Törteli Szent István Király Általános Iskola
Én
Én
Megküzdési stratégiák
A gyerekekkel a héten a vadállatok élete, a vadon élő állatok élete és az ébredő természet volt a fő témánk, ezen belül beszélgettünk arról hogyan tudunk segíteni az állatoknak, milyen akadályokat kell leküzdeniük, a túlélési ösztönükről, a veszélyeztetett állatokról, a sok sok félelmükről.
Majd ezt vetítettük át az emberekre. Beszélgettünk arról hogyan tudjuk legyőzni a félelmeinket, ha valamilyen akadályba ütközünk hogyan tudjuk azt legyőzni, azzal megküzdeni.
Mitől érezhetjük jobban magunkat, hogyan tudunk egymásnak segíteni, milyen jó az ha vannak társaink, barátaink, nem vagyunk magányosak.
A gyerekekkel lábnyomokat kerestünk, követtünk, állatok mozgását utánoztuk, az elveszett őzikét megmentettük, csapatban dolgoztak, összetartottak, segítettek a kisebbeknek. Krumpli nyomdáztak, ez egy új technika volt számukra.
Készítettünk közösen egy ERDŐT állatokat, fákat színeztek majd ragasztottak, állatok tulajdonságaival ismerkedtek.
A madarak hangjait, életét, tulajdonságait is megismerték, madáretetőt készítettünk és kihelyeztük közösen az óvoda udvarára.
Az állatok védelme, szeretete, az összetartozás, az egymás és mások segítése, a lehetőségeink a félelmeink legyőzésére, problémáink feldolgozására mind megjelent a héten.
Visontai Szent-Györgyi Albert Általános Iskola
Ráhangolódás órán elmondtam a gyerekeknek, mit jelent a keresztnevük, csodálkozó, kikerekedett szemmel hallgatták. 100%-os fiúosztály, akiknek a védelmező csakis egy erős, fegyverekkel, varázserővel bíró harcos lehet. 😊
A „plakát” az osztályterem központi helyén egy padlásra vezető ajtó lett, ahol rajzaikat összerakva egy védelmező istent állítottunk össze. 5 indián fej, ami gondolkodik, egy harcos lány középen fegyverekkel, ami védelmet ad, ezt körbeveszi a mindentlátó „szem” , amiből a kezeket és lábakat is alkottuk.
A megküzdési stratégiák témakör keretein belül először arról beszélgettünk, hogy milyen problémákkal, konfliktushelyzetekkel találkozhatnak a mindennapokban. A gyermekek példákat hoztak olyan szituációkra, amelyekben szembe kell nézniük valamilyen gondjukkal. A tanulók által hozott helyzetek megoldására közösen gyűjtöttünk ötleteket.
A téma bevezetése után ellentétpárokat osztottam ki a gyermekeknek, minden szó egy-egy felhőben jelent meg. Minden tanuló két „gondolatfelhőt” kapott, majd meg kellett keresnie a felhőben található szavak ellentéteit a csoporton belül. Amikor mindenki megtalálta a párját, megbeszéltük, hogy melyek azok a felhők, amelyek segíthetnek problémáink megoldásában, és melyek azok, amelyek gátolják azt.
Az ellentétpáros feladat elvégzése után közösen készítettek egy pajzsot a tanulók, amelynek funkciója az, hogy megvédje a csoportot a konfliktusoktól, negatív helyzetektől. A pajzson szerettük volna, ha szerepel valami, ami az osztályt szimbolizálja, így létrehoztuk a „címerünket”. Mivel az osztályban sok a baglyos dekoráció, tanulást támogató segédeszköz, -illetve a csoport neve is „kishuhikak”- így minden tanulót egy-egy bagoly jelképez, amelyen a gyermekek neve és a személyiségükhöz legközelebb álló szín is szerepel. A címer elkészítése után felragasztottuk a pajzsra azokat a „felhőket” is, amelyek segíthetnek nekünk a problémák elleni harcban.
A gyermekek nagyon élvezték a közös ötletelést és alkotást! 🙂
A februári hónapban a megküzdési stratégia témával ismerkedhettek meg a kiscsoportosok.
A tevékenységeket egy relaxációval és a közös dal meghallgatásával és játékos mozdulataival kezdtük el.
– Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó dalát hallgattuk meg közösen
– A gyermekekkel a relaxáció során a következő gyakorlatokat végeztük:
– “Repül a karom ha akarom, ha nem akarom”
– „Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”
– „Medve vagyok, és cammogok”
A gyermekek örömmel hallgatták a dalt, és nagy lelkesedéssel végezték a játékos mozdulatokat.
A téma feldolgozásához Bezzeg Andrea: Aranykulcs meséjét hívtuk segítségül. A gyermekek nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták a mesét.
