Erősségeink
Megküzdési stratégiák
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda,Közművelődési Intézmény és Könyvtár
A téma feldolgozása egy egész hétre elnyúlt,minden nap visszatértünk egy-egy rövid beszélgetéssel bevezetve.A mese után hosszasan folyt a beszélgetés,a gyerekek még a szüleikről is tudtak néhány dolgot mesélni,hogy ők eddig már miért küzdöttek. A rajzolós tevékenység során a saját arckifejezésüket rajzolták le 3 érzelmi állapotot tükrözve:boldog,szomorú és mérges.Egy másik napon az egész alakos rajzukon a munkafüzet ötlete alapján színezték ki,hogy melyik érzést hol érzik a testükön.A relaxációs zenét a héten többször meghallgattuk,nagy hatással volt a csoportra.
A februári órán az „erősségeink” volt a fő témánk. Először ötleteltünk, hogy mitől félhet egy elsőosztályos kisgyermek.
Majd csoportokban megoldást kerestünk a félelmekre és végül összegyűjtöttük, hogy milyen erőségeinkkel tudjuk sikerre vinni a megoldásokat. Óra végén, pedig egy-egy szituációs játékkal reprezentáltak a gyerekek a félelmeik megoldását.
Korábban mentem be dolgozni, hogy eltüntessek játékokat, mint „Pók néni”. Akkor még nem sejtettem, hogy a csoport létszáma lecsökken 8 főre. Először nem tűnt fel senkinek semmi, majd az egyik fiú felfedezte, hogy eltűnt a Lego, és más játékok is. A játékok keresésére indultak, de csak „Pók néni” levelét találták meg. Amikor felolvastam a levél tartalmát, nagyon izgatottak lettek. Azonnal munkához láttak, a folyamatos tízóraizás sem foglalkoztatta őket. Építettek Pók néninek házat, még autót és repülőt is tettek oda neki, hogy legyen mivel utaznia. Rajzoltak is neki házat. Az egész délelőtt (és a hét többi napja is) azzal telt, hogy Pók néni kedvére tegyenek. Ha valaki hangosabban beszélt, akkor rászóltak, hogy ha ilyen hangos lesz, akkor nem kapják vissza a játékokat, sőt, még az is lehet, hogy más játékok is eltűnnek. Amikor elhelyezkedtünk, meghallgattuk a hónap dalát (Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó!), így már valóban ellazulva hallgathatták meg a mesét. Az Aranykulcs mese lekötötte a figyelmüket. Izgalommal hallgatták végig. „Ha lenne egy aranykulcsod, mit nyitnál vele? Kinek adnád oda?” kérdésre az egyik fiú a „szerelme” nevét mondta. Megbeszéltük, hogy kinek milyen álmai, kívánságai vannak.
Beszámoló a februárban elvégzett feladatokról:
A boldogságórákon szokásos bemelegítő, relaxációs gyakorlatok után (Üdvözlőkörök, légzőgyakorlat, Napimádás, Energiacsillag, nyelvtörő a mf. 94. oldaláról) azonnal belevetettük magunkat a megküzdési stratégiák elméleti hátterének megismerésébe. Megbeszéltük, hogy mindannyiunk életében adódhatnak gondok, kihívások, nézeteltérések és kudarcok, amik szomorúságot, stresszt, indulatokat, rossz érzéseket válthatnak ki bennünk. Azonban a legtöbb esetben lehetőségünk van ezekkel szembenézni és velük sikeresen megküzdeni.
Célunk tehát, hogy mindig keressük bajaink orvoslására a lehető legjobb megoldást és összpontosítsunk a sikeres végkifejletre. Ennek érdekében stratégiákat dolgozhatunk ki és ha kell, cselekvési tervet is készíthetünk. Ha pedig egyedül nem megy, bátran kérjünk segítséget egy arra alkalmas személytől/személyektől. Ehhez kapcsolódva oldottuk meg közösen a mf. 94. oldaláról „a csodálatos segítők” című feladatot, majd a 95. oldalon lévő rejtvény megfejtéseként megállapítottuk, hogy „EGYÜTT” minden sokkal könnyebb!
