Osztályom minden hónapban nagy örömmel és lelkesen fogadja az aktuális témákat. A megküzdési stratégiák megvalósítási feladatait különösen nagy izgalommal fogadták. A Kecskekatonaság című magyar népmese történetei nagyon beindították a fantáziájukat. A mese meghallgatását követően azonnal elkezdték utánozni a kecskéket és ismételgették a vezényszavakat. A fejdíszek elkészülte után pedig már csak a tényleges játék következett. Köszönjük a nagy élményt nyújtó feladatokat!
Megküzdési stratégiák
Megküzdés hónapban sokat alkalmazzuk az aktív relaxációs technikákat, hiszen belső feszültségeinket oldja. Nagyon kedves, szívszorító animációs videót tekintettünk meg, a Haj-szeretet történet még könnyeket is csalt a szemünkbe. Páros munkában megküzdési szókészletet állítottunk össze az ABC betűihez rendelve. Megküzdéssel kapcsolatos idézeteket gyűjtöttünk és elemeztünk. Stresszoldó ételek, italok képeiből plakátot készítettünk csoportmunkában.
I. Mélylégzés gyakorlata a szivárvány vonalain ujj húzogatással.
II. Kecskekatonaság című népmese meghallgatása . Hogyan tudott boldogulnia szegény fiú? Minek köszönhette a sikerét?
III. Kecskés fejpánt készítése
IV: Kiképzésre csapatok osztása, feladatok megbeszélése. Radetzky indulóra vonulás.
V. zárókör: beszélgetés a kitartásról, elért sikerekről. A hónap dalának meghallgatása és közben ellazulás.
Boldogságóra – Február: Megküzdési stratégiák
A téma feldolgozását Az aranykulcs című mese elmondásával vezettem fel, nagyon érdekes beszélgetések keletkeztek belőle. Érződött, hogy a gyerekek figyelnek már a fogalmakra, bár sok minden még megfoghatatlan számukra korukból fakadóan. A gyakorlati megközelítést példákon keresztül viszont nagyon jól érzékelik. Ügyesen el tudják mesélni, mikor és milyen sérelmek érik őket, és azok milyen érzelmeket, esetleges feszültséget alakítanak ki bennük.
A téma feldolgozásához, beszélgetéshez körbeültünk a szőnyegen és egy plüss sünit körbeadva mesélték el a gyermekek a velük történt sérelmeket. Elmondták, hogy ezek feloldásához, megszüntetéséhez, kihez szoktak fordulni segítségért (anya, óvó néni, nagy testvér, barát, stb.). Érdekes volt számomra, hogy néhányan a rajzolásban, zenehallgatásban, táncban tudják magukat felvidítani, ami nagyon jó volt, hogy egyáltalán meg tudták fogalmazni.
Az osztállyal feldolgoztuk a kecskekatonaság című magyar népmesét. Példaértékű volt az akarat, a szegénységgel való küzdelem legyőzésében. Pozitív életszemléletet tárt a gyerekek elé.
A téma bevezetését Bezzeg Andrea történetével kezdtem. Óvodásaim nagyon szeretik ezeket a meséket.
„Ha lenne egy aranykulcsod, mit nyitnál vele? Kinek adnád oda? Hol lenne a rejtekhelye?”
„ – Egy barlangba rejteném, és arra használnám, hogy varázsoljak vele.”
„ – Reginával, a barátnőmmel elrejtenénk egy dobozban sok-sok kincset (mostani dolgokat). A kulcsot egyszer ő, máskor én őrizném. Ha majd felnőttek leszünk, kiássuk a ládát. Így Regivel örökkön örökké barátok tudunk lenni.”
„ – Én odaadnám a kulcsot anyának, vigyázzon rá ő.”
„- Arra használnám a kulcsot, hogy egy autót elindítsak vele.”
Bagdi Bella dalait is sokszor hallgattuk és a feladatok közül is megoldottunk néhányat.
Eljátszottuk a „Hajótörés” játékot. Egy plédet terítettem a padlóra, erre álltak a gyerekek. Elindítottam Bagdi Bella zenéjét, majd amikor az elhallgatott, a „hajó” egyre kisebb lett. Öröm volt látni, ahogy az ovisok egymást segítik, óvják, nehogy valaki beleessen a tengerbe.
A testnevelés foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük. A tornateremben egy akadálypályát állítottam össze a gyerekeknek. 2 héten keresztül a medvékkel foglalkoztunk. Az óvodásaim feladata az volt, hogy a „maci” bújjon ki a barlangjából és jusson el az erdő szélére. A „medvének” útja során sok-sok akadállyal kellett megküzdenie. A gyerekek felszabadultan kúsztak, másztak, kitartóan függeszkedtek az előttük lévő akadályokon. Jó volt látni a gyerekek arcán a küzdelmet, kitartást és azt, hogy mindent megtesznek azért, hogy „kijussanak a sűrű erdőből”.
