Minden kisgyermek elkészítette saját magát papírból, majd körbe ültünk a szőnyegen és először, eljátszottuk a kis barátom hogy vagy? című játékot. Körbe indítottam ezt a kérdést, a gyerekek pedig a szomszédjuknak mondhatták, közben kezet fogtak, majd egy szeretetteljes érintést küldtünk körbe ugyanígy, végül mindeki elmondhatta, miért szereit a többiek a csoportban és ő maga miért szeret ehhez a csoporthoz tartozni, melyek a kedvenc élményei, majd mindenki a legjobb barátjának adhatta a papírfigurát, elmesélve, mit szeret benne a legjobban és ebből egy nagy kört alkothattak a gyermekek, amely a fotón is látható. Végül a tevékenység zárásaként párokban táncos improvizáció következett.

Úgy gondolom ez a téma nagyon könnyen feldolgozható és az óvodáskorú gyerekekhez közel álló. Játékos arcizom lazítással kezdtünk, ezután minden gyermek a barátjával/barátaival táncolt Bagdi Bella: Ha boldog vagy…dalára. A közös tánc után körbeültünk a szőnyegen és a „Kis barátom hogy vagy?” játékkal vezettem be a témát. (Korábban már megkértem a gyerekeket, hogy mindenki színezze ki a saját jellel ellátott kis papír-emberkéjét és színezzenek ki közösen egy nagy papír szívet.) Kértem a gyerekeket, hogy mindenki tegye le a szőnyegre a papír emberkét úgy, hogy a barátok közel legyenek egymáshoz. Beszélgettünk arról, kik, miért lettek barátok, miért szeretik a barátjukat. Néha előfordul a csoportunkban, hogy egymásnak azt mondják a gyerekek: „akkor nem leszek a barátod”, erről is beszélgettünk (ki az aki emiatt elszomorodik, mit lehetne ehelyett mondani…stb.)
Ezután meghívtam a gyerekeket bábszínházunkba és kolléganőmmel eljátszottuk A két jóbarát, Röfi és Töfi történetét (Rőfi elkísérte Töfit, a barátját a boltba, mert Töfi félt, hogy találkozik a farkassal).
A bábjáték után a baráti csoportok ( 3 baráti csoport alakult) közösen megépítették fakockákból a malackák házát. A kész alkotásokról mindenki elmondhatta miért tetszik neki.
Barátságlánc készítése: a papírszívecskére ráragasztottuk az emberkéket, mindenki a barátja mellé került, a szívecskére ragasztással pedig összekapcsolódott mindenki, jelképezve a csoport összetartozását.
A foglalkozás lezárásaként képzeletben a boldogságvár harmadik lépcsőfokára léptünk, a barátság jele szimbolizálta ezt.

2023. November

A társas kapcsolatok hónapja
A múlt héten egy kicsit az önbizalom programra ráhangolódás képpen a folyosóra tettem táblát, melyet két részre osztottam, és fel lehetett írni az arra járóknak egy legjobb tulajdonságot, és egy olyat, amin változtatna, mert nem szereti magában. A hét másik felén pedig a közeljövőben elérendő célokat kellett megosztani velünk. Az előzőre sok felirat került, a második nem volt olyan népszerű. A gyerekekkel mi is távcsövet használva a távoli jövőbe próbáltunk tekinteni, és beszélgettünk céljainkról. Nagyon jól ráéreztek a gyerekek erre, hiszen már foglalkoztunk evvel a témával. Az egyik kisfiú nagyon intim, tulajdonképpen szégyelnivaló témát tűzött ki célnak: „ én a WC-be szeretnék kakilni…. Most liberóba szoktam!”
Boldogság-hét:
Hétfői napot avval kezdtem, hogy megcsináltam a folyosóra a Barátság-Hidat. Sárga napraforgó virágokat tettem ki, mert a barátságnak egyik jelképe a sárga napraforgó, ugyanúgy, mint a sárga rózsa is. Kicsi lány, és fiú színezőket vágtam ki, amit kiraktam a kisasztalra, és a feladat az, hogy „színezd ki barátodat, írd rá a nevét, vagy jelét, és tedd ki a Barátság-hídra.
A gyerekek a barátjukat a szobában színezték ki, amiből Barátság kört alkottunk, és utána élőben is körbenálltunk kézen fogva. Volt aki a szüleit is kiszínezte. A ládikából kivettük Dórit, és Nórit a barátját is. Keresték Danit a harmadikbarátjukat, akit még reggel eldugtam. Meg is találtuk a magnó tetején. A válasz arra, hogy mit keresel ott fenn, egyszerűen az volt, hogy 2felmásztam, de nem tudok lejönni!” Persze Dóri, és Nóri segítettek neki. Beszélgettünk, mi is a barátság, miért jó, ha van barátunk, és mi lenne, ha nem lenne. Nagyon ügyesen megfogalmazták már sokan. A mese mesekönyvből volt, úgy álltak, mindenki lásson: Találd ki mennyire szeretlek! Az ismert mesesorozat könyvből. Interaktív is volt egy kicsit, és valóban megfogalmazták benne, hogy mennyire szeretik egymást. Utána kicsit mi is játszottunk ezzel, és olyan cukik voltak, hogy még a plútó, és a világűr is szóba került (a világűr végtelen): „Annyira szeretlek, mint ide a plútó, meg vissza!”