Mikor a mese végéhez értünk tengerre szálltunk, azonban hajótörést szenvedtünk, egy tutaj (pokróc) maradt, melyre a gyermekek feltudtak szállni. A gyermekek egymással segítőkészek voltak, ügyeltek arra, hogy mindenki elférjen a „tutajon”. A gyermekek nagyon élvezték a játékot. Mikor egy kis szigetre értünk, két csoportra oszlottunk, összemértük ki tud nagyobb tornyot építeni, melybe mindenki elférne. Az építés során ügyesen kezdtek együtt építeni, hogy minél magasabb torony készülhessen. Amikor újra tengerre szálltunk és egy veszélyes részhez értünk, cápatámadás ért bennünket. A nagy hullámok felborítottak néhány hajót (karika), így többeknek új hajót kellett keresnie, valamint egyre kevesebb hajó maradt. A gyermekek lelkesen és izgalommal telve vettek részt a játékban.
Az izgalmas tengeri utunk után, a gyermekekkel közösen elkészítettük a „Macipajzsot”, mely megvéd minden bánattól, bútól és a veszélyektől. Szívesen kezdték el színezni, minél vidámabb színekkel a pajzsot.
A tevékenység lezárásaként kiszínezhették a megküzdés jelét, melyet felhelyezhettek a Boldogság várának hatodik lépcsőfokára, ezzel is közelebb kerülve a boldogsághoz.
A megküzdési stratégia témájában nagyon aktívan részt vettek a gyermekek, örömmel és izgalommal várták a játékokat, lelkesen vettek részt ezekben.
„Képes vagyok rá, megcsinálom!”
Gyermekeink számos kihívással találkoznak a mindennapokban.
Erőpróba lehet például a várakozásban megnyilvánuló önfegyelem, a cipő segítség nélküli felhúzása, a „Nincs hozzá kedvem” dolognak végül a megtétele, a tornaszeren való bátor végig haladás, ülő helyzetben kapusnak lenni (parasport érzékenyítés), a karika derékon tartása (sok próbálkozás után), az állatok számára egy tágas otthon megépítése, és még számos lehetőség az óvodában.
A kíváncsiság, a sikerélmény utáni sóvárgás, kitartásra, megküzdésre ösztönöz. Testi és lelki síkon, lépésről-lépésre, önmagukat megfeszítve haladnak céljaik felé. A „hegy” fáradságos megmászásának jutalma a „Hurrá! Sikerült!” élménye, amit szimbolikusan a havas hegycsúcsra szúrhat minden kisgyermek.
Rövidke hónap volt ez. Az első héten a a gyerekekkel játszottunk maffiásat, ami egy drámajáték. A lényeg, hoyg mindannyian egy város polgárai, de vannak közöttük maffiózók (3 polgár), akik éjszaka aktívak, s van 2 rendőr. Az ő személyük ismeretlen mindenki számára. Ám a bűnözők ha jól dolgoznak együtt, akkor éjszakánként (amikor minden városlakó csukva tartja a szemét) megölhetnek egy -egy polgárt. A rendőrök is nyomozásba kezdenek, s a játékvezető megerősítheti gyanújukat az éjszaka folyamán. Nappal elkezdődik az önvédelem a polgárok részéről, a maffiózók valódi kilétüket leplezve megpróbálják kiiktatni a rendőröket. Ugyanis, akit a legtöbb vád ér, miszerint maffiózó, az tarthat egy védőbeszédet, majd a város lakosai felmentik, vagy elítélik a vádlottat. S itt jön a megküzdési stratégiák megismerése az érveléstechnikán keresztül. Kezdetben még sok olyan meggyőzés hangzott el, hogy ” Aki nem rá szavaz, az dilis!”. Mondanom sem kell, hogy ezzel nem sikerült tömegeket, sőt senkit sem önmaga mellé állítania az illetőnek. A gyerekek saját „életük árán” tapasztalták és tanulták meg, az érvelés hatékonyságát. Hogy mindig kell egy indok, egy bizonyíték és egy cél, amit megjelölve a többiek megérthetik a szándékaim. Első körben a bűnözők átvették a hatalmat a város felett. De másodjára, amikor már sokat fejlődtek a gyerekek az érvelés ütköztetésében, már a jók arattak sikert, és megmentették a városukat, megtisztították a bűntől 🙂
A győzni akarás hatalmas az osztályba. A sárkány, királyfi, királylány játék során az eszközöket sem válogatták meg. Hallgatóztak, kémleltek, tőrbe csaltak. S persze aztán felháborodtak, hogy milyen csúnya eszközökhöz folyamodtak mások. (Jelzem, mind a két csapat egyforma stratégiákkal dolgozott. 🙂 ) Majd megbeszéltük, hogy élvezték-e így a játékot? A győztesek tényleg szívből örülnek az így szerzett sikernek? Örömüket lelték-e a játékban? Persze, hogy nem. Csináltunk egy visszavágót, ami már tényleg felszabadult játékká vált a végére.
