„Ami nem öl meg, az megerősít.” – mottó mentén diákjaimmal a megküzdési stratégiákra helyeztük a hangsúlyt ebben a hónapban. Azzal foglalkoztunk elsősorban, hogyan lehet úgy „életben maradni” immár hónapok óta, hogy közben azt is érezzék, fejlődtek általa, tanultak belőle, sikerült legyőzniük a körülményeket és önmagukat is, ugyanakkor hűek is maradtak önmagukhoz.
A távoktatás miatt ismét kontakt órán keresztül bontottuk ki a témát, mely órát alaposan előkészítettünk. Az óra egyik felében egy feladatsor mentén a gyerekek:
– idézeteket értelmeztek, megerősítve az életükből hozott konkrét példával,
– fotó mögé történetet alkottak,
– filmrészlet alapján tanulságot vontak le és fogalmaztak meg,
– stresszkezelési ötleteket és megküzdési stratégiákat osztottak meg egymással.
Nagyszerű volt hallani, hogy sokan a jó időbeosztást, a napok hasznos tevékenységgel való eltöltését (tanulás, munka, sport, aktív szabadidő stb.), a segítő környezetet (család, barátok) nevezték meg, ami erőt ad nekik – önmagukon kívül – a céljaik eléréséhez.
Mindezek mellett a megküzdési stratégiák gyakorlására kaptak konkrét feladatokat is: ebben volt három szabadon választható, illetve egy általam megszabott, amit a kontakt óráig kellett teljesíteni. A szabadon választottban kiemelt szempont volt, hogy olyan feladatot válasszanak, amiért erőfeszítéseket kell tenniük. Büszke vagyok rájuk, mert nagyon igyekeztek.
Az általam megadott feladat teljesítéséhez egy tornyot kellett építeni 1 adott kellékből, minden egyéb segítség nélkül, majd a torony valódiságát kisvideóval vagy fotóval dokumentálni. A diákok kreativitása határtalan: született ceruzákból, poharakból, konzervekből, dominóból, kártyából, DVD-kből, pénzérmékből, sőt, még cukorkából is alkotás. A fotóval prezentáltakból látható néhány a mellékelt képeken.
Az óra segített kicsit kilépni a monotonitásból, sokat beszélgettünk, újabb ismeretekkel lettem gazdagabb én magam is a tanítványaimról. Hálás vagyok értük!
Megküzdési stratégiák
Ezt a hónapot egy félig kész figyelemfelhívó plakáttal kezdtem szándékosan. Három napig a tanulók a folyosón sétálva az alábbi kérdésekkel találták szembe magukat: Voltál már feszült? Voltál már kétségbeesett? Voltál már stresszhelyzetben?
Az első boldogságórát is ezekkel a kérdésekkel kezdtem. A gyerekek megoszthatták társaikkal a kérdésekre adott válaszaikat, majd arra a következtetésre jutottunk, hogy sajnos az emberi élet bármely szakaszában találkozhatunk olyan szituációkkal, melyek feszültséget, idegességet vagy stresszt okoznak. Érzékeltettük a 3 fogalom közötti különbséget is. Ezután azt kértem a gyerekektől, hogy mondjanak példát arra, hogy nekik mi segít ezeket a helyzeteket feloldani. Mivel minden ember más, ezért mindenkinek más technika segít. Sőt azt is megemlítettük, hogy létezik olyan ember, akit a stressz egy jobb teljesítményre ösztönöz. Én a saját példámat meséltem el a gyerekeknek. Ezután a gyerekek elmondták, majd le is rajzolták, hogy mit szoktak tenni, amikor feszültek, izgulnak, vagy félnek. Ezekkel a rajzokkal egészítettük ki a félig kész faliújságot. Így akár ki is lehetett próbálni a másik ember technikáját. Természetesen én is mutattam a gyerekeknek néhány technikát, melyek közül párat ki is próbáltunk. Nagyon meglepődtek, hogy ilyen gyors és hatásos a progresszív relaxáció. Egy-egy nagyobb feladat előtt rövid szemtornával lazítottunk, máskor pedig folytattuk a testnevelés órákon már régóta gyakorolt meditációs technikákat. Jóidőben sétáltunk, a borúsabb délutánokon pedig nagyon sok táblajátékot kipróbáltunk közösen. Használtuk a zene erejét is úgy, hogy egy pedagógiai asszisztensünk gitározott a napköziseknek. A jeles napok, pontosabban a kiszebáb égetése kapcsán cédulákat készítettek a gyerekek, melyekre felírták azokat a dolgokat, amiktől szeretnének megszabadulni. Rituálé szerűen néztük, ahogy ezek a papírok elégtek a tűzben, s utaltunk az elengedés technikájára is.