Meghallgattuk a Hahó együttes Barátság című zenéjét, és táncoltunk Bella Jobb veled a világ zenéjére. Dórit, Nórit, Danit is megtáncoltatták.
Kedden megkérdeztem, hogy kik azok, akikre mindig számíthatunk? Mondták a barátokat, és a szüleiket. Akkor kiszínezzük anyut, meg aput. El kellett venni egy lány, és egy fiú színezőt, és valós színeket használva színezni. Amikor elkészültek, megkértem a lányokat, rakják ki ezeket a képeket is a szőnyegre, készítsenek kiállítást. Őket is kör alakban tették ki, mint tegnap a Barátság kört. Jól nézett ki. Elpakoltunk, leültünk a szőnyegre, és A só című népmesét meséltem el. Utána körbeálltunk, kialakítottuk a Barátság-körünket. Elindítootunk egy posta üzenetet kézszorítással. Azt mondtam, adjuk tovább azt a szeretet üzenetet, hogy „mindenkinek legyen jóbarátja!”, és ha visszaér Déneshez, akitől indítottuk, akkor az valóra fog válni. És sikerült! A következő jókívánságot Mira mondta: „Mindenki legyen boldog!” Ez is sikerült!
A posta után Szeretet alagút következett, ezt nagyon szeretik, két kivétellel mindenki végigment, a legtöbben tapsot, és csikizést kértek. Megtanultuk a Repülj velem… dalt tánccal, táncoltak még egyet szabadon is. Gyümölcs, és finomság evés közben megkérdeztem tőlük, hogy mi volt a mai napban a legjobb? A színezés, és a tánc! A Barátság hídon gyűlnek a színezések, pont láttam, ahogy az egyik anyuka egy másik csoportból, felemeli kislányát, Esztit, hogy ki tudja ragasztani a képet.
Szerdán a reggelt színezéssel kezdtük, mert még reggeli előtt szerettem volna, ha minél többen elkészítik a szivecskét, aminek a közepébe a szívednek legkedvesebb valakit kellett belerajzolni, aztán kiszínezni. Sokan családjukat, szüleiket rajzolták, volt aki kutyusát, és hörcsögét. Reggeli után elindultunk a közeli kutyamenhelyre, ahova az előző héten már elkezdtük gyűjteni az adományokat. Ezeket felpakoltuk a kiskocsinkra, és elhúztuk. Nagy örömmel fogadtak a kutyák, négyet meg is simogathattak, játszhattak velük, és jutifalatot is oszthattak. Nagyon élvezték, el sem akartak jönni. Sokat beszélgetünk a szegényekről, rászorulókról, és a hontalan állatokról. Megbeszéljük, hogy adni jó, és hogy a kutyák örülnek nekünk, azért kell leküzdenünk a sajnálat érzését, mert ezzel nem tudunk segíteni, cselekedni kell. Meg különben is akik itt vannak, már aránylag jó helyen vannak, mert itt azért figyelnek rájuk, nem éheznek, és ha betegek, ellátást kapnak. Büszke vagyok a gyerekeimre, a szüleikre, mert szépen támogatták az eseményt, és a gyerekek olyan örömmel hozták a kutya „kaját”, hogy felvidult a szívünk. Mekkora szeretet, és segítőkészség van ezekben a gyerekekben! A Boglárka Csoportot is vittük magunkkal, Ők is kitettek magukért. Hiszen a kutya az ember legjobb BARÁTJA! (Mondom ezt két mentett kutya gazdájaként.)
