A megküzdés havában mindennap foglalkoztunk a hónap feladataival, valamilyen formában mindig be lett csempészve. Beszélgetés keretében vezettem be a témát a gyerekeknek. Mindenki elmondhatta, hogy milyen nehézségekkel küzd, a gyerekek is segítettek egymásnak abban, hogy megtalálják a megoldást arra, hogy leküzdjük a problémát. Az egyik kisfiú elmondta, hogy ő nagyon fél a sötétben aludni. Az egyik kislány azt javasolta neki, hogy ne kapcsolják le a villanyt a szobában. Boldog lett ettől a javaslattól, hiszen az anyukája is azt ígérte, hogy kap egy kis lámpát, amely ott lesz az ágya mellett. Megbeszéltük azt is, hogy ha egyedül nem tudunk megbirkózni a nehézségekkel, akkor számíthatunk egymásra is. Közös kitűzött megküzdési feladatunk lett, hogy igyekezzen mindenki csendesebb lenni az étkezések alkalmával. Motiválásként, mindig arra az asztalra került egy „jutalom – dísz”, ahol együtt tartották be a szabályt. Nagyon sokat fejlődtek ezen a téren a gyerekek ebben a hónapban. Tartalmas hónapunk volt, mert a hagyománynak számító Medve-nap és a Farsang is most volt. Volt olyan kisgyermek aki azt a nehézséget küzdötte le, hogy nem szeretett volna jelmezbe bújni. De amikor meglátta, hogy valamennyien felöltöztünk, akkor már ő is erősnek érezte magát, így felvette ő is a jelmezét. Az ellentétpárok gyakorlása oly annyira tetszett a gyerekeknek, hogy játék közben is tapasztaltam, hogy egymás között is „gyakorolták”. A gyerekek kérésére a hónap meséjét többször is elolvastam, mert nagy sikere volt a gyerekek körében, az ismétlődő részeket már együtt mondtuk, amikor oda érkeztünk a mese cselekmény vonalában. Így az aranykulcs mese is bekerült a kedvenc meséink közé. Ugyanígy szívesen hallgattuk és mutogattuk az Ellazulni jaj de jó…dalt. A pajzs rajzos feladatot mindenki elkészítette. Az volt a feladat, hogy rajzolják le azt akit szeretnének megvédeni vagy a jelét, ha a csoportunkból választottak valakit. Amikor elkészültek a munkák, mindenki egyénileg elmondta, hogy kit rajzolt le és mitől szeretné megvédeni. Nagyon megható volt számomra, hogy több rajzon én is vagy a valamikori óvodás jelem is ott volt, mert rám is szeretnének vigyázni. Foglalkoztatja a gyerekeket a koronavírus járvány, mert a gyerekek 70 %-a elsőként ezt említette amitől szeretne megvédeni bennünket illetve a családtagjaikat, a gyerekeket. Így a farsangi télűzésben is nemcsak a hideget, hanem minden rosszat elűztünk, amivel meg kell küzdenünk. A galériánkra tűztük ki a pajzsokat, ezzel is védjük a csoportunkat.

A Boldogságórát óvodásainkkal mint minden esetben relaxációval kezdtük, „domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”. A februári hónap meséjét felolvastam a gyermekeknek, melynek címe az „Aranykulcs” volt. Beszélgettünk arról, hogy ha mi magunk nehéz helyzetbe kerülünk, rajtunk is rossz érzések lesznek úrrá. Mi az ami megnyugtat? Hol tudunk megnyugodni? Ha nem érezzük jól magunkat, mit tehetünk annak érdekében, hogy ez megszűnjön, pozitív irányba változzon? Képek segítségével felsoroltuk érzelmeinket. Ezt követően meghallgattuk a hónap dalát, az „Ellazulni jaj de jó” címűt. A közel 11 perces relaxációs dalnál közösen követtük végig a lépéseket, teendőket. A látvány önmagáért beszélt, hiszen a gyermekek csendben, nagy figyelemmel kísérték a dalt. A végéhez közeledve szemlátomást valóban ellazultak, voltak olyan gyermekek, akik nagyokat ásítottak. Ekkor „valaki” egy levelet csúsztatott be az ajtónkon. A gyermekek izgatottan várták, hogy mi lehet benne? Pók néni levele volt, aki „elcsent” néhány játékot, és elrejtette, mivel előző nap túl hangosan játszottunk. Leírta, hogy abban az esetben, ha kiálljuk a próbát (mint a mesében), visszakaphatjuk kedvenc játékainkat. Így aztán volt közös éneklés, versmondás, csomag érkezett játék, melynek lényege, hogy a csomag érkezett szóra leguggoltak és nem mozdultak, a csomagból egy csomó kiscica bújt ki (itt úgy mentek, mint a cicák), majd újra csomag érkezett…. Volt titkos alagút játék (egymás terpesztett lába alatt kellett végig bújni és előre haladni). Aztán hátrafelé kellett menni, de volt gumiember játék, illetve körben ülve ellentétpárokat soroltunk, közben Boldogság Levendulánkat adtuk körbe. A mesére visszacsatolva volt egy olyan feladat is, ahol olyan kifejezéseket helyeztem el a bábokon, mint szívtelen, lenéző, bántó, másokkal tiszteletlen. Ezeket a bábokat kellett kiütni labdával. A gyerekek nagyon kitartóan küzdöttek, hogy visszakaphassák játékaikat. „Cápatámadás” feladatunk során egy barna plédet helyeztem ki, ezen álltak a gyermekek. Egyre kisebbre hajtottam, így egyre szorosabban álltak egymást átkarolva, hogy senki „ne essen a tengerbe”. Az utolsó feladatként 4x mondtuk el, hogy „Nem hangoskodunk Pók néni”. Ezzel kiálltuk az összes próbát, melyeket „Pók néni” felállított elénk. Egy kezünkbe akadt térkép segítségével útnak indulhattunk az óvodában és végül a gyermekek boldogan meglelték, birtokba vehették a kedvelt játékaikat. Kitartóan küzdő kicsi Csiga csoportosok vagyunk!