Sok-sok szép pillanatot éltünk meg közösen annak ellenére, hogy ennek a hónapnak a témája szerintem egy nagyon nehéz, mindenkit érintő téma volt.
Február havi témánk a „megküzdés” volt. Napjainkban egyre több gyermek, szülő, kolléga tapasztalja meg, milyen sok rejtett indulat, rosszindulat, agresszivitás van a gyermekek között, az osztályközösségekben. Ezek sokszor, sokáig a felszín alatt munkálkodnak, s mire kiderülnek, már tényleg nagy a baj. Apró, jelentéktelennek tűnő csínytevéssel indul, s mély lelki sebeket okozhat. Ebben az osztályban is felszínre került, hogy egyes tanulók kiközösítve, kirekesztve érzik magukat. Abban próbáltam nekik segíteni a téma feldolgozása során, hogy gondjaikkal kihez fordulhatnak, milyen megküzdési stratégiákat alkalmazhatnak.
Bemelegítésként a beszélgető körben a megküzdés kifejezés betűinek felhasználásával mondtak a tanulók olyan módszereket, amelyek segítenek nekik egy-egy feszült helyzetben megnyugodni. A segédanyagban található hívóképek szintén adtak ötleteket a feszültség levezetésére.
Ezek után a kirekesztés témát egy dallal vezettem fel. https://www.youtube.com/watch?v=jbGBMxxv7Zc
A spontán tanulói megnyilatkozásokból rögtön kiderült, hogy bizony több tanulónak is van negatív tapasztalata, hiszen hosszabb, rövidebb ideig saját bőrükön megtapasztalták, milyen kirekesztettnek, kiközösítettnek lenni.
Drámajáték keretében (én játszottam a negatív szereplőt) megpróbáltam magam köré társakat, cimborákat, szövetségeseket gyűjteni, s a rossz cselekedetekbe, mások kiközösítésébe bevonni a tanulókat. Ők pedig gyakorolhatták a szituáció keretében azt, hogyan mondjanak erre NEM-et.
Két rövid videót néztünk meg, melyet a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács készíttetett a bántalmazásról, zaklatásról, bullying-ról.
A harmadik videó nagytetszést aratott: https://www.youtube.com/watch?v=5aZkk2iUY2k
Nagyon jó megoldásnak találták azt, ahogy a nagyobb, idősebb fiú a kirekesztett gyerek pártját fogta.
A filmek megnézése után arról beszélgettünk, melyek azok a pozitív emberi értékek, melyek minket megerősítenek, s segítenek abban, hogy ne legyünk bántalmazottak, kirekesztettek, s felismerjük környezetünkben a segítségre szorulót.
Ezekre jutottunk:
Becsületesen élem az életem, becsülöm és tiszteletben tartom embertársaimat és önmagamat is. Keresem az igazságot, nagy az igazságérzetem, tudom, hogy egy dologgal kapcsolatban több embernek is lehet igaza, el tudom ismerni mások igazát, de ha úgy érzem, hogy igazam van, kiállok magamért, társaimért. Igyekszem békében lenni másokkal, elfogadom őket olyannak, amilyenek, segítő szándékú kritikát fogalmazok meg velük szemben, belső békém elérésére törekszem. Igyekszem, kimutatni a szeretetemet, tiszteletemet, hiszen nekem is nagy szükségem van ezek viszonzására. Kerülöm, nem tűröm az erőszakot.
Végül elkészítettük azt a pajzsot, mely osztályunkat, közösségünket minden negatív erőtől megóvja. Mintának Amerika kapitány pajzsát vettük, mivel a történet közel áll ehhez a korcsoporthoz. Végül a Vasember emblémáját is felhasználva kisebb pajzsokat is készítettünk, melynek egyes részeibe védő, óvó, megerősítő kifejezéseket írtak a tanulók. Nagy létszámú osztály lévén többen szabadon választott csoportokba rendeződtek, s a több elkészült munkából lett egy nagyobb kompozíció.
