Az első osztályosok előtt óriási hegyek tornyosultak szeptemberben. Mára már nincsenek leküzdhetetlen dolgok előttünk. Haladunk a hegycsúcsok felé és reméljük mindenki eléri a kitűzött célokat a tanév végén.
Megküzdési stratégiák
Nagyon könnyen ráhangolódtak a gyerekek a témára, a feladatra. Érdekes, személyes dolgokat meséltek el,arról, hogyan éreztek akkor, amikor valakiért, valamiért meg kellett küzdeniük. Elsősök ugyan, mégis sokszor bölcsebben látják, élik meg az életet. Rajzaikban (csoportosan végezték a feladatot) iskolai, szabadidős küzdelmeket jelenítettek meg. A betűtanulástól a versenyre való felkészülésig megtalálható a „megküzdési hegységrendszerünkben”.
A gyerekek összesítették azokat a nehézségeket, melyeket sikerült közösen legyőzniük. Megbeszélték, hogyan sikerült mindezt megvalósítaniuk, majd mindenki felírta a nevét a fölé a nehézség fölé, amelynek megoldásában szerepet vállalt.
A megkűzdési stratégiákat gyakorolva jókedvünk kerekedett ugyanis egyre inkább kerül előtérbe a tanár-diák közötti kapcsolat pozitív jellege a csoportban.
Az első boldogságóra úgy kezdődött, hogy a gyerekek szülinapi meglepetéssel készültek Enikő tanárnéninek (kidiszített táblával, virággal, ajándékkal várták, és már a folyóson lehetett hallani a „Világomban minden rendben van” című dalt.Elmondásuk szerint elhúzták a „nótáját”).Tehát már a kezdetben jó volt a hangulat és jó volt érezni a gyerekek szeretetét.
A közös ünneplés után rátértünk a hónap tematikájára melynek kapcsán először a megkűzdés fogalmáról próbáltunk beszélni, példákat kerestünk, olyan helyzetekre, melykben sikerült megoldást találni bizonyos problémákra.Ezt követően az alapérzelmeket próbáltunk megfogalmazni, majd azokat bizonyos testrészhez próbáltuk kötni és színnel jelölni az emberalak sziluetten.Nehéz feladat volt, de végül megoldottuk.A csoporvezetők és a jelenlevő szülők is bekapcsolódtak a közös munkába és elmondták ők is tapasztalataikat, érzelmeiket.A lényeg az volt, hogy együtt legyünk !
A tevékenységet relaxációval zártuk az „Ellazulni jaj de jó” című dallal, ahol sikerült mindenkinek laza állapotba kerülnie.Jól éreztük magunkat !
6. b osztály
Most csak a kész hegyláncot töltöttem fel – látszik, hogy sok-sok zászló a csúcsra került már. Az emberkék meg haladnak a célok felé – alul pedig a 2 tanító néni létra segítségére szorul.
A tevékenységek leírása:
1. óra
A gyerekek körbeültek és ráhangolódásként felidéztek olyan helyzeteket, amelyek nagyon reménytelenek, kilátástalanok, félelmetesek voltak, de már túl vannak rajta. Megbeszéltük azt is, hogy mi / ki segített ezen helyzetek megoldásában.
Majd arra kértük őket, hogy gyűjtsenek össze olyan problémamegoldó stratégiákat, amelyeket alkalmazni szoktak, ha valamilyen kudarc éri őket,vagy valamilyen nehézséggel találják szembe magukat.
Ezután mindenki kapott egy embersziluettet és a megadott színkódokkal (boldogság-sárga, félelem-fekete, szomorúság-kék, szeretet-piros) bejelölték, hogy hol éreznek valamit, amikor egy helyzetben az adott érzelem jelentkezik náluk. A feladat elvégzése után, mindenki bemutatta a rajzát és megbeszéltük ezeket az érzelmeket.
A foglalkozás lezárasaként a gyerekek megneveztek egy olyan személyt, akihez fordulhatnak, ha nehéz helyzetbe kerülnek, valamint egy olyan helyet, ahol biztonságban érzi magukat.
2. óra
A következő tanórán ismertettük a gyerekekkel a Megküzdés-hegység című feladatot. A gyerekekkel közösen meghatároztuk az osztály azon legfontosabb nehézségeit, amelyekkel meg kellett küzdeniük az iskolai évek alatt, s amelyeken nagyrészt mindannyian már túl vannak. Majd lerajzolták ezeket a problémahegyeket és mindenki ahhoz a hegységhez írta a nevét, amelyet sikerült „megmásznia” vagy éppen szeretné, ha feljutna annak csúcsára.
Problémahegyek:
1. egymás elfogadása
2. tanulás
3. viselkedés a tanórákon
4. iskolai szabályok betartása
5. beilleszkedés az iskolai életbe