A megküzdési stratégiák témát egy relaxációval kezdtük. Az én hangomat utánozták majd irka -firkáltunk egymás hátán és végül rongy babává váltunk.
El szerettük volna énekelni a hónap dalát Hógolyónak a csoport kabalájának,de sajnos nyoma veszett. Nem hagyott mást, mint egy levelet. A gyerekek túl hangosak voltak ezért ki menekült az öltözőbe és a gyerekek alvókáját is el kobozta. Azt az utasítást hagyta hátra, hogy ha három feladatot teljesítenek a gyerekek akkor megkereshetik.
I. Az érzelmeink.- Macis kártyán érzelmek jelentek meg, ezeket megbeszéltük és felragaszthatták a jelüket ahhoz az érzelemhez, amit épp akkor éreztek.
II. Egy vidám dal éneklése- Van nekem egy álmom c. dal.
III. Mozgásos játék- Jön a cápa. Menedéket kell keressenek a cápa elöl és kérhetnek segítséget a társaiktól.
A három feladat teljesítése után megkerestük Hogolyót és az alvókákat. Ezután beszélgettük arról, hogy mi az a megküzdés, hogyan küzdhetünk meg dolgokkal. Elmeséltem nekik egy általam szőtt történetet, amely által könnyebben érteezhető a téma. A foglalkozás levezetéseként élmény rajzot készíthettek és kiszínezték a hónap jelét. Ezt felhelyeztük immár a hatodik lépcsőfokra. Megszámoltuk hány lépcsőfok maradt még.

Úgy vélem, hogy a gyermekek számára a megküzdés a legnehezebb feladat. Minden nap éri őket olyan esemény vagy behatás, ami miatt fontos, hogy elsajátítsanak megküzdési stratégiákat. Még a 6-7 éves korosztály számára is nehéz megbirkózni a kudarccal.
A csoportomba járó gyermekek közül jó néhányan még most is nehezen viselik, ha egy-egy társuk nem velük játszik aznap, vagy nem ő végzett az első helyen stb.
Ebből az okból kifolyólag is igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy minél könnyebben tudják feldolgozni érzéseiket, oldják feszültségüket, csökkentsék félelmüket.
A foglalkozást, mint minden alkalommal tesszük, most is relaxációval kezdtük. Már ismerik a gyakorlatokat, ezért hagytam, hogy maguk válasszanak, figyelve ezzel érzelmi töltöttségükre.
Bagdi Bella- Ellazulni jaj de jó! dalára megmozgattuk, ellazítottuk magunkat.
Beszélgetőkörben próbáltam kibontani a témát, a kérdések által szépen megfogalmaztuk, hogy mit is jelent a megküzdés. Ebben a hónapban mesemondó versenyen vettünk ismét részt, de most másik 3 gyermek szerepelt nyilvánosan, és küzdötték le lámpalázukat.
Mivel az egyik kislány meséje a „Három kívánság” magyar népmese volt, ezért megkérdeztem tőlük, hogy mi lenne az a három kívánság, amit ők kívánhatnának. A legtöbben tárgyakat kívántak volna, de volt, aki érzelmesebb dolgot kívánt, ami igazán meghatotta szívünket, és el is magyaráztam nekik, hogy lehet ilyen fajta kívánságunk is, nem feltétlenül vágyunk tárgyakra. Ezekért a pillanatokért szeretjük a boldogságórákat, mert sokan ilyenkor nyílnak meg őszintén, és mondják el mi nyomja szívüket.
Tavaly a „hajótörés” játék nagyon tetszett nekik. Most akadálypályával szemléltettem számukra az akadályokat, amiket elénk gördít az élet, és hogyan is küzdjük le azokat. A „székfoglaló” játék aratta a legnagyobb sikert. Bevallom őszintén eddig mindig féltem velük játszani, mert néhány gyerek nagyon nehezen viselte, ha kiesett, és vígasztalhatatlanul sírt bármit mondtam is nekik. Most értették meg igazán, hogy mi is a játék lényege, és mosolyogva mondják nekünk, hogy a következő körben próbál még ügyesebb lenni. Boldog a szívem ilyenkor, és hatalmas öleléseket adunk nekik társaikkal. Büszkék vagyunk rájuk. Azóta számtalanszor játsszuk. Még ők maguktól is. A „cápatámadás” játékot is nagyon élvezték.