Egy napsütötte délelőtt pedig a Duna partra sétáltunk. A gyerekek nagy lelkesedéssel szedték a lábaikat. A folyó természetes közege igazi akadálypálya volt a gyerekek számára.
Óvodásaim nagyon élvezték ezt a témát, érdeklődően vettek részt a Boldogságórákon.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
A havi téma, megküzdési stratégiák számomra egy kicsit nehezebb feladat volt. Hogyan is fogalmazzam meg a gyerekek számára, hogy megértsék a lényegét. Legjobban a mindennapjaikon keresztül lehetett érzékeltetni. Testnevelés foglalkozáson sokszor előfordul, hogy egy-egy feladattól megijednek a gyerekek, és bíztatni, buzdítani kell őket a végrehajtás teljesítésére. Ilyenkor minden eszközt bevetünk, hogy a gyerekek önbizalomra kapjanak, merjenek beleállni a feladatba, még akkor is, ha azt gondolják magukról, hogy az nekik nem fog sikerülni. Nemegyszer olyan boldogság ült ki a gyerekek arcára, amikor mégiscsak sikeresen tudták teljesíteni az adott feladatot. Ezen keresztül tudtam nekik megfogalmazni azt, hogy sokszor a nehézségek ellenére is megtudunk küzdeni egy-egy feladattal, ha hiszünk magunkban, próbálkozunk, gyakorlunk. A választható feladatok közül a fel a fejjel animációs kisfilmet megnéztük, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Nem volt elég az egyszeri lejátszás, többször is kíváncsiak voltak arra, hogyan sikerül a nagy kecskének átugrani a szakadékon. Ezután gyurmából meg is formázták a két figurát. Szorosan kapcsolódott a témához a testünk témakör, ahol a testrészeink, érzékszerveink fontosságáról beszélgettünk a gyerekekkel. Jó alkalom volt arra is, hogy érzékenyítsem a gyerekeket a fogyatékossággal született emberekre. Kipróbáltuk milyen az, ha nem látunk, és lejátszottam nekik egy részletet Nick Vujicic gyerekeknek tartott előadásából, ahol megfigyelhették, hogy attól, hogy nincs valakinek keze, lába, még tud teljes életet élni. Természetesen itt a gyerekeknek rengeteg kérdése volt, amire válaszolnom kellett. Azt gondolom kaptak egy képet arról, hogy nagyon sokszor a hozzáállásunktól függ az, hogy valamit meg tudunk csinálni, vagy nem. A testrészek gyakorlását játékkal tettem színesebbé. Leültettem őket párba, minden pár kapott egy labdát. Az általam mondott testrészeket kellett megérinteni, majd egy váratlan pillanatban, amikor labdát kiáltottam fel kellett kapni, aki gyorsabb volt azé lett. Nagyon élvezték a játékot. Ábrázolás keretében a kreativitásuk fejlesztése érdekében a kezüket kellett körbe rajzolni, és abból valamit kitalálni. Több kisgyermek rendelkezik a kreativitás erősségével. Ezt tudatosítottam bennük, és a csoport előtt is. Elmeséltem nekik a kicsi dió című magyar népmesét is. Megbeszéltük azt is, hogy a kenyérsütés előtt mennyi mindennek kell történni. Az a part alatt című dalt már ismerték a gyerekek, így szívesen hallgatták meg újra. Próbálkoztunk a fonással is, amely még egy kicsit nehéznek bizonyult, de annyira lelkesek voltak, hogy kitartóan gyakoroltak a segítségemmel. A csoportból egy kislány már tudott fonni, így ő is segített a többieknek. Az így elkészült karkötőket a mai napig viselik a csuklójukon. Itt is megtapasztalhatták azt, hogy nem minden megy elsőre, ahhoz, hogy sikerüljön valami sokszor küzdeni kell. A mi csoportunkban a nyugalompaplant a nagy labda helyettesítette. Szívesen hasalnak rá, tartózkodnak rajta több ideig, megnyugtatja őket.
Az óra témájára az előző hónapi tevékenységek felelevenítésével hangolódtunk rá: Mivel foglalkoztunk az elmúlt hónapban? Hogyan tudjuk segíteni céljaink elérését? Amikor meghatározzuk, azokat a lépéseket, amiket meg kell tennünk a célunk elérése érdekében, tulajdonképp mit építünk fel? Milyen helyzetekben kell megküzdési stratégiákat kidolgoznunk?
