A téma bevezetését Bezzeg Andrea történetével kezdtem. Óvodásaim nagyon szeretik ezeket a meséket.

„Ha lenne egy aranykulcsod, mit nyitnál vele? Kinek adnád oda? Hol lenne a rejtekhelye?”
„ – Egy barlangba rejteném, és arra használnám, hogy varázsoljak vele.”
„ – Reginával, a barátnőmmel elrejtenénk egy dobozban sok-sok kincset (mostani dolgokat). A kulcsot egyszer ő, máskor én őrizném. Ha majd felnőttek leszünk, kiássuk a ládát. Így Regivel örökkön örökké barátok tudunk lenni.”
„ – Én odaadnám a kulcsot anyának, vigyázzon rá ő.”
„- Arra használnám a kulcsot, hogy egy autót elindítsak vele.”

Bagdi Bella dalait is sokszor hallgattuk és a feladatok közül is megoldottunk néhányat.

Eljátszottuk a „Hajótörés” játékot. Egy plédet terítettem a padlóra, erre álltak a gyerekek. Elindítottam Bagdi Bella zenéjét, majd amikor az elhallgatott, a „hajó” egyre kisebb lett. Öröm volt látni, ahogy az ovisok egymást segítik, óvják, nehogy valaki beleessen a tengerbe.

A testnevelés foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük. A tornateremben egy akadálypályát állítottam össze a gyerekeknek. 2 héten keresztül a medvékkel foglalkoztunk. Az óvodásaim feladata az volt, hogy a „maci” bújjon ki a barlangjából és jusson el az erdő szélére. A „medvének” útja során sok-sok akadállyal kellett megküzdenie. A gyerekek felszabadultan kúsztak, másztak, kitartóan függeszkedtek az előttük lévő akadályokon. Jó volt látni a gyerekek arcán a küzdelmet, kitartást és azt, hogy mindent megtesznek azért, hogy „kijussanak a sűrű erdőből”.

Egy napsütötte délelőtt pedig a Duna partra sétáltunk. A gyerekek nagy lelkesedéssel szedték a lábaikat. A folyó természetes közege igazi akadálypálya volt a gyerekek számára.

Óvodásaim nagyon élvezték ezt a témát, érdeklődően vettek részt a Boldogságórákon.

A havi téma, megküzdési stratégiák számomra egy kicsit nehezebb feladat volt. Hogyan is fogalmazzam meg a gyerekek számára, hogy megértsék a lényegét. Legjobban a mindennapjaikon keresztül lehetett érzékeltetni. Testnevelés foglalkozáson sokszor előfordul, hogy egy-egy feladattól megijednek a gyerekek, és bíztatni, buzdítani kell őket a végrehajtás teljesítésére. Ilyenkor minden eszközt bevetünk, hogy a gyerekek önbizalomra kapjanak, merjenek beleállni a feladatba, még akkor is, ha azt gondolják magukról, hogy az nekik nem fog sikerülni. Nemegyszer olyan boldogság ült ki a gyerekek arcára, amikor mégiscsak sikeresen tudták teljesíteni az adott feladatot. Ezen keresztül tudtam nekik megfogalmazni azt, hogy sokszor a nehézségek ellenére is megtudunk küzdeni egy-egy feladattal, ha hiszünk magunkban, próbálkozunk, gyakorlunk. A választható feladatok közül a fel a fejjel animációs kisfilmet megnéztük, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Nem volt elég az egyszeri lejátszás, többször is kíváncsiak voltak arra, hogyan sikerül a nagy kecskének átugrani a szakadékon. Ezután gyurmából meg is formázták a két figurát. Szorosan kapcsolódott a témához a testünk témakör, ahol a testrészeink, érzékszerveink fontosságáról beszélgettünk a gyerekekkel. Jó alkalom volt arra is, hogy érzékenyítsem a gyerekeket a fogyatékossággal született emberekre. Kipróbáltuk milyen az, ha nem látunk, és lejátszottam nekik egy részletet Nick Vujicic gyerekeknek tartott előadásából, ahol megfigyelhették, hogy attól, hogy nincs valakinek keze, lába, még tud teljes életet élni. Természetesen itt a gyerekeknek rengeteg kérdése volt, amire válaszolnom kellett. Azt gondolom kaptak egy képet arról, hogy nagyon sokszor a hozzáállásunktól függ az, hogy valamit meg tudunk csinálni, vagy nem. A testrészek gyakorlását játékkal tettem színesebbé. Leültettem őket párba, minden pár kapott egy labdát. Az általam mondott testrészeket kellett megérinteni, majd egy váratlan pillanatban, amikor labdát kiáltottam fel kellett kapni, aki gyorsabb volt azé lett. Nagyon élvezték a játékot. Ábrázolás keretében a kreativitásuk fejlesztése érdekében a kezüket kellett körbe rajzolni, és abból valamit kitalálni. Több kisgyermek rendelkezik a kreativitás erősségével. Ezt tudatosítottam bennük, és a csoport előtt is. Elmeséltem nekik a kicsi dió című magyar népmesét is. Megbeszéltük azt is, hogy a kenyérsütés előtt mennyi mindennek kell történni. Az a part alatt című dalt már ismerték a gyerekek, így szívesen hallgatták meg újra. Próbálkoztunk a fonással is, amely még egy kicsit nehéznek bizonyult, de annyira lelkesek voltak, hogy kitartóan gyakoroltak a segítségemmel. A csoportból egy kislány már tudott fonni, így ő is segített a többieknek. Az így elkészült karkötőket a mai napig viselik a csuklójukon. Itt is megtapasztalhatták azt, hogy nem minden megy elsőre, ahhoz, hogy sikerüljön valami sokszor küzdeni kell. A mi csoportunkban a nyugalompaplant a nagy labda helyettesítette. Szívesen hasalnak rá, tartózkodnak rajta több ideig, megnyugtatja őket.