A februári téma feldolgozása a Megküzdési stratégiák, az Ellazulni jaj de jó című Bagdi Bella dallal kezdődött. Többször meghallgattuk, majd próbáltuk a szöveghez a mozgást is bekapcsolni. A dal lemozgása tetszett a gyerekeknek, ami inkább az én utánzásom volt, ahogy figyelték a mozdulataimat. Nagyon hasznos a testséma fejlesztéshez is, a mindennapi mozgásunkba, illetve a heti mozgás foglalkozásunkba is jól beépíthető. Sokszor kell még gyakorolnunk, hogy tudjanak ellazulni.
Ehhez kapcsoltam a „Gumiember” feladatot, amit egy igazi pumpával is kiegészítettem.Megbeszéltük, hogy mire is használhatjuk a pumpát: bicikli, autó, motor, labda, medence…Kipróbáltuk, hogy a tenyerükbe fújtam a levegőt, az milyen érzés, aztán bevezettem a játékot, hogy mindenki ellazul, leereszt, én pedig egyszerre pumpálom fel őket. Nagyon élvezték, különösen, mikor kihúztam a dugót, és leeresztettek. Ezután párosával pumpálták egymást. Minden gyermek akart gumiember és pumpáló is lenni. Ezt a játékot is többször fogjuk még játszani.
A héten volt a farsangi mulatságunk, ahhoz kapcsoltam még egy megküzdési játékot, fánkot készítettem textil anyagból, amit egy hosszú kötéllel egy spulnira kötöttem, aztán fel kellett tekerniük, hogy „meg tudják enni a fánkot”
Az ellentétpárok feladatot a heti tervezésembe is beépítettem, vannak nagyon tetszetős könyveink, képeink hozzá, ami a csoport szintjének megfelelőek. Az érzelmek felismerése még nehezen sikerült, így egy régebbi játékeszközt vettem elő, ahol arckifejezéseket ismerhetnek fel.
Zárásként egy „Gondfaló- hal zsákot vettem elő, elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy ha elmondjuk, mitől vagyunk szomorúak, mi okoz gondot nekünk, én leírom (hogy utána könnyebben visszaidézhessem), és betehetik a hal szájába, ő elfogyasztja őket, így nekünk nem marad meg a gond, szomorúság. Néhány mondat belőlük: „Kikapcsolódik a telefonom, sokáig kell várni, amíg újra bekapcsol.” „Hogy mindig a Zsoltika (nagyobb testvér) nem játszik velem.” „Hogy vérezett a nagyujjam.” „A fogam mindig szokott fájni.” „Hiányzik anyu.” „Amikor eltört a lában, és sokáig nem tudtam jönni oviba.” „Nincs barátom.” „Anya és apa kiabál velem.” „Anyukámat akarom, azért sírtam.” „Hiányzik Anyu.” Mivel a gyermekek nagy része kiscsoportos korú, és vannak egészen fiatalok is közöttük, akik szeptemberben kezdték az óvodát, így náluk még többször előfordul, hogy elszomorodnak, ezt fogalmazták meg azzal, hogy hiányzik az anyukájuk.
Ezeket a gondokat aztán „megette” a hal, így vidámabbak, boldogabbak leszünk.
I. Relaxáció- ” Égig érő fa vagyok”…
II. Boldog Dóra csengővel hívja a gyerekeket. Közös mondókázás ” Kerek erdő kalandra hív téged” …
III. Mese előadása bábok segítségével.
– beszélgetés a mese végén feltett kérdésekről / vélemények, ötletek, álmok/.
IV. A meséhez kapcsolódó színező elkészítése elképzelés szerint.
– Színezd ki a sárkányt!
– Mitől lesz jó a kedvem?
V. Zene hallgatása színezés közben, ” Ellazulni jaj de jó” című dal.
Szolnoki Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Az elsősökkel is elkezdtük a boldogságórát. A sárkányok helyett most az érzéseinkkel küzdöttünk meg. A gyerekek körülrajzolták egymást, és színekkel bejelölték, hol és mit éreznek.
