Nagyon fontos, hogy megtanuljunk küzdeni. Nagyon fontos, hogy elhiggyük magunkról, hogy képesek vagyunk az előttünk álló akadályok leküzdésére. A kis elsőseim is megbirkóztak a nehézségeikkel, melyet az iskolás élet kezdete jelentett számukra. Például: betűk és számok tanulása.
Megküzdési stratégiák
Februárban mi is a megküzdési stratégiákkal foglalkoztunk. A rajzos feladathoz hasznunkra váltak a tájegységünk adta lehetőségek. Egy ösvényt alakítottunk ki a különböző legyőzött akadályokról elnevezett hegységeken, melynek pontjaira, az adott akadályhoz szükséges pozitív tulajdonságokat írtuk. Üresen hagytunk néhány pöttyöt, azért, hogy amikor a későbbiekben nézegetjük és eszünkbe jut még valami fontos dolog, az osztály engedélyével még beleírhassunk olyan dolgokat, amelyek az adott órán esetleg nem hangoztak el, de fontos lenne, hogy felkerüljenek.
Kosárkó Györgyi
Az elméleti órán megbeszéltük a megküzdés, és az ehhez tartozó fogalmakat. Az \\\”élet fő területeinek\\\” milyen céljai vannak az ember életében, és milyen akadályokat kell átlépnie, mivel kell megküzdeni, hogy elérje azokat.
Az egyéni megküzdési stratégiákról is beszélgettünk.
A mese alapján megértették tanulóink \\\”az egyszer fent, és egyszer lent\\\” mondás lényegét.
A labirintus segítségével az akadály fogalmát is értelmeztük.
Mindenki megrajzolta és kiszínezte a szivárványt, amelynek szintjeit az élet egy-egy területével azonosítottuk az elmélet alapján.
A témához tartozó mese feldolgozása, és a rejtvény megfejtése után beszélgettünk a gyerekekkel a számukra feszültséget okozó helyzetekről. Nagyon pontos leírást adtak testük jelzéseiről. Erről rajzokat is készítettünk. Szerencsére ösztönösen is használnak megküzdési stratégiákat, de most még többet sajátíthattak el. Az osztály-szivárványára mindenki a kedvencét írta fel. Ebben a hónapban ez díszíti az egyik faliújságunkat.
Mivel az egyik Boldogságóránk február 14-re esett, tartottunk egy ölelés-napot az iskolában a szeretet jegyében. Csapatokat alakítottunk, akik kiálltak három szint folyosóira, a lépcsőfordulókba, az iskolabüféhez, a tornacsarnokhoz, mindenhova, ahol beléjük \”botlanak\”:) Szerencsére pozitívan fogadták őket, és pedagógusok, kicsik, nagyok mind megálltak egy-egy ölelésre. Óriási élmény volt a gyerekeknek, azóta csak ölelgetnék az iskolát:) A heti pozitív élmény-gyűjtő szívbe került ilyen cetli erről az alkalomról, hogy: \” jó volt, hogy boldogok voltak\”.
Bár fájdalmakról, szomorúságról,nehézségekről meséltek a gyerekek, mégis nevetős arcokat rajzoltak.Nem győznek le a zord hegyek!
Boldog óra témája nagyon időszerű volt a hónap nagy feladatához, ami a Farsangi mulatság volt.
A gyerekekkel sorra vettük, hogy milyen akadályokat küzdöttünk le – betegségek, próbák, jelmezkészítés -, amíg felléptünk. Megpróbáltuk az akadályokhoz párosítani az egyes érzelmeket, mint pl. a betegség – szomorúság, próbák – fáradtság. Ezt a feladatott tettük a „Megküzdési – hegység legmagasabb csúcsára is.
A próbák közben meséltem el Róza hercegnő történetét, és megbeszéltük, hogy a kitartó munkának meg lesz az eredménye, így azok a gyerekek is szívesebben próbáltak, akik nem annyira szeretnek táncolni.
A mi csoportunkba „Póknéni” a délutáni pihenés előtt vitte el az „alvós állatkákat”. A gyerekek nagyon meglepődtek, volt, aki még el is pityeredett, hogy nem találta a „kisfarkasát”. Persze az akadályok leküzdésében, a feladatok elvégzésében mindenki lelkesen vett részt, és meg is lelték a játékaikat.
A boldogság lépcsőn ismét léptünk egyet.
A gyerekek a célok megvalósulásáért közösen jutottak fel a hegycsúcsra.
Boldogságóra-tanár: Bieber Mária
Osztály: Mosolykedvelő 6/c
A megküzdés témájával mi is „megküzdöttünk” becsületesen.
Ahhoz, hogy kellően felkészültek legyünk, persze az ismétlés és gyakorlás módszerét is bevetettük, így gyakoroltuk a hálaadást, újra felidéztük a Derűs testvérek látásmódját, hangsúlyoztuk a társas kapcsolatok fontosságát, a jó cselekedetek önmagunkra is visszaható, jótékony hatását és a célkitűzések elhagyhatatlanságát.
Kipróbáltuk a nehezített tornagyakorlatokat, és gyengénlátó tanulóink is csukott szemmel végezték el az egyéni és páros feladatokat, amikben a tanár nénik is részt vettek.
Igen, valóban megtapasztaltuk, hogy segítség az, ha valakire támaszkodhatunk bizonytalan helyzetünkben, mint pl. a fél lábon állás gyakorlatában. A támaszkeresés (akár a családban, akár az iskolában, akár egyéb helyzetekben) jó és bevált módszerünk a megküzdésben.
A beszélgetések során, nemcsak az aktuális boldogságórákon, hanem a délutánt is beleértve, minden tanulónk tudott olyan nehéz helyzetet mondani, amivel meg kell birkóznia. Erről tanúskodik a megküzdés hegyeit ábrázoló osztályrajz, amelyen a gyerekek sajátkezű kézírása is látható.