A február hónap a megküzdési stratégiák hónapja. A programunkat a hintaszék relaxációval kezdtük gurultunk előre, hátra.
Majd beszélgettünk a hónap meséjéről, Róza királylányról és a sárkány történetéről. Beszélgettünk arról, ha nehéz helyzetben kerülünk, ugyanúgy rossz érzések kerítenek hatalmába, mint a mesében a királylányt. Azt is megbeszéltük, ha nem érezzük jól magunkat, mit tehetünk. Ügyesen elmondták érzéseiket, véleményüket.
Majd a képen lévő arckifejezéseket utánoztuk.
A babzsákos-testrészes játékot mindannyian örömmel játszottuk. Nagyon nagy figyelemmel, és sok izgalommal játszottuk.
Ezután egy nagyon izgalmas feladat, a bátorságpróba következett. Egy levelet kaptunk Pók nénitől.
A levélben a következő volt:
Kedves Pillangós óvodások!
Tegnap annyira jókedvűen játszottatok, hogy észre sem vettétek milyen hangosak vagytok. Nem tudtam tőletek a sarokban pihenni, ki kellett költöznöm a folyosóra. Büntetésül éjszaka elvettem egy-két kedvenc játékotokat. Ha szeretnétek visszakapni, követni kell az utasításaimat,PÓK NÉNI!
Szomorúan vettük észre hogy igaz a levél tartalma így követtük Pók néni feladatait. Közösen mondókáztunk, játszottunk „csomag érkezett” játékot, és „titkos alagút” játékot. A feladatok végén együtt mondtuk ki négyszer: Nem hangoskodunk Pók néni!
Kiálltuk a próbát és az ügyes kezek műhelyben megtaláltuk a kedves játékainkat. Majd megtaláltuk a mosdóban tanyázó pók nénit is. Nagyon tanulságos, és egy igazi bátorságpróba volt ez a feladat.
A boldogságprogram végén az „ellazulni jaj de jó” dalra pihentünk, relaxáltunk. Nagyon jól éreztük magunkat közben.

A zenét imádták a gyerekek….énekelték ,a mozdulatokat elvégezték. Minden nap meghallgattuk .A mesét két részben olvastam fel a gyerekeknek, mert a korukhoz képest hosszúnak találtam. Szépen tudták követni,hogy hol hagytuk abba és már izgatottan várták következő nap a folytatást.Beszélgettünk a kérdések alapján. A héten építkeztünk is és cápatámadást is játszottunk.