Kópé Klub
A foglalkozást az előző órán megismert „ Szivárványlégzéssel” indítottam. A gyerekek emlékeztek rá, hogy ezzel meg tudjunk nyugtatni magunkat, amikor félünk, izgulunk, vagy megijedtünk valamitől.
A „beszélő labda” körbeadásával elmondhatták, volt –e mostanában olyan helyzet, amitől féltek, azt gondolták nem fog sikerülni, vagy megijedtek, és végül hogyan oldódott meg a dolog.
A következő körben, akinek dobtam a labdát, mondott egy dolgot, amit nagyon jól tud, és mondott egyet, amit szeretne megtanulni, de MÉG nem tudja.
Elmondhatja, hogyan fogja megtanulni, a többiek is elmondhatták neki az ötleteiket. Megbeszéltük, hogy ha nem is sikerül elsőre, vagy egyáltalán, a hibákból is lehet tanulni.
Ezután a Boldogságóra Önbizalom Program Fejlesztő füzetének 48.oldalán található feladatlapot színezték ki a gyerekek, majd berajzolták azt a dolgot, ami MÉG nehéznek tűnik számukra.
A gubancolós játékkal zártuk a foglalkozást, többször is csináltunk gubancot, nem is mindig sikerült kibogozni, de a gyerekek jól érezték magukat közben!
Megküzdési stratégiák
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogyan és milyen módon lehetséges megküzdeni egy-egy feladattal, problémával az ő kis életükben, illetve melyek lehetnek azok a helyzetek, amikor erre szükség lehet. Boldogan és nagyon őszintén meséltek arról, hogy milyen dolgok segítenek nekik abban, hogy megküzdjenek nehézségeikkel.
Ebben a hónapban az állati állapotok feladatot választottuk. Megelevenítettük az állatokat mozgásunkban, mimikánkban majd egy jót beszélgettünk róla.
Óránkat a hónap dalával indítottuk.
A hónap eseményeiről készült fotókkal elevenítettük fel a rendezvényeket, az átélt élményeket.
1. Szavaló verseny
– Az osztályból 5 fő készült a versenyre. Egy tanuló – aki még nem szerepelt – jelezte, hogy szeretné megméretni magát: kiállni mások elé, készülni több héten keresztül kitartóan, magához mérten nagy kihívást állított maga elé, amit bátran megugrott. Down-szindrómás tanulónk tavaly kudarcba fulladt szereplését kellett kezelnie magában, melyet sikeresen teljesített. Az autista fiú hallani sem akart a versenyről, majd idővel azon kaptuk magunkat, hogy ő is megtanulta a hallott verset. Feszegettük határait, bátran, hangosan elmondta egy teljesen más közegbe, mint amit megszokott
– Az eredmény elfogadása: a tovább jutott társunk méltóan örült a saját sikerének. Többen úgy élték meg – előzőleg sokat beszélgettünk arról, hogy mindenki saját magával versenyez, hogy elfogadták a „vereséget”. Egy tanuló nem tudott ezzel azonosulni, nehezen fogadja el a mai napig is a döntést: „Jó voltam, tovább akartam jutni.” A megküzdési stratégia, az elfogadás ebben az esteben folyamatban van.
2. Parasportnap
– Élő társas alatt a csapatjátékból adódó szabályok elfogadása könnyen ment, hisz maga a játék során törekedtünk az apró sikerek megélésére, de a végén sikeresen gratuláltunk a győztes csapatnak.
– A kerekes székkel megtett akadálypálya a láb használata nélküli lét elfogadása, a sikeres pályateljesítés volt a cél. Megküzdeni azzal a tudattal, hogy a kéznek több feladata van, nagyon tanulságos volt az elfogadás, a megértés, a segítségadás területén.
– Értelmi akadályozottak futóversenyén való szereplés során a másikra való odafigyelés, a saját eredményességünk háttérbe szorítása a testi épségünk megőrzéséért volt a feladat, sikeresen megugrotta a csapat.
– Szobakerékpár verseny volt, ahol a végsőkig kitartó munkára volt szükség, hogy megugorjuk a lécet. Ez a program számomra adott feladatot, hisz a munka nem azt az eredményt adta, amit én vártam. Elfogadás, versenydrukk megfelelő kezelése nem egyszerű feladat.