Ha bánatot, szomorúságot érzünk, a testünkben is megfigyelhetők bizonyos változások, érzetek. Ez mindenkinél másként jelentkezik, de vannak bizonyos hasonlóságok is. Ezért a mf. 96. oldalán, az emberfigura körvonalrajzán jelöltük, színeztük a különböző tüneteket. Ha boldogok vagyunk, annak minden porcikánk örül, tehát sárgára színeztük az egész testet. A félelmet fekete foltként a has tájékán, a szeretetet piros szívként a szív fölött, a szomorúságot pedig barna színként a homlok körül jelenítettük meg.
Ha gondjaink vannak, nem árt, ha rendelkezésünkre állnak olyan pozitív megerősítések, amiket könnyedén elő vehetünk, tanulmányozhatunk. Erre a célra a mf. 102. oldalán lévő feladat segítségével összeállítottunk együtt egy mondatbankot, ami 10 pozitív megerősítést (mondatot) tartalmaz, és aminek jellegzetessége az, hogy a kezdőbetűk összeolvasásával a „MEGKÜZDÜNK” szót kapjuk (alul a fényképen látható).
Mindenki egyénileg elkészítette a saját indulat-hőmérőjét is (mf. 98. o.), vagyis 10 olyan módszert fogalmazott meg és írt le önmaga számára, amelyek leginkább segítik és támogatják a nyugalom helyreállítását feszült helyzetekben. (Pl.: sétálok egyet, olvasok, beszélgetek, kisírom magamat, lezuhanyozok, relaxálok, írok, rajzolok, zenét hallgatok… stb.)
A „hogy is van ez?” című feladat (mf. 99. o.) segítségével helyes sorrendbe raktuk a közmondások összekeveredett tagmondatait és közösen elmélkedtünk a bölcsességek tanulságain, igazságain.
A foglalkozást Bagdi Bella: „Ellazulni, jaj, de jó!” című dalának meghallgatásával, vidám hangulatban, sok ismerettel meggazdagodva zártuk.
A hónap választható feladatai közül az „Erősségeink” címűt választottuk, így egy dupla rajzóra keretében egy méretes csomagolópapírra motivációs tablót készítettünk, amit iskolánk folyosóján a faliújságra helyeztünk fel, hogy mindenki számára biztatást nyújtson „nehéz idők” esetére. Miután közösen megbeszéltük és megértettük a teendőket, 5 csoportban alkottuk meg az 5 témakörhöz kapcsolódó munkadarabokat, melyek a „Kapcsolatok”, „Kommunikáció”, „Környezetvédelem”, „Lélek” és „Iskola” címeket kapták. Mindegyik részterület kapcsán tisztáztuk, külön-külön megbeszéltük, hogy milyen gondokkal, nehézségekkel, kihívásokkal kell szembe néznünk, mik azok, amik akár a jövőnkre nézve is káros következményekkel járhatnak.
Így kerültek szóba a következők: Veszekedések, verekedés az iskolában, kitaszítottság, meg nem értettség, magányosság. Szóbeli felelet és dolgozatírást megelőző stressz. Az informatikai eszközök elszaporodása és a média által okozott elidegenedés az emberek, családtagok között, az emberek közti kommunikáció hiánya, a közömbösség, motiválatlanság. A betegségekkel való megküzdés otthon, kórházban, sőt, még a kis kedvenceink és szeretteink elvesztése által átélt gyász feldolgozása is szóba került, mint életünket megkeserítő, megnehezítő körülmény.