Ez után relaxációként feszültségoldó mozgásokat csináltunk, illetve kipróbáltuk a nevetést is. Meg is beszéltük, hogy miért tud pozitívan hatni ránk. Előtte és utána feszültségmérést végeztünk.
A szamár története következett. Felzaklatta őket a gazda hozzáállása. Mesélés közben meg-megálltam, mielőtt tudnák a szamár reakcióit, s megkérdeztem ők, mit tennének, ha a szamár helyében lennének? S mielőtt elmeséltem volna a szamár megoldását, ők maguk is rájöttek erre. Megbeszéltük, hogy tulajdonképp a szamár is egy megküzdési stratégiát dolgozott ki. Mi a tanulsága a mesének? Ne adjuk fel a legreménytelenebb helyzetben sem.
Majd három csoportra osztottam őket, minden csoport kapott egy élethelyzetet:
1. A szüleid között mindennapossá váltak a veszekedések, kiabálások.
2. Az osztálytársaid egy része rád szállt, állandóan beléd kötnek, gúnyolnak.
3. Sokat kell tanulnod, mert egyetemre készülsz, a barátnőid viszont mindennap mennek valahová bulizni, szórakozni. Téged is hívnak, és már többször nemet mondtál, s úgy érzed, kinéznek ezért, és lassan kizárnak maguk közül.
A feladatuk az volt, hogy először egyénileg írják le, mit tennétek abban a helyzetben, majd beszéljék meg, és hozzanak létre közösen egy kiutat. Ezek után előadták az adott szituációt még nyitva hagyva a lehetőségeket, s a másik két csoport tett javaslatot a megoldásra. Megbeszéltük ezeket. Végül a csoport eljátszotta a maga megoldását.
Lezárásul megtanultuk a Bagdy Emőke videójában szereplő, stressz elleni villám-relaxációt.(17p10mp-nél)
Később a Lépj tovább! társasjátékot játszottuk. Elsősorban a tanulás, a kapcsolatok és a jövőbeli karrier témakörében találtak megbeszélni valót. A játék során az derült ki, hogy valójában nem csak azzal vannak tisztában, hogy mik az elérendő céljaik, hanem azzal is, hogy mi akadályozza őket ebben. A legtöbb esetben csak az elszánás, az akaraterő hiányzik ahhoz, hogy megvalósítsák, amit szeretnének, így leginkább az erőfeszítés körébe helyezték bábuikat. Minden esetben megbeszéltük, hogy mi segíthet nekik önmaguk motiválásában.
A február hónap a megküzdési stratégiák hónapja. A programunkat a hintaszék relaxációval kezdtük gurultunk előre, hátra.
Majd beszélgettünk a hónap meséjéről, Róza királylányról és a sárkány történetéről. Beszélgettünk arról, ha nehéz helyzetben kerülünk, ugyanúgy rossz érzések kerítenek hatalmába, mint a mesében a királylányt. Azt is megbeszéltük, ha nem érezzük jól magunkat, mit tehetünk. Ügyesen elmondták érzéseiket, véleményüket.
Majd a képen lévő arckifejezéseket utánoztuk.
A babzsákos-testrészes játékot mindannyian örömmel játszottuk. Nagyon nagy figyelemmel, és sok izgalommal játszottuk.
Ezután egy nagyon izgalmas feladat, a bátorságpróba következett. Egy levelet kaptunk Pók nénitől.
A levélben a következő volt:
Kedves Pillangós óvodások!
Tegnap annyira jókedvűen játszottatok, hogy észre sem vettétek milyen hangosak vagytok. Nem tudtam tőletek a sarokban pihenni, ki kellett költöznöm a folyosóra. Büntetésül éjszaka elvettem egy-két kedvenc játékotokat. Ha szeretnétek visszakapni, követni kell az utasításaimat,PÓK NÉNI!
Szomorúan vettük észre hogy igaz a levél tartalma így követtük Pók néni feladatait. Közösen mondókáztunk, játszottunk „csomag érkezett” játékot, és „titkos alagút” játékot. A feladatok végén együtt mondtuk ki négyszer: Nem hangoskodunk Pók néni!
Kiálltuk a próbát és az ügyes kezek műhelyben megtaláltuk a kedves játékainkat. Majd megtaláltuk a mosdóban tanyázó pók nénit is. Nagyon tanulságos, és egy igazi bátorságpróba volt ez a feladat.
A boldogságprogram végén az „ellazulni jaj de jó” dalra pihentünk, relaxáltunk. Nagyon jól éreztük magunkat közben.