A boldogságórák február havi foglalkozásai a megküzdési stratégiákról szóltak. Borszukné Kropf Ilona tanárnő a nyolcadik osztályosokkal tartotta ezzel kapcsolatos óráit. Több prezentációt is készített, amelyek alapján elmélyült beszélgetéseken dolgozták fel a témakörrel kapcsolatos tudnivalókat. A tanulók őszintén beszélhettek azokról a problémákról, amelyek ebben a korban foglalkoztatják őket. Közösen vitatták meg, milyen megoldási lehetőségeket találhatnak, hogyan küzdhetnek meg a valós helyzetekkel, melyek a legcélravezetőbb módszerek. Teszteket is töltöttek ki annak érdekében, hogy saját képességeiket, nehézségeiket és erényeiket feltérképezzék. Összefoglalták azokat a stratégiákat, amelyek leginkább követhetőek lehetnek egy-egy probléma feloldásában.

A megküzdési stratégiák hónapja – február
Februárban a csoportommal a foglalkozás elején beszélgettünk a stresszhelyzetekről, hogyan tudják kezelni, mire kell odafigyelni, tudatosan, lépésről lépésre felépíteni, beépíteni az életükbe ezeket a módszereket. Majd arra kértem őket, írjanak kis történeteket, saját vagy a környezetük életéből, amely a megküzdésről, a megváltoztathatatlan helyzetek elfogadásáról szól. Az alábbi írások születtek, amelyek egy kamasz gyerek tollából néha bizony nagyon komolynak és elgondolkodtatónak tűnnek. Hálás vagyok, hogy leírták a kis elbeszéléseiket, mivel régóta ismerem a csoportomat, tudom, hogy néhányan nehezen fogadtak el bizonyos helyzeteket, életszituációkat. Hiszem, hogy így is közelebb kerültek a megoldáshoz, hogy akár harmadik személyben mesélték el azt, ami a lelküket nyomja. Köszönöm! Jobb veletek a világ!
„A háziállatom elvesztését viseltem rosszul az eddigi életemben. napokig rosszul éreztem magam. Nagyon fontos volt nekem, mert mindig ott volt mellettem. Aztán az anyukám elmagyarázta, hogy ez az élet rendje.” – A. Tibor
„Ferenc balesetet szenvedett a múlt héten. A barátjával bicikliztek és jött egy autó, amellyel sajnos karamboloztak. Ferenc súlyosan megsérült, de a barátja nem pánikolt, rögtön hívta a mentőket, a mentősök ellátták Ferit, és bevitték a kórházba.” – L. Zoli
„Egy saját történetemet szeretném most elmesélni. Október elején történt velem az edzésen. Egy egyszerű gyakorlat volt, ami balesettel végződött. Ketten futottunk a labdára, én megelőztem őt, ő túl nagyot lépett, és rálépett a sarkamra. A kapusnak is nekiestem. Senki sem hitte, hogy komoly a baleset, azt hitték, csak a sarkam fáj. Én nem tudtam felállni. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy soha többet nem fogok tudni járni. Végül anyukám és apukám jött értem. Elvittek a kórházba, nem tudtam ráállni a lábamra, kerekesszékben toltak be. Végül kiderült, hogy a lábam két helyen is eltört.” – B. Ádám
„Gizi alkoholizmusban szenvedett, emiatt elveszítette a családját. Próbálkozott abbahagyni az ivást, de nem sikerült. Majd találkozott egy családdal, akik segítségével leküzdötte a függőségét.” – Gy. Ádám
„Pisti régen a fizetését mindig cigire és alkoholra költötte. Nem maradt pénze, csak nagyon kevés, amiből ételt tudott venni. De sok segítséggel, barátokkal túljutott ezen a helyzeten. Elkezdett spórolni, nem cigizik, és az alkoholt is már csak alkalmanként fogyaszt.” – K. Ricsi
„XY és YX egy kapcsolatban boldogan megvoltak, míg YX elkezdte mindentől eltiltani és mindent megszabni XY-nak. Öt hónapig együtt voltak, míg aztán XY-nak elege lett, és szakított, mert nem tudott így élni. Barátok maradtak, de YX elhitette XY-nal, hogy szereti és hiányzik neki. Később viszont talált magának valaki mást. XY teljesen összetört, nem érezte, hogy van itt helye, és meg akart halni. De szerencsére a barátai mellette voltak, segítettek neki kimászni a gödörből, és boldognak lenni. XY már nem sírt, nem szomorkodott többé emiatt.” – Cs. Krisztina
