Ebben a hónapban a megküzdéssel, a kihívásokkal, problémákkal, konfliktusokkal való szembenézéssel foglalkoztunk.
Sajnos már az óvodás korosztály életében is jelen vannak a stressz, a feszültség, az indulatok, melyeket meg kell tanulni kezelni, feloldani.
A mese a különböző relaxációs technikák elsajátítása sokat segített ebben a gyerekeknek.
Az „Ellazulni jaj de jó” című dalt nagyon megszerették, láthatóan nyugodtabbá váltak, miután megfeszítették és ellazították izmaikat a különböző testrészeken.
A téma feldolgozásához az „Aranykulcs” című mesét választottuk.
A mesét csak az aranykulcs megtalálásáig meséltük el nekik, rájuk bíztuk, hogy megoldást találjanak a végére.
Azt tapasztaltuk, hogy a mese feszültségét minden gyerek pozitívan, jó végkifejletet keresve oldotta fel. Utána arról beszélgettünk, hogy mit tehetünk azért, hogy a bennünk lévő rossz érzések megszűnjenek. Mindenki ahhoz a tevékenységhez tehetett fel egy szívecskét, ami őt megnyugtatja. Itt is bebizonyosodott, hogy a játéknak a kisgyermek legfontosabb tevékenységének van leginkább feszültségoldó hatása. A testrészes, színezős feladatot a nagyobb, 5-6 éves gyerekeknek adtuk, először nehéz volt számukra, hogy az érzéseket és ezek testi tüneteit színekkel fejezzék ki, de sikerült mindenkinek megértenie és megoldania.
A foglalkozást a Cápatámadás című játékkal zártuk. A képzeletbeli hajóút során sokat nevettünk, mikor egy-egy hullám felborította a „hajónkat”, de sikerült úgy összehúzódnunk, hogy mindenki számára jusson hely.
Öröm volt nézni, ahogy a gyerekek segítették, bátorították egymást. A téma feldolgozása kapcsán sikerült megérteniük, hogy ha probléma, szomorúság, bánat adódik az életükben nem megijedni vagy sírni kell, hanem szembe kell nézni vele és meg kell próbálni megoldani.

Az óvodai farsang nagyon jó lehetőséget teremtett a játékos versenyfeladatokban való megküzdésre, bátorság próbára. A tréfás, ügyességi feladatokban a gyermekek szülőkkel együtt versenyezhettek a cél elérése érdekében. Végezetül a megérdemelt jutalom sem maradt el.
A gyermekek biztonságát és boldogság érzetét az is növelte, hogy a szülőkkel együtt töltötték ezt a napot.

Ebben a hónapban a boldogóra alatt akadálypályét épitettünk a gyerekekkel, amit nagyon élveztek. A mese meghallgatása után beszélgettünk a kívánságaikról és arról hogyan küzdenek meg a nehézségekkel pl. korcsolyázni vagy biciglizni megtsnulni. Közösen megoldottuk a munkafüzet feladatait. A mozgásos feladatot élvezték a legjobban, amin többször is végig mentek.

