Megküzdési stratégiák
Februárban arról beszélgettünk, hogy ki mit szokott csinálni, amikor valamilyen nehézséggel találja magát szemben. Van, aki a feszültségét a háziállatának simogatásával, míg más énekléssel vezeti le, de olyan is akadt, aki ilyenkor rácsap az asztalra. Ebben a hónapban az előbbieken kívül megismerkedtünk új feszültségoldó praktikákkal
Rajzainkon különböző színekkel jelöltük, hogy testünk mely részén érezzük, amikor kellemes vagy éppen kellemetlen érzelmek jelentkeznek. Arról is beszéltünk, hogy ki az a személy, akire számíthatunk, ha nehézség ér minket és melyik az a hely, ahol biztonságban érezzük magunkat.
Óránkat relaxációs dallal zártuk.
7.a osztály
Meixner Ildikó EGYMI
Ebben a hónapban talán utoljára megküzdöttünk újra a hóval. Tegnap elhatároztuk, hogy felmegyünk az iskola mögött található „hegyre”, melyet csak mi nevezünk hegynek, mert földrajzi értelemben domb. Így is megküzdöttünk mire a hidegben és a hóban felértünk a tetejére. (Nekünk ez volt a megküzdés hegye.) Megérte, mert elénk tárult falunk egy részének képe, a távolban pedig a Bakony aljának havas dombjait láttuk. A negyedikesek még az olvasás órához is tudtak ismeretet gyűjteni. Legjobb az egészben a sok lecsúszás és nevetés volt. Az is jó, hogy tudjuk a mozgás és a nevetés boldoggá tesz. Így mi egy boldog napot éltünk meg egy Boldog iskolában.
A februári feladat inspirálta azt a projektet, amit a gyerekekkel kitaláltunk. Célunk minden próbát kiállni, a mesebeli hegy csúcsára jutni. Az aranyúton nehéz a felfelé haladás, a segítségünkre lesz a bot, amire ha teljesítették a próbát, minden gyermek egy-egy rovást véshet. Mire elfogynak a feladatok, feljutnak a hegytetőre, a botból pedig ajándék lesz anyák napjára. Bizonyítéka lesz annak, mi mindenre vagyunk képesek. Úgy tervezzük, folyamatosan beszámolunk majd milyen próbatételeket teljesítettünk. Egy népmesével fogjuk kezdeni, amiből megtudjuk a számadó juhászok mire használták a rovást. Megismerkedünk a rovásírással is, mindenkinek lesz egy monogrammos korongja, amivel jelöljük, hogy hol tart. Természetesen rovásírással. Gondosan előkészítettünk mindent, jöhetnek a kalandok!
Ismét olyan témára került sor, amiről a tanulók szívesen nyilatkoztak.Bátran beszéltek a nehézségeikről, negatív illetve pozitív tapasztalataikról. Mindenkinek volt véleménye. Szinte kivétel nélkül nagy segítség nekik a zene és egy jó barát, aki meghallgatja őket. Többeknél a család egy biztos pontot jelent a megküzdésben.
A gyerekeknek elmeséltem a könyvben található Aranykulcs c. mesét, majd utána kérdéseket tettem fel nekik, ezzel elősegítve, hogy mindenki megértse a mese mondanivalóját, lényegét. Ezt követően mindenki a színezők segítségével végiggondolhatta, mi az, ami jó kedvűvé teszi, illetve azt is lerajzolta mindenki, melyik érzéshez milyen arckifejezést társít. Volt egy-két érzés, amit még nehezen ábrázoltak a gyerekek, ezeknél egy kis segítségre volt szükségük (pl.: fáradtság, kíváncsiság).
A közösen leküzdött akadályokról is beszélgettünk, illetve arról, hogy mit éreztek abban a helyzetben, és hogyan tudták megoldani azt, legyőzni a félelmüket. Egy nagy kartonlapra közösen el is készítettük a hegységeket, amik azokat a dolgokat jelölték, amikkel közösen megküzdöttünk.
JÓSTEHETSÉG
Spongyabob és a „jósdás néni”
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesehős, Spongyabob.
Volt egy néni, a jósdás néni, aki megmondta neki, hogy ott lesz Patrik, aki a legjobb barátja lesz. Ez a barátság lesz a legjobb az életében. Együtt fognak játszani, szaladgálni, legozni, mászókázni, mesét nézni, szeretni fogják egymást. Barátok lesznek életük végéig, és ha mindig összevesznek, mindig ki is fognak békülni. Úgy fognak kibékülni, hogy megölelik egymást, puszit adnak egymásnak, és így tiszta lesz a szívük. Ha mégis újra összevesznek, a szívük fogja vezetni és emlékeztetni őket arra, hogy barátok, és hogy béküljenek ki. A jós néni elmondja, hogy fontos a megbocsájtás, a szeretet, a jóindulat, az egyetértés, a türelem és a tiszta szív, mert csak akkor fog működni a barátság köztük.
De lesz egy nagyon rossz dolog is Spongyabob életében. A Főnök úr sokat fogja dolgoztatni őt, de ennek örül Spongyabob, mert ő szeret dolgozni, szereti készíteni a Herkentyűburgereket. Az lesz a nehéz pillanat, mikor Plankton el fogja rabolni a titkos receptet. Spongyabobnak nagyon vigyáznia kell a visszaszerzésnél, mert Plankton mindent megtesz, úthengerrel átmegy Spongyabobon, leveszi a ruháját, kicsavarja belőle a vizet, kidobja a tengerből. De ott lesz vele Patrik, akivel szövetséget hoznak létre, hogy visszaszerezzék a receptet, mert a barátok segítenek egymásnak mindig. Együtt mennek el Planktonhoz, hogy visszakérjék a receptet. De ő csak kiabál, mindennek megdobálja őket, és csúnyákat mond rájuk. Patrik és Spongyabob csendben odaoson Planktonhoz, együtt átölelik őt. A szívük melegsége átmegy a Planktonéba is, és ő is jó „emberré” válik. Mostmár ő is a barátjuk lesz, nem fog rossz dolgokat tenni, nem fogja senkinek megkeseríteni az életét. Együtt fognak dolgozni Főnök úr éttermében, a szívükben tele szeretettel.
Minden munkanap után, együtt fognak játszani a játszótéren, együtt fognak menni fagyizni, kirándulni és boldogak lesznek mindig.
Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, járjon utána.
Írta: a Micimackó csoport gyermekei