„Előttünk nincs akadály!”
Megküzdési stratégiák- Katica csoport
Februárban a hatodik lépcsőfokra léptünk, amely a megküzdés hónapja volt. Óvodánk mind a hat csoportjában élményszerű tevékenységek végzésével és közös cselekvések beépítésével dolgoztuk fel az adott témakört.
A Katica csoport gyermekei érdeklődéssel és izgalommal vettek részt ezekben az érzelmeket is mozgósító játékokban, játékos szituációkban. A megvalósítás folyamatosan, több foglalkozás keretén belül valósult meg.
Választott relaxációnk a „Meglengetem a karom, pedig alig akarom” gyakorlat volt. A hónap dalát, „Ellazulni jaj, de jó” hamar megtanultuk, melynek szövegét játékos mozdulatokkal követtük, így segítve az ellazulást. Pók néni izgalmas bátorságpróba elé állított bennünket. A kedvenc plüssök visszaszerzése különböző feladatok teljesítése által történt, mint pl. közös éneklés, versmondás, pókfonás és házépítés Pók néninek. A legnagyobb próbatétel az akadálypálya legyőzése volt, amelynek ügyességet és kitartást igénylő feladatait bátran hajtottuk végre. A sikeresen teljesített bátorságpróba után visszakerültek a plüss kedvencek, s örömünkben egy zsúrt is rendeztünk nekik.
Boldog Dóra mesekezdő mondókája egy új mese felé repített bennünket. Az „Aranykulcs” című mese segítségével megismerkedtünk Róza királylány történetével, bátor cselekedeteivel. A figyelmes mesehallgatás után beszélgettünk arról, hogyan oldhatjuk meg a nehéz feladatokat, hogyan lehet leküzdeni az elénk gördülő akadályokat. Zárásként ellentétpárokat gyűjtöttünk, majd „becsomagoltuk” a varázs zsákba a rossz tulajdonságokat és hogy megszabaduljunk tőlük, egyszerűen kidobtuk az ablakon.
A mozgás, a játékos szituációk is helyet kaptak a feladatok között. Örömmel és kitartóan játszottuk a „Hajótörés”, a „Cápatámadás” és a „Gumiember” játékokat. Megtapasztaltuk, hogy ha egymáshoz alkalmazkodunk, egymással összedolgozunk, akkor minden nehézség, probléma megoldható.
Az „Erőforrás vagyok!” feladat teljesítése során színes farsangi kalapot festettünk, amelynek viselése különleges erőt adott nekünk, megvédett bennünket minden rossz dologtól. „Erőkalapunkat” a farsangi bálunkon is használtuk, ahol sokat mókáztunk és kedvenc dalunkra (Jól érzem magam) is vígan roptuk a táncot.
A záróköri beszélgetések alkalmával örömmel nyugtáztam, hogy a gyerekek nagyon jól érezték magukat a foglalkozásokon. Az elmúlt hetek tevékenységeinek eredményes visszacsatolásaként a gyerekek szabad játékukban is megjelenítették a közös játékok egyes részeit, elemeit.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
A megküzdési stratégiák téma feldolgozásakor olyan élményekről beszélgettünk a gyerekekkel, amelyeket ők maguk éltek át, valamilyen formában. Felidéztünk sikereket – kudarcokat, félelmeket –bátorságot stb. Sikerült megerősíteni azt a gyerekekben, hogy minden megoldható, ha félelmeinket legyőzzük. Ebben segített a közös játék és a hónap zenéje is. Eljátszottuk a „gumiembert”, előkerült a varázs zsák, amelybe a bennünket akadályozó dolgokat, fogalmakat gyűjtöttük ( félelem, bátortalanság, ijedség stb. ) és megkerestük azok dominánsabb ellentétpárját is. Az újabb játékhoz meghallgattuk a Hangszer simogató – Behozzuk az egészséget c. dalt és fóliára lerajzolhatták a gyerekek, amire éppen gondoltak. Festéssel elkészíthették maguknak saját védőpajzsukat. A foglalkozás jó hangulatban telt el, a gyerekek örömmel tevékenykedtek.