Megküzdési stratégiák
A „sarkvidékek” projekt sok élményt nyújtott a gyermekek számára, ezért úgy gondoltam ennek keretében valósítjuk meg a megküzdési stratégiákat. A téma ráhangolódására Aranykulcs c. mesét meséltem el.Ez után, a gyerekek kedvenc plüss állatait a sarkvidékre varázsolta el a gonosz boszorkány. Minden gyermeknek ki kellett szabadítania az „örök hó birodalmából” a kedvenc plüss játékát, úgy, hogy közben különböző akadályokkal kellett megküzdeniük, míg eljutottak a jéghegyekig. A jégtörő hajóra egy hídon kellett átmenni a gyerekeknek és vigyázni kellett, bele ne essenek a tengerbe.
Tehát az első állomás , a jégtörő hajón való utazás volt, melyet Vangelis: A hajótöröttek c.zenéjével játszottunk el. Közben küzdöttünk a hideg ellen, felvettük a kabátot, sapkát.Sajnos a jégtörő elsüllyedt, és hajótörést szenvedtünk, de mindenki megmenekült. Nem adtuk fel! Tutajon folytattuk tovább utunkat, míg elértük az első jégtáblát. Majd hótalpak segítségével közlekedtünk a jégtáblán, amíg eljutottunk a jéghegyekig, és a plüss állatkákat ki tudtuk szabadítani.Visszafelé, ugyanezt az utat megtettük az óvodáig.
Amikor megmelegedtünk a csoportban, visszagondoltunk arra, milyen akadályokkal kellett megküzdeni, hogy az állatok a kis gazdájukhoz visszakerüljenek.Ez után, a jéghegyekre lerajzolták a gyerekek küzdelmeiket. Nagyon élvezték a játékot, másnap is eljátszottuk.
Mivel az osztály vizsga előtt áll, ezért inkább a relaxáció és a stresszoldás lehetőségei voltak a beszélgetés központjában, néhány módszert ki is próbáltunk.
A gyerekek először egy rajzlapon rajzolták le az életükben előforduló megküzdéseiket. A nagyobb hegyek fontosabb, a kisebb hegyek kisebb célokat jelenítettek meg. A tanulók berajzolták, hogy hol tartanak a hegy csúcsa felé való úton, megküzdöttek már vele, vagy még felfelé tartanak. Az osztály átlagát nézve 6 kiemelkedő terület jelenik meg minden tanulónál. A legfontosabb helyen a család, ezt követően a kapcsolatok, majd sport, játék és a béke a fontossági sorrend.
Zöld színnel a gyerekek életében való személyes küzdelmek elért eredményei láthatóak, ezt tükrözi a telítettség, ami a sportban látható csak 100%-ban.
Kék színnel azon iskolai küzdelmek láthatók, amelyekkel már a megküzdés elkezdődött, de még nem mindenkinél fejeződött be, a karácsonyi szereplésnél látható 100%-os eredmény.
A piros szín pedig az iskolában várható küzdelmeket jeleníti meg, amire még most kezdődik a felkészülés vagy csak később várható.
Három problémacsúcsot küzdöttünk le közösen: a betegséget, mely gyakori gondokozó nálunk, a magányt és az unalmat. Többé kevésbé jól vettük az akadályokat, többen egészen a sikert jelentő csúcsig jutottunk.
4 részletben örökítették meg a gyerekek a jelenlegi helyzetet
Egy bábot, Leó oroszlánt hívtuk segítségül februári Boldogságóránk feldolgozásához. A mindig bátor oroszlán most elvesztette a bátorságát és a gyerekektől kért segítséget, hogy vissza tudja szerezni, akik erre lelkesen vállalkoztak. Leónak különböző nehézségekkel, akadályokkal, problémákkal kellett megküzdenie útja során, hogy elveszített bátorságát vissza szerezze. Minden egyes próba teljesítésének jutalma a BÁTORSÁG szó egy betűje volt, ami a próbával kapcsolatos helyen volt elrejtve. Így 8 próba várt a gyerekekre és Leóra. Az akadályok ügyességi, anyanyelvi, mozgásos, énekes, kreatív gondolkodást igénylő feladatokból álltak. A feladatokkal való megküzdés közben szembesülhettek azzal a gyerekek, hogy az akadályokat, problémákat, konfliktusokat, nehézségeket, félelmeket, kudarcokat le lehet küzdeni, meg lehet oldani.
A végén együtt örülhettünk Leóval!
Februárban a megküzdéssel, kihívásokkal, félelmek leküzdésével foglalkoztunk. A gyermekek kedvence a Hová lett a plüssöm? c. játék volt, melyben az óvodások kedvenc játékait „elrabolta egy gonosz boszorkány”, és felrepítette egy „nagy, sziklás hegy” tetejére. Ezután a gyermekek összeszedték minden bátorságukat és erejüket, hogy kedvenceiket kiszabadítják. Ehhez végig kellett menniük egy akadályokkal teli úton – átbújtak az égő karikán, végigmásztak egy hosszú, sötét alagúton, átkeltek a krokodilokkal teli folyó feletti keskeny hídon, majd megmászták a nagy sziklás hegyet, melynek tetején ott volt egy zsákban a kedvenc játékuk. A gyermekek egyenként tették meg az utat, és a végén mindenkit külön megtapsoltunk ügyességéért. Bizony volt, aki félve indult el, sőt majdnem vissza is fordult, de biztatásunktól erőt vett magán, és sikerült mindent teljesítenie. Végül mindenki elmondhatta, hogy mit érzett játék közben, milyen volt a nehézséggel szembenézni, mitől fél, hol érzi magát biztonságban, stb.
Bolla Judit