3. Farsang
A mulatságos játékok során a vereség elviselése, elfogadása mindenkinek sikerült és nagyon jó hangulat uralkodott az osztályon.
4. Mindennapokból adódó problémák kezelése, lépései – kötetlen beszélgetés során történt meg. Kollégiumi hálótárssal kialakult probléma megfelelő kezelését igyekeztünk együtt megoldani. A plakát által hozott lépéseket vettük sorra, ami felszínre is hozott olyan dolgokat, amire amúgy nem is gondoltak (az illető családi háttere, gyógyszere, egyéb körülményei). Ezekkel a stratégia lépésekkel ritkult a panasz, együtt tudnak az illető lakótárssal élni.
Óránkat a Pozitivity társasjátékunkkal zártuk – nagyon élvezzük a játékot, délután ia többször előkerül a szabadidőben, szívesen nyílnak ki, beszélnek az élményeikről, érzéseikről.
Türelmes nyulacskák
Elmesèltem a gyerekeknek a mesèt, beszèltünk a szereplőkröl. Tovább szőttük a törtènetet, majd másnap barkácsoltunk is hozzá nyuszikat, amit a kèszítők be is mutattak társaiknak (Varázsló Vince, Sárgarèpa Sanyi, Bazsa Bella, Ugráló, Kèk Izom, Tapsifüles stb.) A varázsló nyuszi szavaira átváltoztak cicává, kutyává, kismadárrá, mozgás-ès hangutánzással tettük a játèkot mèg vidámabbá.
Nyuszi ül a fűben c. körjátèk szintèn tetszett nekik, mèg a kicsit fèlènkebbeket is sikerült becsalogatni.
A mi tanácsunk az volt a türelmetlen nyuszinak, keressen barátokat magának, játsszanak, mókázzanak, nevessenek sokat. Gyorsabban telik az idő ès jobban fogja èrezni magát, míg ki nem tavaszodik. 🥰🐰🐇🐰🐇🐰🐇🐰🐇🤗
A türelmetlen nyulacska cìmű mesével vezettem fel a hét témájàt.
Megbeszéltük ,mit jelent türelmetlennek lenni,milyen érzés,miben volt türelmetlen a Nyulacska,és hogyan tudnánk segíteni neki megoldani.
Közösen báboztunk,segítettünk a nyuszinak, nyuszi odút építettünk,árnyjátékosat játszottunk. Mindenki elmesélte kedvenc jàtékat,amivel gyorsabban telik az idő,amikor várakozni kell.
Februárban a megküzdési stratégiák témáján belül az ajánlott feladatokon túl az archívumból is választottam.
Bevezetésként rejtvényt készítettek a gyerekek a MEGKÜZDÉS szóra, mint megoldásra. Ez a feladat elég sok gondolkodást igényelt, kissé nehéznek találták.
A „Földelő tudatos jelenlét gyakorlatot” minden alkalommal többször is gyakoroltuk, és a gyerekek elmondása szerint már napi szintre emelték a használatát.
Kedvencük a „Honnan tudom?” Activity volt, hiszen egyébként is ez a legkedvesebb játékuk, bár megállapítottuk, hogy az állapotok bemutatása sokkal nehezebb feladat, mint tárgyakat vagy cselekvéseket elmutogatni. Sokat viccelődtek a labirintusjáték során, ahol egymást kellett utasításokkal célba juttatni.
Nagyon érdekes megtapasztalást adott számomra a „Történet a kép mögött” nevű játék, ugyanis azt figyeltem, meg, hogy a képen látott lány lelkiállapotába a saját -éppen aktuális- problémáikat vetítették, majd maguknak adtak tanácsot a megoldásra is. Így talán könnyebben tudnak megbirkózni a nehézségeikkel.
A február a kemény munka jegyében zajlott, de ezt is nagyon élvezték a gyerekek.