Csütörtök a torna napja, ma kis technikai akadály miatt a szobánkban tornáztunk. A szokásos bemelegítés után, amit babzsákkal csináltunk, páros gyakorlatok következtek. A feladatokat kézfogással kellett megoldani, azt elengedni nem lehetett. Hogy nehezebb legyen, a másik kézbe babzsák volt. Így kellett leülni, mászni, guggolni, hasalni, asztalra ülni. A babzsák ritmus tapsoláshoz is jó volt, csak akkor kettőt vettünk a kezünkbe. Bekapcsoltuk Bella Tükör dalát, és a körben állt asztalon, combunkon, vállunkon, vagy a babzsák összeütögetésével daloltuk a dalt, és adtuk a lüktatést, vagy ritmust hozzá. A játék székfoglaló volt, a kiesők szabadon táncoltak, míg a többi harcolt a székért. Reggeli után a barátok ketten, hárman összeültek, és barátság szalagot színeztek. Olyan színezőt kaptak, ahol a gyerekek egymás kezét fogva sorban állnak, itt mindenki színezte a barátait, és a végén összeragasztottuk hosszú szalaggá. A színezés közben megérkezett a Boglárka csoport, akiket már vártunk, és bekapcsolódtak ebbe a tevékenységbe. A Barátság szalagot a két csoport összes gyermeke tartotta, olyan hosszú lett. Ebből is láttuk, milyen sokan vagyunk, és milyen sok barátunk van. Következett a Pötty Könyv, ami interaktív játákkönyv, egész egyszerűen feladatokat kell csinálni, és a sárga pötty a könyvben mindig változik. Vagy eltűnik, vagy sok lesz, kicsi, elcsúszik, megnő, átváltozik a színe, sötét lesz mögötte, fújni, nyomkodni, tapsolni, rázni, dőlni kell, stb. A búcsúzás előtt kis nasi, és ajándék nyaklánc osztás volt, megcsináltam fóliázóval a társas kapcsolatok jelét, szalag rá, és kész. Az elköszönés után a Tulipán csoportom még mesét hallgatott, Szabó Zsolt: Barátaim az oviban (érzelmi intelligenciát fejlesztő mesék) könyvből, és természetesen ők is kaptak nyakláncot. A kérdésre, hogy mi volt a napban a legjobb, az hogy átjött a Boglárka csoport, és a színezés.
A pénteki napot palancsinta sütéssel kezdtük, már korán reggel el kellett kezdeni, hogy mindenkinek jusson. A reggelit nutellás palacsintával fejeztük be, és még ebéd utánra is jutott. Volt barátságkör színező, három féle is, a lufis tettszett nekik a legjobban. A pakolás után lehetett választani két mese közül, az egyik a Találd ki mennyire szeretlek következő meséje, és a másik a tegnapi barátaim az oviban következő része. Az előbbit választották, amiből kettő mesét is kértek. A mese után barátság kört alakítottunk, egyesével körben indítva megfogták egymás kezét, és mondani kellett: „Azért szeretlek, mert….mikor ez körbeért, akkor visszafelé indítottuk el a baráti ölelést, a mellettük állót megölelték, és ezt továbbadták. Ez nagyon cukira sikerült, főleg amikor egy kicsi, meg egy nagyobb állt egymás mellett, és lehajolt a nagyobb a picihez. A könnyem is kicsordult. Következett Bella tánca, Repülj velem. Nagyon élvezik!! Elbúcsúztunk Dóritól, Nóritól, és Danitól. Kívántunk nekik szépeket, jókat, pl. „legyetek jó barátok, vigyázzatok egymásra!” A héten a legjobb, ami velük történt népszerűség szerint sorolva: menhely, Boglárka csoport véndégül látása, tánc, színezés. Persze egy kis táncra még volt idő, Nótás Mikulás Gryllustól, és Alma zenekar Mikulása. Teljesen maguktól egy kis kígyót alakítottak ki a tánchoz, utána meg kört, mondjuk a második táncról már néhány fiú lemorzsolódott.
A folyosón most gyűlt össze a legtöbb ragasztás,, a Barátság Híd népszerű volt.

Kiscsoportunkban különösen fontos, a társas kapcsolatok kialakítása, erősítése. A közös játékok, együtt átélt élmények segítenek a közösséghez való tartozás jó érzésének elérésében.
A boldogságóránkat a „Fújj- fújj” c. relaxációval kezdtük. Ez a játék kapcsolódott heti témánkhoz: Őszi időjárás jellemzői. Körben ültünk és a „Mozdulatok körbeadása” játékot játszottuk. Először egy kismackót kellett körbe adni, majd simogatást, ölelést. Beszélgettünk arról, kit szoktak megölelni. Kicsik lévén, szinte mindenki az anyukáját mondta. Megbeszéltük, mi az óvodánk neve, mi a csoportunk neve. Másnap az egyik kislány séta közben megszólalt: „-Mi csoporttársak vagyunk!”
A barátság fogalmát a kicsik még nem tudják definiálni és arra a kérdésre, hogy van e barátod kivétel nélkül a testvérüket nevezték meg. A hónap dalát örömmel énekeltük, mozdulatokkal kísértük. A játékokon való osztozkodást is tanulni kell, főként így kiscsoport kezdetén. A Süni irigy lesz c. bábjátékban sok kisgyermek magára ismerhetett. Később a hét folyamán konfliktus esetén többször előkerült a Süni példája. A mesével való érzelmi azonosulás segített a gyerekeknek a szokás, -szabályrendszer jobb elfogadásában. A héten Szutyejev: A gomba alatt c. meséjét báboztam a gyerekeknek. Ami szép, pozitív példa a mások segítésére, a közösségi összetartásra: „-Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.”
Elkészítettük a csoport barátságláncát. Az emberfigurákat a csoport névadójába, egy tulipánba ragasztottuk bele. Az elkészült alkotást az öltöző faliújságjára tettem ki. A gyerekek örömmel mutatták szüleiknek a mi csoportunk barátságláncát.