Valahol a nagyvilágban, annak is egy eldugott sarkában élt egy család. nem voltak boldogok, a szülők sokat veszekedtek és ennek sajnos az lett a vége, hogy el is váltak. A három gyerek nem tudta megérteni ezt a helyzetet és nagyon nehéz volt számukra mindezt feldolgozni. Egymást hibáztatták, folyamatosan veszekedtek egymással és sajnos szüleikkel is. Azt is nehéz volt eldönteni, hogy kinél maradjanak a gyerekek. Úgy tűnt, hogy a helyzetnek nem is lesz megoldása, míg végül a bölcs és idős nagymama meg nem jelent. Leült beszélgetni a szülőkkel és a gyerekekkel is. Külön-külön, és együtt is átbeszélték a fennálló problémákat. A nagymama elmondta nekik, hogy most ugyan nehéz helyzetbe kerültek, de mindenből van kiút. Nem szabad egymás fejéhez vágni a sérelmeinket, hanem szem előtt kell tartani azt is, hogy a viták hevében sem szabad egymást megbántani. Arra kell fókuszálni, hogyan lehetne a problémát megoldani anélkül, hogy örök harag alakulna ki valakiben is. A problémaközpontú megoldási stratégia, amit a bölcs nagymama javasolt, meghozta hatását.

A történet a mai, rohanó világban játszódik, ahol sajnos egyre több problémával kerülnek szembe a gyerekek. A főszereplők két fiú és egy lány, akibe mindketten szerelmesek. Mindhárman egy iskolába járnak, a fiúk ugyanabba az osztályba. Egymás mellett ülnek, jóbarátok, de mindketten ugyanabba a lányba lesznek szerelmesek. Még nem tudják a megfelelően kezelni a helyzetet, sok vita, veszekedés származik ebből a helyzetből. Csak érzelmeikre hallgatnak, és a féltékenység, a düh és a harag lesznek tetteiknek tanácsadói. Sok konfliktus származik ebből a helyzetből, de végül segítségükre siet az egyik fiú testvére, az idősebb bátyja. Leülteti a két fiút és szembesíti őket azzal a helyzettel, amibe kerülte. Reálisan és világosan felvázolja előttük a problémát, csak arra és az ebből származó negatív következményekre fókuszál. Próbálja megmutatni a fiúknak a lehetséges kiutat. Elmondja nekik, hogy a szerelmek jönnek-mennek az életben, de a barátság örök. Saját személyes tapasztalatait is megosztja velük a téma kapcsán. Sikerül kibékíteni a fiúkat és nem csupán ezt érte el, hanem rádöbbentette őket arra is, hogy a problémákkal hogyan lehet ügyesen is megküzdeni.

Hol volt, hol nem a világon, egy kis faluban lakott egy fiú. Családjával szegény körülmények között éltek, a mindennapi megélhetés is gyakran okozott problémát. A fiú középiskolába járt, de nem ment jól a tanulás, szinte mindig fáradtnak érzete magát az iskolában, hiszen otthon pihenni sem tudott rendesen. Ezen kívül sokszor éhes is volt, nem tudott mindig tízórait hozni magával, ebédre sem futotta az iskolamenzán. Nem csupán tanulmányi eredménye volt gyenge, gondozott okozott magatartása is. A fiú szeretett volna kikerülni ebből a válságos helyzetből. Arra gondolt, hogy a stresszt le kell vezetni, és ezt nem lehet másképp, mint alkohollal. Ezt látta a szüleitől is, tudta, ha anya vagy apa problémát lát maga előtt, mindig az alkoholhoz nyúl. Egyik barátjával italt loptak a falusi kisboltból és közösen megitták. Úgy gondoltak, hogy ez a néhány mámoros óra elég lesz ahhoz, hogy a probléma megoldódjon. Sajnos azonban nem így történt, mert másnap, amikor az alkohol bódító hatásából nem maradt már más, csupán a kínzó fejfájás, a kisfiú ráébredt arra, hogy nem ez a helyes megoldás. Tanácsért fordult most már osztályfőnökéhez, bánta, hogy nem tette meg előbb. Hosszasan elbeszélgettek a tanárnővel, részletesen megtárgyalták a helyzetet. A problémaközpontú megoldást választották. Arra fókuszáltak, ami a fő problémát jelentette. A tanulmányi eredmény javítása érdekében a fiú ottmaradt délutánonként és tanult osztályfőnökével. A tanárnő segített neki abban, hogy diákmunkát tudjon vállalni, és ezzel a pénzzel is hozzájárulhasson a családi kasszához. A fiú nagyon hálás volt és megtanulta, hogy legközelebb, egy válságos helyzetben hogyan is kell majd helyesen kezelni egy nehéz helyzetet.