A novemberi boldogságóránkat „Az én hangom” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd a „Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én leszek a legboldogabb a Föld kerekén!” mondókával hangolódtunk a foglalkozásra. Ezután megkerestük mindenki barátját, akik megölelték egymást. A gyerekek láthatóan örömmel fejezték ki érzelmeiket a társaik felé. Ezután elindítottunk egy ölelőláncot, így még egyszer mindenki átélhette az ölelés jóleső, nyugtató érzését. Ezután Bartos Erika Bogyó és Babóca – Barátság című meséjét hallgatták meg a gyerekek. Sokan ismerték a főszereplőket, ezért teljesen lekötötte a figyelmüket. A történethez kapcsolódva a szőnyeg közepére raktam egy feldíszített széket, amit „Barátságjavító” széknek neveztünk el. A székbe bele tud ülni, akit megbántottak a nap folyamán és az a kisgyerek, aki a konfliktust kezdte oda tud menni a társához és ki tudja engesztelni egy öleléssel, egy simogatással vagy egy jó szóval. A foglalkozást egy közös tánccal folytattuk Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalára. A gyerekek nagyon élvezték a mozgással kísért éneklést. A foglalkozást barátságjavító készülékek gyártásával zártuk, amelyeket geometriai formák összekapcsolásával, illetve zseníliadrót sodrásával tudtak megvalósítani.

Csoportomban nagy hangsúlyt fektetek a kapcsolatok építésére. Kapcsolataink milyensége befolyásolja egészségünket, harmonikus életünket.
A boldogságórákat is gyakran kezdjük hívóképekkel, egymás üdvözlésével, átölelésével. Hiszek abban, hogy minél több szeretet adunk magunkból, annál több lesz nekünk. Nincs fontosabb dolog a szeretetnél.
A foglalkozást „ puha, meleg..” relaxációval kezdtük. Ezt követte „ A két kicsi bocs meg a róka” bábjáték. A mese tanulságát gyorsan levonták a gyermekek. A veszekedés, vitatkozás ahhoz vezetett, hogy a róka túljárt a két kicsi bocs eszén. Veszekedni, haragudni mindig kár, az sosem vezet jóra. Megoldásként az igazságos osztozkodást javasolták a gyermekek.
A társas kapcsolatok építését csoportos mozgással folytattuk, majd táncra perdültünk Bagdi Bella dalára „Ha boldog vagy”. Ebből vidám délelőtt kerekedett, hisz együtt lenni jó!

A novemberi Boldogságórát az „Égig érő fa vagyok,….” relaxációs gyakorlattal kezdtük. A gyermekek nagyon várták már Boldog Dórát, aki erre a foglakozásra nem egyedül érkezett, magával vitte legkedvesebb barátját Nórát is . A gyerekeknek egy szituációs játékot adtam elő a két báb segítségével, hogyan lettek barátok, mitől tartós a barátságuk, hogyan osztozkodnak örömükben, vigasztalják egymást szomorúságukban. A gyermekek csillogó szemmel hallgatták a két „kislány” eszmecseréjét. Egymás kezét fogva barátságláncot alkottunk, megbeszéltük a barátság kötelékét, kötődését. Ezt követően Bezzeg Andrea Tavaszi ébresztő meséje következett, majd beszélgetést kezdeményeztem arról, hogy miért fontosak a barátok az életünkben. A gyermekek értelmes, őszinte válaszokat adtak: olyan jó valakinek elmondani, miért vagyok szomorú, örülök, amikor a barátom reggelente öleléssel fogad, nagyon jól tudunk együtt játszani, a barátommal a titkomat is megoszthatom., stb.
A beszélgetés után óvodánk kedvenc dala következett, melyet már minden gyermek jól ismer, erre mozogtunk, énekeltünk. (Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek)
A barátságkarkötő készítése közben is szólt a zene, a gyermekek munka közben is énekeltek. Minden gyermek elkészítette a baráti karkötőt, melyet csoportbeli vagy óvodai barátjának adott át, illetve haza is vihettek belőle az „otthoni” barátoknak.

A hónap témája a társas kapcsolatok ápolása volt, melyre a hála zenéjével kezdtünk ráhangolódni.
A gyerekekkel egymás kezét fogva ültünk a szőnyegen, közben a zenére lassan mozogtunk ellazítva magunkat. A csoportunk plüss szíve ilyenkor mindig ott van a kör közepén, jelezve a boldogságóra tevékenységet. Miután mindenki ellazult a plüss szivecskénk körbeadásával egymástól megkérdeztük, hogy „Kis barátom, hogy vagy?” , ezzel is erősítve az egymásra való odafigyelést.
A gyerekeknek elbáboztam a hónap meséjét, a „Süni irigy lesz” című mesét. Mese után megbeszéltük hogy a szereplők mit érezhettek. A gyerekek elmesélhették, hogy ki az aki volt már hasonló helyzetben, mit érzett amikor megbántotta a barátait és amikor megbocsátottak neki. A gyerekeknek jó érzés volt egymásnak kimondani ezeket a szavakat, ezáltal erősödött is köztük a pozitív kapcsolat. A mese után eljátszottuk a mindenkinek van barátja játékot szeretetfonal segítségével. „Azt szeretem benned..” A gyermekek mondatait felírtam és később a közös alkotásunkhoz csatoltam, hogy a szülők is láthassák gyermekeik érzéseit társaik irányában. Ezután a gyermekek lerajzolták magukat, kivágták a formát és ebből készítettünk egy közös barátságszívet. A tevékenységet a hónap zenéjével zártam, melyet a gyerekek többször is kértek a hónap során.