Barátságnap Tündérfalván

Írta: Zöld Éva és Kertész Szilvia
Óvodapedagógusok

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falucska úgy hívták, hogy Tündérfalva. Ott élt négy barátnő egy Hercegnő(K.B) a Fehér tündér(Ge.D) Vámpír lány (H. J) és a Lila boszorkány (H. G). Egy szép napon elhatározták, hogy megünneplik, hogy már milyen régóta barátok. A barátságünnep akkor jó, ha sokan vannak, így meghívták a falu minden lakosát. A Fehér tündér kézbesítette a meghívókat. Ezután nagy sütés- főzésbe kezdtek, kitakarították és feldíszítették a házukat. Nagy izgalommal készültek a vendégek fogadására.
Elsőként érkezett „Pizsihős” (S.D)
hamarosan megjött a „Mikiegér” (N. H)
Ezután a kisállatok jöttek: – kutya (B. R)
– Póni (N. F. H)
– Unikornis (S. M)
Sorra érkeztek a meghívott vendégek, ám egyszer csak nagy ribillió támadt! Berontott három hívatlan vendég a „csontváz (H. E) a horror bohóc (B. K) és a vámpír”(T. F) Nagyon mérgesek voltak, mert nem kaptak meghívót a barátságnapi ünnepre.
„Mért nem hívtatok meg minket a barátságnapi buliba?” kiabálták? Mielőtt a Fehér tündér válaszolt volna, elkapták az összes kis állatot, majd eltűntek a szemük elől.
A hercegnő és a kis barátnői sírdogálni kezdtek, mivel ők maguk is tanácstalanok voltak. Mi történhetett, hogyan maradhattak ki a listából?
„Jaj, jaj, mi lesz a kis barátainkkal?”. mondták
Ekkor megjelentek a mesehősök!:- Tini nindzsa harci teknős (R. G)
– Pókember (L. D)
– Betmen (H. A)
– Betyár (P. M)
– Rendőr (T.D)
Mi történt itt Tündérfalván? Hallottuk, hogy nagyon sírtok. A tündér elmesélte, hogy három falubéli elrabolta a barátaikat. Majd mi segítünk kiszabadítani a kis állatokat!- kiáltották. Elindultak, hogy megkeressék az elrabolt kis állatokat. Első próbálkozás kudarcba fulladt, miután megpillantották őket mivel a Betyár nagyképűen azt mondta, hogy majd ő elveri a rablókat. Így is történt, de lógó orral jött vissza, mert jól helyben hagyták. Erővel nem győzzük le őket, próbáljuk meg másképpen- vélekedett az egyik Nindzsa. Másodszorra a Fehér tündér próbálkozott.
A csontváz a vámpír és a bohóc szomorúan üldögéltek az árokparton. Már nagyon megbánták amit tettek, különben is nagyon megszerették a kis állatokat. Egész úton játszadoztak, viccelődtek egymással.
Ekkor lépett oda hozzájuk és így szólt: „Ne haragudjatok valóban nem hívtunk meg benneteket, de a madárijesztő azt mondta elköltöztetek messzi vidékre.
– Hát nem költöztünk el!! Különben is minket senki sem szeret!- mondták szomorúan.
A fehér tündérnek támadt egy ötlete, amit meg is osztott barátaival. Tudjátok mire gondolok, hívjuk meg őket az ünnepségre és már szaladt is a meghívókkal. A három mellőzött boldogan készülődött, még tortát is sütöttek barátaiknak.
Hatalmas ünnepséget tartottak, talán még most is ropják a táncot!

A mesét „Farsangi forgatag” előadásra írtuk, de játszottuk az óvodai életben mesedramatizálás formájában. Lehet beöltözve, vagy anélkül előadni. A szereplők karaktere is változhat, illetve a kiválasztott próbálkozások tartalma.

A mai napon a gyerekek megdöbbenve vették észre, hogy a szeretett plüss játékok, amikkel nagyon szeretnek aludni is, nincsenek a helyükön. Átnézték az egész szobát, de sehol sem találták őket. Tízórai után felfedezték Pók nénit az egyik polcon, valamint a levelet és az utasításokat tartalmazó lapot is. Becsülettel végigcsináltak minden feladatot, megértették, hogy a játékok azért tűntek el, mert Pók néninek bántotta a fülét, hogy nagyon hangosak voltak előző nap. Nagyon örültek a megkerült játékoknak vitték vissza a helyükre mindet, és megígérték, hogy ezentúl jobban odafigyelnek arra, hogy ne hangoskodjanak annyira, és minden játék a helyére kerülhessen. Pók néni azóta is figyeli őket minden nap a polc tetejéről, és egyáltalán nem szeretne többé eldugni semmit a gyerekek elől. Jó tanulság volt ez a gyerekeknek, érzékelhették, hogy meg kell dolgozni azért, hogy a dolgok úgy működjenek, hogy mindenkinek jó legyen.