A gyerekekkel várakozásainkon felül sikerült feldolgoznunk ezt a témát. Nagyon nyitottak voltak, és okos meglátásaikkal tartalmassá váltak játékaink. Kezdeményezéseink mindig valamilyen probléma megoldására irányultak, ez jó motiváló eszköznek bizonyult. Kincsesládánkból egy régi levelet varázsoltunk ki, mely alapján 2 gyerek kalandos történetét kellett ,,megírnunk” a hónap végére. A gyerekek találták ki a szereplők nevét, uticélját, az akadályokat és azok legyőzésének módját. Ahhoz, hogy a 2 szereplő (Tomi és Kata) jól érezzék magukat az útjuk során, 3 kulcsot kerestünk meg labdás mozgásos játékok közben. Egyéni, kiscsoportos és közös játékok után megbeszéltük a tapasztalatokat, érzéseket, felmerülő problémákat és azok megoldását. A 3 kulcs- problémamegoldó, bátorító, felvidító- megtalálása után már hihetetlen gazdag ötletbörzével teltek napjaink. Legmeghatóbb megállapítást egy iskolába készülő nagylányunk mondta: ,,A megoldókulcs igazából bennünk van, mi tudjuk magunkat legjobban megnyugtatni, felvidítani!” Majd egy kisfiúnak támadt jó ötlete: ,, Ha nagyon mérgesek vagyunk, először fújjuk ki a fáradt levegőt, aztán gondolkodjunk hogyan tovább!”
Mesénk elkészült, illusztrációkkal gazdagodott, és a gyerekek szívesen mondták el egymásnak és családjuknak Tomi és Kata kalandos történetét. Továbbra is erősíteni fogjuk bennük azt, hogy gond esetén gondolkozzanak a megoldáson, próbálják megkeresni a jó oldalát a dolgoknak, segítsenek magukon és társaikon, valamint ha úgy érzik, bátran kérjenek segítséget!

A foglalkozást a szokott módon kezdtük: megérkezett Boldog Dóra, aki köszöntötte a gyerekeket, majd a versike, a relaxációs gyakorlat és a zenés tánc után Boldogságországba érkeztünk.
A javasolt mesét (Aranykulcs) elmeséltem a gyerekeknek, majd beszélgettünk arról, hogy a királylány mi mindent tett meg azért, hogy kiszabaduljon a sárkány fogságából.
Ezután válogattam a javasolt játékok közül, először a cápás játékot játszottuk. Karikákat hoztam a csoportba, majd jelre a gyerekeknek egy másik karikába kellett „úszniuk”. Nehezítésképpen mindig egy karikát elvettem, így a gyerekeknek össze kellett húzniuk magukat, hogy elférjenek a karikában. Nagyon jó érzés volt látni, hogy segítették egymást a gyerekek, a kicsiket behúzták a „hajóba”, figyeltek egymásra.
Ezután megkértem a lányokat (királylányokat), hogy keressenek a csoportban v.mi kedvenc tárgyat, a fiúk pedig (sárkányok) elrabolták azt a lányoktól, egy barlangba (asztal alá) rejtették. Ezután minden királylánynak egy sárkány elmondta a 3 próbatételt, amit ki kellett állnia, hogy visszakaphassa a kincsét. Időhiány miatt fordítottan (királyfik-lány sárkányok) egy másik napon játszottuk el a játékot a gyerekek izgatott örömére.
A játékok után még mindenki kiszínezte a téma jelét, amit felragasztottunk a következő lépcsőfokra. A közös tánc után elbúcsúztunk Dórától.

A foglalkozáson elmeséltem a gyerekeknek az „Aranykulcs” című mesét, melynek a végén irányított kérdésekkel nagyon jó hangulatú beszélgetés kerekedett. A gyerekek végig nagyon figyelmesek, aktívak voltak. Ezután „Maradj a hajón!” játékot játszottunk, melyben mindenki lehetett hajóskapitány, aki maga választotta ki a matrózait. Ezt annyira élvezték és kérték az újra játszását a gyerekek, hogy az ebédre való készülődés vetett csak véget a játéknak.