Az életünk során elénk gördülő akadályokat a „limbó-léccel” jelképeztük. Bármilyen nehéz feladatot görget is elénk a sors, nem adjuk fel, hanem ha kell, többször is nekikezdünk, hogy elérjük céljainkat!
Megküzdési stratégiák
A gyerekekkel összegyűjtöttük a számukra nehézséget okozó dolgokat és megbeszéltük, hogy hogyan próbálják ezeket megoldani.
Ez a téma annyira érdekes volt, hogy több napon és tevékenységen keresztül még mindig voltak új és érdekes dolgok, amiket ki lehetett próbálni, meg lehetett valósítani.
A Mókuskáinkkal a piros színből, szívből kiindulva (mint a szeretet és segítségnyújtás színe pl. a mentősők, tűzoltók, véradók egyik jelképe is) játékos formában gyakoroltuk a tűzoltók nehéz munkáját, a segélyhívást a 112 -es telefonszám hívásával – tűzvész vagy betegség, baleset esetén. Ugyanakkor eljátszodtunk azzal a gondolattal is, hogy tűzoltóként, orvosként, nővérként hogyan segíthetünk a betegeknek, vagy ha majd betöltjük a 18. életévünket, akkor akár saját vérünkkel is segíthetünk, hogy valakinek megmentsük az életét, segítsünk neki kigyógyulni nehéz betegségekből. Játékosan gyakoroltuk a véradást, de ebben segítségül hívtuk az óvoda egészsgügyi aszisztensét, aki játékos orvosi eszközökkel és valódi vérnyomásmérővel, ragtapasszal, gumikesztyűvel és fertötlenítővel segített nekünk a szimulálásban. Minden „bátor véradó” átesett egy orvosi vizsgálton, és a „beavatkozás” után kapott egy ragtapaszt és egy karkötőt, ami igazolta, hogy mennyire bátor és kitartó volt.
Véleményünk szerint soha nem elég korán megtanítani a gyerekekenek, hogy nemcsak mi kell érvényesüljünk a mai rohanó világban, hanem amikor tehetünk is valamit, akkor lépni és cselekedn kell. Játékos formában megmentettük az állatokat is egy Mókus-exatlon gyakorlatsor leküzdésével, de a tél és hideg miatt gondoltunk a madaraka is, akiknek természetes alapanyagokból (méz, zsír, magvak és termések) felhasználásával madárcsemegét is készítettünk. Ezeket minden gyerek hazavitte és kiakasztotta a rászoruló madárkáknak, hogy tavasszal és nyáron majd énekükkel és csiripelésükkel ők is meghálálják a gondoskodást.
MESEHÁZ ÓVODA KEREKERDŐ TAGOVODA
Ebben a hónapban a megküzdési stratégiákról gyűjtöttünk ötleteket, beszéltünk nehézségeinkről. A megküzdést több szituációban is használtuk. Akár az anyától való „elválásnál” kellett alkalmazni egy-egy stratégiát, módszert akár a hétköznapi tevékenységeknél, feladatmegoldásoknál, mozgásos tevékenységeknél. Nagyon szerették a Szuperhősök témát. Lerajzolták apát, a szuperhőst majd anyát a szupernőt. Nagy meglepetésemre engem is lerajzolt 2 gyerek az „én hősöm címmel. A farsang folyamán szívesen bújtak álarcba, kedvenc hőseik jelmezébe. Olyan öröm volt az arcukon, hogy elmondhatalan. Hajótörés játéknál a védelmező stratégia is jól látszott, nagyon védelmezték egymást. Az árulkodó arcvonásoknál az érzelmek kifejezése, jól látható volt. Meglepetésemre a nyugdíjbavonulásom is felmerült, mivel 1 napom van hátra és erről is beszélgettünk. Néhány gyermeknél felmerült a kérdés: Óvónéni te mit fogsz csinálni, ha már nem ránk vigyázol? Hogy fogod kibírni nélkülünk? Mi ez ha nem megküzdési stratégia? Csak most nem róluk hanem rólam szólt. Köszönöm, hogy részese lehettem e nemes és testhezálló feladat megvalósítában. Hiszem, hogy ez a jövő – a család bevonásával teljessé válik a beteljesülés. Csak ez a jó út! Kívánok sok örömet minden kedves Boldogóvodás társaimnak!
