A Kerekerdei óvodások miután meghallgatták a mesét, Anikó nénivel képzeletbeli kirándulásra, kincsvadászatra indultak. Előtte az Égig érő fa vagyok relaxációs gyakorlattal „melegítettek” be. Nagyon sok akadályon kellett átjutniuk, közösen kellett célokat elérniük. Az együtt gondolkodással, lépésről lépésre haladtak, míg egyszer csak eljutottak a kincshez. Volt közös öltöztetés, várépítés, pókhálon való átjutás, egymás megetetése, megnevettetése, megérintése. A színező megtalálása nagy örömöt jelentett a gyermekeknek.

Ez a téma a tavalyi és az idei évben is az egyik kedvenc volt. Egyik reggel amikor a gyerekkel a csoportunkba léptünk, felfedeztük, hogy eltűntek a kedvenc plüss játékok. A kicsik azonnal ” Pók nénit” tették felelőssé a történtekké, hisz volt már hasonló élményük a múltban. Amikor felfedezték a levelet és megtudták, hogy a hangos játékuk miatt tűntek el a játékok, és csak együttes erővel tudják kiszabadítani, azonnal munkához is láttak. Énekeltünk és táncoltunk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalára, akadálypályán haladtunk végig , ahol még egy veszedelmes medvebarlangon is át kellett bújnunk. Majd tengeren keltünk át ahol „hajótörést” szenvedtünk, így egy kis tutajon egymásra vigyázva értünk partot. Végül a folyosón és a mosdóban elhelyezett varázsléggömböket kellet összegyűjteni. Mire minden feladatot végrehajtottunk és visszatértünk a csoportszobába, Pók néni visszatette a helyére a plüssöket. A kicsik megkönnyebbülve ölelgették, simogatták kedvenc játékaikat, és megígérték, hogy ezentúl halkabban játszanak. Nagyon izgalmas délelőttünk volt, és egész nap Pók néniről beszélgettek a gyerekek.

A Bardoci óvoda vegyes csoportjában Boldogságórát tartottunk.
A kis gyerekek érzelem világát tekintve a felnőttek úgy gondolják, hogy nekük semmi gondjuk, nehézségük, problémájuk nincs, vidáman játszanak, szaladgálnak, énekelnek stb…
A gyerekek pozitív vagy negatív érzelmeit, épp a csoportban szervezett játékok ideje alatt, lehet jól megtapasztalni, mivel a kisgyereknél az érzelmek dominálnak.
A Boldogságórán a toronyépítés nagyon sikeres volt, az építészeknél nagy volt az öröm, be is költöztek a toronyházban, kacagtak , ugráltak, kinéztek az ablakon. Az öröm addig tartott amíg az egyik kis csoportos kislány akarva, vagy akaratlanul hozzáért a toronyházhoz , a toronyház oldala leomlott. A probléma el is kezdődött mert jött a dühkitörés, sirás, veszekedés, amit aztán megoldottunk, közösen .
A kislány bocsánatot kért, aztán segítettek a többi társak is újra felépíteni a ház oldalát, a gyerekek megnyugodtak, hogy mindig van megoldás, újra lehet kezdeni . A gyerekeknél a konfliktus kezelést könnyebb megoldani mert hamar változik a hangulatuk, hamarabb megbékülnek , mint a felnőttek.
Érdekes volt A cápa játék, a gyerekek érzelmeit figyelve. A hajókban kettesével nagyon nyugodtan ültek, de a félelem észlelhető volt, amikor a vihar közeledett, a hajókból menekülő gyerekek kétségbeesetten visítottak, de a legjobban az tetszett ahogyan a társaik kiabálták , hogy gyorsan, gyorsan gyertek hozzánk , szívesen befogadták társaikat, akik megnyugodtak, és együtt hajókáztak a partig.
A gyerekeknek a bajban, anyuka,apuka, mama, a szomszéd néni , a barát ,a nagyobb testvér, óvó néni segít.-elmondásaik szerint.
A rajzaikban a szülők, testvérek mamák, autók, házak, óvoda jelentek meg, ezek nyújtanak biztonságot.
Befejezésül a zárókörben azt mondták, hogy jól érezték magukat, megoldották a bajban jutott társuk problémáit, befogadták őket , megbocsátottak és és segítettek egymásnak, máskor is szívesen játszanak együtt, mert együtt lenni jó, könnyebb megoldani a problémát!!!!
Sikerült ellazulni a hónap dalát hallgatva.
Dénes Ilona-Juliánna óvónő