Megküzdési stratégiák
Ebben a hónapban talán utoljára megküzdöttünk újra a hóval. Tegnap elhatároztuk, hogy felmegyünk az iskola mögött található „hegyre”, melyet csak mi nevezünk hegynek, mert földrajzi értelemben domb. Így is megküzdöttünk mire a hidegben és a hóban felértünk a tetejére. (Nekünk ez volt a megküzdés hegye.) Megérte, mert elénk tárult falunk egy részének képe, a távolban pedig a Bakony aljának havas dombjait láttuk. A negyedikesek még az olvasás órához is tudtak ismeretet gyűjteni. Legjobb az egészben a sok lecsúszás és nevetés volt. Az is jó, hogy tudjuk a mozgás és a nevetés boldoggá tesz. Így mi egy boldog napot éltünk meg egy Boldog iskolában.
A februári feladat inspirálta azt a projektet, amit a gyerekekkel kitaláltunk. Célunk minden próbát kiállni, a mesebeli hegy csúcsára jutni. Az aranyúton nehéz a felfelé haladás, a segítségünkre lesz a bot, amire ha teljesítették a próbát, minden gyermek egy-egy rovást véshet. Mire elfogynak a feladatok, feljutnak a hegytetőre, a botból pedig ajándék lesz anyák napjára. Bizonyítéka lesz annak, mi mindenre vagyunk képesek. Úgy tervezzük, folyamatosan beszámolunk majd milyen próbatételeket teljesítettünk. Egy népmesével fogjuk kezdeni, amiből megtudjuk a számadó juhászok mire használták a rovást. Megismerkedünk a rovásírással is, mindenkinek lesz egy monogrammos korongja, amivel jelöljük, hogy hol tart. Természetesen rovásírással. Gondosan előkészítettünk mindent, jöhetnek a kalandok!
Ismét olyan témára került sor, amiről a tanulók szívesen nyilatkoztak.Bátran beszéltek a nehézségeikről, negatív illetve pozitív tapasztalataikról. Mindenkinek volt véleménye. Szinte kivétel nélkül nagy segítség nekik a zene és egy jó barát, aki meghallgatja őket. Többeknél a család egy biztos pontot jelent a megküzdésben.
A gyerekeknek elmeséltem a könyvben található Aranykulcs c. mesét, majd utána kérdéseket tettem fel nekik, ezzel elősegítve, hogy mindenki megértse a mese mondanivalóját, lényegét. Ezt követően mindenki a színezők segítségével végiggondolhatta, mi az, ami jó kedvűvé teszi, illetve azt is lerajzolta mindenki, melyik érzéshez milyen arckifejezést társít. Volt egy-két érzés, amit még nehezen ábrázoltak a gyerekek, ezeknél egy kis segítségre volt szükségük (pl.: fáradtság, kíváncsiság).
A közösen leküzdött akadályokról is beszélgettünk, illetve arról, hogy mit éreztek abban a helyzetben, és hogyan tudták megoldani azt, legyőzni a félelmüket. Egy nagy kartonlapra közösen el is készítettük a hegységeket, amik azokat a dolgokat jelölték, amikkel közösen megküzdöttünk.
JÓSTEHETSÉG
Spongyabob és a „jósdás néni”
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesehős, Spongyabob.
Volt egy néni, a jósdás néni, aki megmondta neki, hogy ott lesz Patrik, aki a legjobb barátja lesz. Ez a barátság lesz a legjobb az életében. Együtt fognak játszani, szaladgálni, legozni, mászókázni, mesét nézni, szeretni fogják egymást. Barátok lesznek életük végéig, és ha mindig összevesznek, mindig ki is fognak békülni. Úgy fognak kibékülni, hogy megölelik egymást, puszit adnak egymásnak, és így tiszta lesz a szívük. Ha mégis újra összevesznek, a szívük fogja vezetni és emlékeztetni őket arra, hogy barátok, és hogy béküljenek ki. A jós néni elmondja, hogy fontos a megbocsájtás, a szeretet, a jóindulat, az egyetértés, a türelem és a tiszta szív, mert csak akkor fog működni a barátság köztük.
De lesz egy nagyon rossz dolog is Spongyabob életében. A Főnök úr sokat fogja dolgoztatni őt, de ennek örül Spongyabob, mert ő szeret dolgozni, szereti készíteni a Herkentyűburgereket. Az lesz a nehéz pillanat, mikor Plankton el fogja rabolni a titkos receptet. Spongyabobnak nagyon vigyáznia kell a visszaszerzésnél, mert Plankton mindent megtesz, úthengerrel átmegy Spongyabobon, leveszi a ruháját, kicsavarja belőle a vizet, kidobja a tengerből. De ott lesz vele Patrik, akivel szövetséget hoznak létre, hogy visszaszerezzék a receptet, mert a barátok segítenek egymásnak mindig. Együtt mennek el Planktonhoz, hogy visszakérjék a receptet. De ő csak kiabál, mindennek megdobálja őket, és csúnyákat mond rájuk. Patrik és Spongyabob csendben odaoson Planktonhoz, együtt átölelik őt. A szívük melegsége átmegy a Planktonéba is, és ő is jó „emberré” válik. Mostmár ő is a barátjuk lesz, nem fog rossz dolgokat tenni, nem fogja senkinek megkeseríteni az életét. Együtt fognak dolgozni Főnök úr éttermében, a szívükben tele szeretettel.