Fogalmazásaink, példaképeinkről, életútjaikról 🙂
Székesfehérvári Németh László Általános Iskola
Több órán keresztül beszélgettünk a bennünk rejlő feszültségekről. Meglepődve vették tudomásul, hogy ez milyen sok testi tünetben jelentkezhet/jelentkezik. A megoldási lehetőségekről egy listát állítottunk össze, amiket a következő héten már meg is próbáltak alkalmazni.
Ebben a témában egy kérdőívet töltettem ki a gyerekekkel. A kérdésekre adott válaszokból következtetéseket vontam le. Nem mennének el a problémák mellett, hanem elemeznék azt, majd megoldásokat keresnének. Nem kezdenének olyan dolgokba, amiről tudják, hogy nem válik be. A probléma bekövetkezéséért nagyrészt önmagukat okolták, de próbálnak jól kijönni a dologból. Nem kérnek mások együttérzéséből. A probléma nem változtatta meg őket. Mernek tanácsot kérni barátaiktól, rokonaiktól. A siker érdekében megkétszereznék erőiket. Korosztályuknál fogva még nem tudják teljesen beleélni magukat a másik helyébe. Néha ösztönösen cselekednek.
Az érzelem központú megküzdés lényegét vettük át. Sok dologról beszélgettünk, a gyerekek elmondták milyen próblémáik vannak,hogy hogyan próbálják megoldani.
Meixner Ildikó EGYMI Mohács Oldi Tagintézmény
Február havi témánkat is a szokásos relaxációs gyakorlatok változatos alkalmazásával kezdtük.
A témákhoz az ajánlott feldolgozási módokat rendszerint kiegészítem alternatív feladatokkal, értelmileg akadályozott tanulóim részére így a jobb megértést szolgálva.Így történt ez most is.
A megküzdés számunkra igen életbe vágó, hiszen fokozottabban, nap mint nap szembesülnek tanulóim a korlátaikkal. Mindenért jobban kell küzdeniük. Az elfogadásért, az elismerésért, a teljesítményekért.Mi pedagógusok, az oda vezető utat mutathatjuk meg, könnyíthetjük meg nekik.Az adódó problémák megoldására kerestük a megoldást. Szivárványt rajzoltunk fel a táblára, melybe a saját megoldási ötleteiket írtuk le, fogalmaztuk meg. Nagyon fontos, hogy mindig legyen valaki, aki segíti, támogatja őket ebben, ez a támogató lehet a pedagógus, de legjobb lenne, ha a szülő lenne az!
A mi problémamegoldó szivárványunk:
– Mindent meg kell beszélni!
-Közösen megoldjuk!
-Szüleink, pedagógusok segítenek!
-Hallgatunk, figyelünk egymásra!
-Elfogadjuk mások segítségét!
-Tudjunk bocsánatot kérni és megbocsátani!
Szabó Edit gyógypedagógus
Ebben a hónapban a reggeli beszégetőkörök során sokat beszélgettünk arról, hogy kinek milyen problémái, félelmei vannak, milyen akadályokba ütközhetnek és, hogy ezeket hogyan lehet legyőzni. Kitől és mikor fontos segítséget kérni.
Farsangra készülve nagyon sok álarcot, farsangi kiegészítőt készítettünk, több szerepjátékhoz használható kellékeket vettünk elő. Játékidőben mindenki azzá válhatott, amivé szeretett volna, akivel azonosulni tudott. Szerepjátékukat úgy irányítottam, hogy mindig valami hőstettet kerekedjen belőle. A történetet, mindig a gyerekekkel közösen alakítottuk. Például mentettünk királylányt a fogságból, legyőztük a háromfejű sárkányt, de eltévedt kismedvét is juttattunk haza a mamájához. A játékok során sokat fejlődött a problémamegoldó képességük, a közösségi érzésük, az együttműködő képességük és az akaraterejük is.
Boldogságóra keretében pedig a gonosz boszorkányt győztük le, aki a maci hétre összegyűjtött plüssöket lopta el. A macik megtalálása közös nyomozás és a különböző nehézségű akadályok legyőzése után volt lehetséges. Az együttes tevékenység minden gyermeket sikerélményhez juttatott és hozzájárult önbizalmuk növeléséhez.