzolniuk az egyik legjobb barátjukat az osztályból, a többieknek pedig ki kellett találni kit látnak a rajzon. Az órát ölelés népi játékkal zártuk. Feltettük a társas kapcsolatok jelét a boldogvárunkra.
Fucsán fog hangzani, de a Társas kapcsolatok ápolása hónap feldolgozását idén a Hóembernek se keze se lába című dal ihlette. Gondoltam hangolódjunk egy kicsit a télre és eszembe jutott a dal, majd találtam is hozzá alkotni valót.
Hogyan tudunk úgy kapcsolódni egy máshoz, hogy se kezünk, se lábunk? Hangozott a kérdésem.
El is játszottunk. Mindenki leült egy körbe, és a kezünket hátra kellett rakni, a lábunkat törökülésbe. Először csak néztek rám a kis cukikáim, de aztán felcsillant valakinek a szeme, és kimondta: a lelkünkkel is tudunk kapcsolódni…..
Csodás pillanat volt. Egy perc néma csönd….. Majd végül megfogtuk egymás kezét. Valahogy így mégerősebb volt az érzés. Aztán összeért a lábunk, így még erősebbenek éreztük, de akkor volt igazán erős az elmondásuk szerinte, amikor megcsináltuk az „Ölelő perceket” (bármikor, ha a nap folyamán elkiáltja magát valaki, hogy ölelőperc, vagy látjuk, hogy valakinek szüksége van rá, odaszaladunk hozzá, és csoportosan megöleljük.)
Ezekután az óra hátralevő részében csak színeztek, színeztek és valahogy minden hóember összekapcsolódott, pedig a Hóembernek se keze se lába…….