Mutattam videókat nekik híres sportolókról, akik sportszerűen akarnak győzni. Vagy adott pillanatban úgy döntenek, hogy a másik, a sporttárs megsegítése fontosabb, mint a célba érés. Láttam a gyerekeken, hogy ezek a példák beégtek a tudatukba.
A hónap zárásaként pedig stratégiákkal vérteztünk fel egy páncélos lovagot, ami az iskolánk boldogságfalát díszíti. Szerepel többek között, a vállalom a felelősséget, segítséget kérek, megpróbálom megoldani, megbeszélem a húgommal… problémakezelési lehetőség.
Rövidke hónap volt ez. Az első héten a a gyerekekkel játszottunk maffiásat, ami egy drámajáték. A lényeg, hoyg mindannyian egy város polgárai, de vannak közöttük maffiózók (3 polgár), akik éjszaka aktívak, s van 2 rendőr. Az ő személyük ismeretlen mindenki számára. Ám a bűnözők ha jól dolgoznak együtt, akkor éjszakánként (amikor minden városlakó csukva tartja a szemét) megölhetnek egy -egy polgárt. A rendőrök is nyomozásba kezdenek, s a játékvezető megerősítheti gyanújukat az éjszaka folyamán. Nappal elkezdődik az önvédelem a polgárok részéről, a maffiózók valódi kilétüket leplezve megpróbálják kiiktatni a rendőröket. Ugyanis, akit a legtöbb vád ér, miszerint maffiózó, az tarthat egy védőbeszédet, majd a város lakosai felmentik, vagy elítélik a vádlottat. S itt jön a megküzdési stratégiák megismerése az érveléstechnikán keresztül. Kezdetben még sok olyan meggyőzés hangzott el, hogy ” Aki nem rá szavaz, az dilis!”. Mondanom sem kell, hogy ezzel nem sikerült tömegeket, sőt senkit sem önmaga mellé állítania az illetőnek. A gyerekek saját „életük árán” tapasztalták és tanulták meg, az érvelés hatékonyságát. Hogy mindig kell egy indok, egy bizonyíték és egy cél, amit megjelölve a többiek megérthetik a szándékaim. Első körben a bűnözők átvették a hatalmat a város felett. De másodjára, amikor már sokat fejlődtek a gyerekek az érvelés ütköztetésében, már a jók arattak sikert, és megmentették a városukat, megtisztították a bűntől 🙂
A győzni akarás hatalmas az osztályba. A sárkány, királyfi, királylány játék során az eszközöket sem válogatták meg. Hallgatóztak, kémleltek, tőrbe csaltak. S persze aztán felháborodtak, hogy milyen csúnya eszközökhöz folyamodtak mások. (Jelzem, mind a két csapat egyforma stratégiákkal dolgozott. 🙂 ) Majd megbeszéltük, hogy élvezték-e így a játékot? A győztesek tényleg szívből örülnek az így szerzett sikernek? Örömüket lelték-e a játékban? Persze, hogy nem. Csináltunk egy visszavágót, ami már tényleg felszabadult játékká vált a végére.
Mutattam videókat nekik híres sportolókról, akik sportszerűen akarnak győzni. Vagy adott pillanatban úgy döntenek, hogy a másik, a sporttárs megsegítése fontosabb, mint a célba érés. Láttam a gyerekeken, hogy ezek a példák beégtek a tudatukba.
A hónap zárásaként pedig stratégiákkal vérteztünk fel egy páncélos lovagot, ami az iskolánk boldogságfalát díszíti. Szerepel többek között, a vállalom a felelősséget, segítséget kérek, megpróbálom megoldani, megbeszélem a húgommal… problémakezelési lehetőség.