„Julikának nagyon fontos volt a papája. Majdnem 12 évig az életében volt. Váratlanul meghalt. Julika teljesen összetört. Semmi jót nem látott az életben. Teltek a hetek, hónapok, és kezdte elfogadni, mert rájött, hogy nem tud rajta változtatni. Már több mint egy év eltelt, és már teljesen elfogadta.” – K. Anna
„Viki és Barbi elmentek biciklizni. Az egyik utcában Viki azt mondta, hogy ő már úgy tud biciklizni, hogy akár csukott szemmel, a kormány elengedésével is megy neki. Így is tett, és bizony nekiment a kerítésnek, és elvágta az ujját. Barbi nagyon megijedt, és hívta Viki szüleit. Végül a kórházban kötöttek ki, és az orvos azt mondta, ha 1 mm-rel arrébb vágja el, akkor le kell vágni az ujját. Végül begyógyult a seb, és minden rendbe lett.” – G. Rita
„Akkor éreztem magam tanácstalannak, amikor anyukám elvágta a tenyerét, és nem tudtuk, mit csináljunk. Én gyorsan átmentem a nagymamámhoz, és szóltam neki, mert ő kórházban dolgozott, és tudta mit kell tenni. Hoztam ki kötszert, fertőtlenítőt. A mamám ellátta a sebet, és mondta, hogy el kell menni a kórházba, de végül nem mentünk. Majd körülbelül egy és fél hónap után minden a régi lett, csak egy pici heg maradt.” – K. Rebeka
„Egy nyári napon falunap volt nálunk. Jól éreztük magunkat, egyszer csak az egyik lány rosszul lett, hányt, nem tudott felállni. Nagyon megijedtünk, először nem is tudtuk, hogy mit csináljunk. Az egyik lánnyal elmentünk gyógyszerért, bevette a lány, kicsit jobban lett, viszont később elájult. Gyorsan elfutottam vízért, majd fél óra múlva jobban lett, minden megoldódott.” – H. Tünde
„Az unokatestvéremmel esett meg a következő történet. Meghalt a papája, és nem tudta kezelni ezt a helyzetet. Egy idő után vagdosni kezdte magát, fájdalmat okozott magának. Aztán egy idő után belátta, hogy segítségre szorul, elment végre orvoshoz, azóta gyógyszereket szed. Jobban érzi már magát, viszont a papáról még mindig nem tud beszélni.” – H. Sándor
„Laci bácsi 2018.1.1-jén elhunyt. A lánya mély depresszióba esett, nem látta a kiutat. Nagyon szomorú volt. A lánya és a fia próbálták felvidítani, de nem jártak sikerrel. Kis idő múlva nagyon picit javult a helyzet. Esténként Laci bácsi lánya a képeket nézegette, és sírdogált. Volt, hogy napközben is elkapta őt a sírás. Egy napon megbeszélték, sokat beszélgettek róla a családdal, hogy ez az élet rendje, nem tud ellene semmit tenni. Megnyugodott kissé, az élet ment tovább.” – B. Dóra
„Egy napon elmentünk a győri strandra. Nagyon jól éreztük magunkat, viszont én minden pillanatban arra figyeltem, hogy nehogy megsérüljek, el ne csússzam. A strandon nem is történt semmi, csak amikor kijöttünk. A parkolóban, miközben a csillagokat néztem, és magyaráztam, megbotlottam. Nagyon megijedtem, azt hittem, hogy eltört a lábam. De végül nem lett nagyobb baj, mert pár nap után sikerült ráállni, és a régi voltam.” – D. Éda
„Mr. X és a fűnyíró
Gyönyörű nyári nap van. Mr. X úgy dönt, hogy lenyírja a füvet az udvaron. Hozzá is lát, amikor a fűnyírója elakad valamiben. „Mi lesz most?” – gondolta magában Mr. X, majd támadt egy ötlete. Felfordította a fűnyírót, hogy megnézze mi a baj. Csakhogy elfelejtette kikapcsolni. A fűnyíró pengéi pörögni kezdtek, és levágtak egy darabot az ujjából. Mr. X be is pánikolhatott volna, de nem tette. Teljesen higgadtan besétált a házba, megfogta az autókulcsot, majd elvezetett a kórházba szó nélkül. Mr. X családja pedig mit sem sejtve, gondolták, kifogyott a fűnyíróból a benzin, azért ment. Mikor Mr. X hazajött gipsszel a kezén, nagyon meglepődtek. Mr. X higgadtan kezelte a problémáját, és ügyesen megoldotta azt.” – R. Emília