Minden munkanap után, együtt fognak játszani a játszótéren, együtt fognak menni fagyizni, kirándulni és boldogak lesznek mindig.
Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, járjon utána.
Írta: a Micimackó csoport gyermekei
Nagy öröm volt számomra, hogy a tanulók milyen lelkesedéssel fogadták ezt a témát. Megosztották egymással, hogy eddig milyen módszereket alkalmaztak a problémáik kezelésére. A témát az elején megbeszéltük, majd közmondásokat olvastunk fel és ezeket értelmeztük. Megnéztünk egy képet és elmesélték a gyerekek szerintük milyen történet állhat a kép mögött. A megküzdési stratégiák közül többet ki is próbáltunk: villámrelaxáció, klasszikus zene hallgatása, éneklés. A boldogságbeszédet is kipróbáltuk és nagyon tetszett nekik, ahogy hangosan ismételték a bátorító, pozitív mondatokat! 🙂 Ez remek hangulatot eredményezett. A gyerekek rengeteg olyan tevékenységet fel tudtak sorolni, ami boldoggá teszi őket. (zenehallgatás, hintázás, közös játék, barátokkal lenni, sétálás, sportolás…) A megküzdési technikák közül pedig kiválasztottak többet, amit szívesen alkalmaznának a mindennapokban. Többször meghallgattuk a hónap dalát, melynek hatására a gyerekek nyugodtak lettek és csinálták ami a dalban elhangzott.
A havi feladatnak nagy lendülettel álltak neki. A hegységünkbe az alábbi nehézségek, akadályok kerültek föl: együttélés a cukorbetegséggel, félelem a mennydörgéstől-sötétségtől, kihívások az iskolában, szerelmi bánat leküzdése, az idegesség leküzdése, családon belüli veszekedés, új/ismeretlen dolgok kipróbálása, étkezési zavar az iskolában, barátokkal való konfliktusok kezelése, félelem az úszástól.
A gyerekek annak a hegynek a tetejére rajzolták magukat, amiről úgy gondolták sikerült „megmászni” az adott akadályt. Egy tanuló több helyre is rajzolta saját magát. A közös munkában mindenki részt vett. Végül nagyon tetszett nekik az elkészült hegység. 🙂 Összességében úgy gondolom rengeteget tanultunk ebben a hónapban is és sok-sok olyan technikával ismerkedtünk meg, mely megkönnyítheti a mindennapi akadályok, nehézségek leküzdését. 🙂
Megküzdés-hegység
Ebben a hónapban is izgalmas témával találták szemben magukat a kis másodikosaim.
Közösen gondoltuk végig,hogy ki milyen nehézséggel találkozott az elmúlt másfél év során,hogyan sikerült azokat leküzdeniük.
A gyerekeket lázasan fogtak a munkához,élmény volt látni őket rajzolás közben,majd hallgatni a beszámolóikat .
Kisebb-nagyobb hegyeket,dombokat rajzoltak aszerint,hogy mekkora akadályt kellett leküzdeniük. Úgy érezték,hogy legjobban az iskolakezdéssel és a tanulással kellett megküzdeniük,ezért ezt a hegyet rajzolták a legmagasabbra. A következő akadályt a korán kelés jelentette.
Akik már részt vettek tanulmányi – vagy sportversenyen ill. hangversenyen szerepeltek vagy iskolai rendezvényen léptek fel,azoknak a lámpalázzal kellett megküzdeniük.
Voltak,akik az óvodai vitáikat,veszekedéseiket fordították át barátsággá!
Néhányuknak a betegség jelentette nemrégiben a legnagyobb akadályt abban,hogy részt vegyenek a színházi előadáson,majd a vidám farsangi mulatságban. Ám ők is azzal bíztatták magukat,hogy lesz erre még módjuk!
Különösen az töltött el örömmel,hogy mindnyájan úgy érezték,az akadályokat sikeresen leküzdötték.
Mint minden hónapban, így februárban is nagyon tetszett a gyerkőcöknek a hónap dala. Sokat hallgattuk,illetve énekeltük együtt Bagdi Bellával,hogy „Ellazulni,jaj,de jó!”,ami ezekben a hideg napokban igen jól is esett!!!