Hatodik hónapba érkeztünk, a hónap témája a megküzdési stratégiák Óvodánkban a február első két hetében a farsangolás volt az aktualitás. Több alkalommal is versenyjátékokat szerveztem a gyerekeknek.A hét végig erről szólt. Építettünk tornyot a gyerekekkel, műanyag poharak felhasználásával. A tornyot megbeszélt szabály szerint kellett felépíteni, a poharakat úgy kellett egymásra rakni, hogy fedjék egymást a felborulás elkerülése érdekében. A torony öt egymásra épülő sorból állt. A poharakat lentről felfelé haladva rakták egymásra. Az alsó sor öt, a második sor négy, a harmadik sor három, a negyedik sor kettő, a legfelső sor egy pohárból állt. Egy gyereknek 15 pohárból kellett tornyot építeni úgy, hogy az megálljon, és ne boruljon el. Egyszerre négy vagy öt gyerek vett részt a játékban, egymás ellen versengve. A többiek szurkoltak társaiknak. A gyereknek nagyon megtetszett a torony építés,önállóan is kezdeményezték több napon keresztül újra és újra építették, ha elborult kezdték előröl. Egyre ügyesebbek voltak, céljuk, hogy minél több pohár felhasználásával, minél magasabb tornyot építsenek. Az építés nagyfokú koncentrációt, odafigyelést, kitartást, türelmet, szem-kéz koordinációt, ügyességet igényelt.
Újabb versenyjáték volt a bolingozás,meghatározott pohártornyot kellett eltalálni, bizonyos távolságból, színes műanyag labdákkal. A győztes az volt, aki a legtöbbet eltalálta és leütötte az asztalról.
Újabb versenyjáték, a poharak elszállítása egyik pontból a másikba. A poharakat csak úgy lehetett elszállítani, hogy kézzel nem szabadott hozzá érni. A légömböt a pohárba helyezve felfújni úgy, hogy a poharat megtartsa és így elszállítani az asztal egyik végéből a másikba.Az volt a győztes, aki a leghamarabb elvitte az asztal túlsó oldalára az öt poharat .Egyszerre két gyerek játszotta, a többiek szurkolhattak a versenyzőknek.
Léggömb fúvó versenyt is rendeztünk, megelőzte a gyakorlás.Mikor kiderült, hogy nem igazán tudnak a gyerekek lufit fújni, több napon át gyakoroltuk ezt.
A következő játék a gyöngyök felfűzése makaróni tésztára. A tészta függőlegesen helyezkedett el, gyurmába volt bele állítva, ez biztosította a stabil helyzetet. Egyszerre több gyerek is részt vehetett a játékban, a versenyt az nyerte, aki a leghamarabb felfűzte a tésztára a gyöngyöket. Fejlesztette a szem-kéz koordinációt, finom motorikus képességet, kitartást, figyelmet.
A tornateremben is szerveztem, ügyességi és versenyjátékokat, célom az volt, hogy a gyerekek önként és örömmel vegyenek rész a tevékenységben.
A versenyjátékok során megtapasztalhatták, hogy milyen az egymás elleni küzdelem, a versengés, a győzelem, a siker az elismerés. A játékban résztvevők elismerést, jutalmat, dicséretet, kaptak. Az első helyezettek sikerélményhez jutottak, az utolsó helyezetteknek el kellett fogadniuk, hogy most nem ők győztek. A játék a kudarctűrő képességüket is próbára tette. .A játék során különböző érzelmi megnyilvánulások látszottak a gyerekek arcán, gesztusain. Öröm, vidámság, boldogság, felszabadultság ,feszültség, izgalom, az indulat, szomorúság, düh, bánat.
A boldogságvár hatodik lépcsőfokára felkerült a megküzdési stratégiák jelképe.
Boldogságóra program hatodik témája keretében a Megküzdési stratégiák lehetőségeivel ismerkedtek meg a gyerekek.Komplex megközelítése motivációra, kitartó együttműködésre ösztönözte őket.
Bagdy Emőke relaxációs zenéje – Ellazulni jaj de jó! – egyenletes , simogató mozgás lehetősége mellett a megnyugtató , pihentető befogadást is támogatta.Halk éneklése erősítette a gyerekek közösségi érzését , melynek részleteit tevékenységeik során spontán is felidézték.
Csengőszó hívó hangja , motivációs ereje mindenki számára az érdeklődés , kíváncsiság erejével hat .Kerek erdő kalandra hívó mondókáját egyre önállóbban idézik fel.
Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséje további tartalmas tevékenységeknek adott lehetőséget , így újból átélhették a mese cselekményéhez kapcsolódó mondanivaló üzenetét.
Közösen terveztük meg és építettük fel a sárkány tornyos várát.
A kislányok felvehették Róza királylány ruháját, koronáját . Így idézték fel , hogy milyen volt és milyen változásokon ment keresztül a királylány személyisége.
Kedvenc játékukat a ,,boszorkány” elrejtette egy nagy fekete kendő alá . Akadálypályán keresztül juthattak el a sötét barlanghoz és ott tapogatva kereshették meg saját kedvencüket .
A megküzdés jelét kedvük szerint színezték ki .Közülük egyet , amit közösen választottunk ki, elhelyeztük a kis létránk hatodik fokára .Örömmel figyelték meg , hogy a boldogság jeleiből egyre több van , egyre közelebb kerülünk a közös célunkhoz.