A gyerekekkel többször beszélgetés témája volt, hogy mi az,
ami boldoggá tudja tenni őket, mi az, amivel el tudják űzni a
rossz gondolatokat, érzéseket. Sokaknál jelent már meg a
tavasz közeledtével a fürdőzés, fagyizás lehetősége, de a
labdázás, éneklés, táncolás, lovaglás is felkerült a gyerekek
listájára. Kérdésre, hogy mivel tudnánk a legkönnyebben
felvidítani valakit a csoportban, az éneklés, ölelés, tánc, és
közös játék került elő ötletként a fejükből. A beszélgetést
követően egy közös körtánccal alapoztuk meg a jókedvet, és
éneklés közben minden rossz érzést, nehézséget elűztünk
magunkból. A gyerekek kedvence pedig a Gryllus Vilmos: Pörög
a, forog a szoknya dallal való szabad tánc volt. Táncolás
közben, ha megállt a zene a gyerekek megölelték egymást vagy
pacsit adtak egymásnak. Nagyon élvezték a kötetlen táncot és
boldogan füleltek, mikor áll meg a zene. Ezt követően a
gyerekeket megkértem, hogy rajzoljanak olyat, ami boldoggá teszi őket. Sok szép, vidám rajz
készült, amiket fel is használtunk a gyerekek által készített esőbot díszítésére.
A Pozitivity Szupererő kártyákból választottam ki 12-őt, amire tudtak licitálni a gyerekek, mint egy aukción, hogy kimelyiket venné meg, ha lenne egy valóságos piac, ahol meg lehetne vásárolni ezeket az fogalmakat,értékeket. Használt műanyag kupakok voltak a pénzek, mindenki 10-et kapott és abból gazdálkodtak. Volt aki csak egyet vett és rá rakta mind a 10-et,az általa fontosnak tartott szóra, de volt aki kettőt vett kevesebb pénzért. A táblai képen látszik, mi mennyiért kelt el.
A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogyan lehet a bennük lévő feszültségeket levezetni. Ezzel megküzdeni, félelmeinket leküzdeni miként tudjuk. A gyerekeknek is sok jó ötletük támadt, néhányat ki is próbáltunk. Relaxációs gyakorlatokat végeztünk, úgy hogy gondoltunk valami szép helyre. Volt aki virágos rétre, volt aki tengeren, volt aki folyópartra képzelte el magát. Elmesélték mit látott ott a szemük, mit hallott a fülük ami megnyugtató volt (pl.: homok, kagyló bugás, madárcsicsergés, pillangók, a hullámok hangja…).
Ezután feszültségoldó tornagyakorlatokat is végeztünk. Begyűjtöttük a „napfényt” és „eldobtuk” magunktól a negatív energiákat. A heti témánk is kapcsolódott hiszen éppen az érzékszervekről tanulunk játékos formában. Beszélgetőkört alakítottunk és megbeszéltük, hogy melyik érzékszervünkkel tudjuk az érzelmeinket kifejezni. A fej részeit elsoroltuk és annak segítségével játszottuk el az érzelmeket. Beszélgettünk arról is, hogy tudjuk leküzdeni a félelmeinket, egymást bátorították saját tapasztalataik megosztásával. Ezután elolvastam a gyerekeknek Mester Györgyi A türelmetlen nyulacska című meséjét, majd el is báboztam, a gyerekek pedig lerajzolták a meseszereplőket.
A gyerekek megismerkedtek az öt alap ízzel is, amit aztán együtt felragaszthattak a nyelv megfelelő részeire, a témában még feladatlapot is megoldottak.
A múlt héten meghívást kaptunk a helyi Idősek Otthonába is, ahol kis farsangi műsorral kedveskedtünk a néniknek, bácsiknak, akik ragyogó szemekkel figyelték a gyerekeket. Jó érzés volt őket így együtt látni, sok érzelmi tapasztalásban volt részünk.
Visszaérve az oviba beszélgettünk arról, milyen lehet az ha valakinek nem működik valamelyik érzékszervek már teljesen, hiszen az idősek között is volt egy látás sérült bácsi. Megbeszélgettük mi mindennel kell az ilyen embereknek megküzdeniük, mi hogy a segítetünk neki. Ilyen formában érzékenyítésben is részesültek a gyerekek.