Ezek jelentek meg a gyerekek rajzain, amiket mindenki egy puzzle kirakó sablonra készített el. A puzzle darabkák azt jelképezik, hogy mindenkinek egyedül kell megküzdenie a saját démonjaival, de mivel ezek a darabkák összeilleszthetőek, mi is kérhetünk segítséget, ha van rá módunk és a megoldást segíteni tudó, megfelelő személy is rendelkezésre áll. A puzzle darabok csak a témakörökön belül kapcsolódnak össze, egyébként az 5 témakör elszakad egymástól. Ez azt jelképezi, hogy a gondok, bajok bizony szét tudnak minket szedni, meg tudnak minket és életünket törni, ha hagyjuk. Vannak azonban olyan tulajdonságok, erősségek, amik segíthetnek, hogy ismét fel tudjunk állni a bajból. Ilyenek a következők: erő, bátorság, küzdőszellem, szeretet, szívélyesség, alázat, együttérzés, odafigyelés, rálátás, ötletesség, bátorítás, kitartás, türelem, megfontoltság, ész, akarat, pozitív gondolkodás, elszántság, céltudatosság, összefogás, összetartás, segítségadás, béke, lelkierő, hit. Ezeket az erősségeket a tabló közepén látható szuperhős, Batman hozza el nekünk zöld színű szalagokon húzva és szórja szét köztünk, valamint „megrajzosított” gondjaink között, hogy segítségükkel, a megfelelő helyen és időben történő alkalmazásukkal felül tudjunk kerekedni a nehézségeinken. A szuperhős azonban nem végzi el helyettünk a teendőket, csak azt a lehetőséget kínálja fel, hogy felismerjük a magunkban rejlő erőt, azaz tehetségünket a nehéz helyzetek eredményes megoldására.
Azt is megbeszélgettük a gyerekekkel, hogy kihívásaink sikeres megoldása érdekében fontos, hogy mindig a célra összpontosítsunk, és ne hagyjuk, hogy negatív, visszahúzó tényezők eltántorítsanak bennünket a lényegről. Mindig arra figyeljünk csak, ami előre visz minket és eredményes megoldást biztosít számunkra. Ehhez a gondolathoz kapcsolódva írtuk le füzetünkbe a következő motiváló idézetet:
„Felejtsd el az összes okot, amiért nem megy, és higgy az egyetlen indokban, amiért igen!”
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Gyakran beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy mit tegyenek, ha problémahelyzetbe, vagy konfliktusba kerülnek. Ha nehéz feladat előtt állnak, és úgy érzik, nem megy egyedül, bátran kérjenek segítséget. Ha elsőre nem sikerül, ne adják fel, próbálkozzanak újra. A foglalkozást, most is relaxációval, zenehallgatással, és mesével kezdtük, majd közös játék következett. A gyermekeknek három próbát kellett kiállniuk, hogy a szárazföldre jussanak. Az első a mozgásutánzás, a második találós kérdés, a harmadik a hajótörés. Nagyon érdekes volt a hajótörés játék, ahogy a hajó egyre kisebb lett. Az első pillanatban izgalomba jöttek, kiabáltak, de az irányító szerepet pillanatok alatt átvette 2 nagycsoportos korú lány. Felosztották a feladatokat, hogy ki figyeli a vizet és ki vigyáz a kisebbekre. A kortársak hamar csatlakoztak hozzájuk. A legkisebbeket a hajó közepére terelték a nagyobbakat pedig a szélére. A kicsik nagyobb társaikra hagyatkoztak, ők pedig védelmezték őket. Jó volt látni, ahogy keresték a megoldást, és megbeszélték a teendőket. Szinte felnőtt módjára, vagy még jobban oldották meg ezt a feladatot. Méltán léphettek a Boldogságvár 6. lépcsőfokára.
Kisnánai Szent Imre Általános Iskola
A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy kinek mi okoz problémát, nehézséget, kihívást a mindennapokban. Valódi, 8 évesekhez méltó gondokat soroltak. Többen jelezték, hogy társukhoz hasonló küzdelmeik vannak. Nagyon aranyosak voltak, hiszen a beszélgetés során igyekeztek egymás problémáit orvosolni és ezzel párhuzamosan sikerült a sajátjukat is rendezni.
Az összeállított rajzos alkotás pedig elnyerte mindenki tetszését.