A Boldogságóra soron következő témáját Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjének meghallgatásával kezdtük, melyet nagyon figyelmesen hallgattak a gyerekek. Majd beszélgettünk a helyes és helytelen viseljedésről, mit illik és mit nem illik mondani a társunknak. Sok kedves és dicsérő szót felsoroltak a gyerekek. Majd kapott az Eszterlánc csoport egy levelet, melyben segítséget kértek tőlünk egy aranykulcs megtalálásához. Különböző feladatokat kellett közösen megoldani ahhoz, hogy megtaláljuk az óvoda területén a varázsló által eldugott kincses ládát, mely az aranykulcsot rejtette magába. „Tengeren úsztunk és a cápák elöl csónakokba menekültünk, melyek csak 2 embert bírtak el. Majd sziklákat kellett hordanunk kettesével a hasunkkal, illetve a fejünkkel tartva. Ezután repülőbe ültünk és azzal repültük át az óceánt, hogy a messzi dzsungelbe érjünk. Ott oroszlánokká, medvékké és majmokká kellett válnunk, hogy meg ne raláljon minket a varázsló. Majd mindannyiónk nagy örömére meglett a kincses ládika, benne az aranykulccsal.”
Ez a fantázia játék nem csak a szociális készségeket, társas kapcsolatokat erősítette, hanem az egymásra figyelést, az együttműködési készséget és a társak bíztatását, a bátortalanabbaknak a bátorítását, segítőkészséget is.

A Boldogságóra soron következő témáját Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjének meghallgatásával kezdtük, melyet nagyon figyelmesen hallgattak a gyerekek. Majd beszélgettünk a helyes és helytelen viseljedésről, mit illik és mit nem illik mondani a társunknak. Sok kedves és dicsérő szót felsoroltak a gyerekek. Majd kapott az Eszterlánc csoport egy levelet, melyben segítséget kértek tőlünk egy aranykulcs megtalálásához. Különböző feladatokat kellett közösen megoldani ahhoz, hogy megtaláljuk az óvoda területén a varázsló által eldugott kincses ládát, mely az aranykulcsot rejtette magába. „Tengeren úsztunk és a cápák elöl csónakokba menekültünk, melyek csak 2 embert bírtak el. Majd sziklákat kellett hordanunk kettesével a hasunkkal, illetve a fejünkkel tartva. Ezután repülőbe ültünk és azzal repültük át az óceánt, hogy a messzi dzsungelbe érjünk. Ott oroszlánokká, medvékké és majmokká kellett válnunk, hogy meg ne raláljon minket a varázsló. Majd mindannyiónk nagy örömére meglett a kincses ládika, benne az aranykulccsal.”
Ez a fantázia játék nem csak a szociális készségeket, társas kapcsolatokat erősítette, hanem az egymásra figyelést, az együttműködési készséget és a társak bíztatását, a bátortalanabbaknak a bátorítását, segítőkészséget is.

Hogyan is tudnánk egy óvodás gyermekkel megértetni, mit jelent az, hogy megküzdési stratégiák? Belevágtunk az ehavi boldogságóra témába csoportunkkal, most egy kicsit nehezebb is volt a dolgunk, mert sajnos a csoportot nagyon utolérték a betegségek és borzasztóan lecsökkent a héten a létszámunk. Beszélgettünk hét elején a témáról, kérdeztem tőlük, ha negatív, rossz dolog éri őket, hogyan reagálnak, mit csinálnak? Volt aki azt mondta, hogy ha ő meglát egy pókot elszalad és segítséget kér. Meséltem nekik, hogy mindenki máshogyan próbál a gondjain felülkerekedni, de jobb érzése lesz az embernek ha le tudja küzdeni és meg tud küzdeni a problémáival saját maga., utána pedig boldogabb is lesz. Az ehavi mese elmesélése után beszélgettünk, feltettem nekik a mese után lévő kérdéseket is. A zenés relaxációt láthatóan nagyon élvezte a csoport, utána készültek rajzok magukról, ki hogyan érezte magát. Feladatnak a karkötőfonást választottam, megmutattam nekik a hármas fonást, segítettem nekik közben. Nem is volt nehéz elkészíteni, egyik kislányom aznap nem volt túl jókedvű, fáradt volt és amikor készült a karkötő közben azt mondta magának, hogy „gyerünk, meg tudod csinálni!” Annyira jó érzés volt ezt hallani, a végén pedig az elkészül karkötő is nagyon tetszett neki! Mondtam nekik, hogy ha bármikor rossz dolog éri őket, nem tudják mit csináljanak, hogyan legyenek jobb kedvűek, merítsenek erőt és energiát a karkötőből és sikerülni fog! Remélem ezzel kaptak egy kis önbizalmat! A hét lezárásaként pedig jógáztunk, melybe ugyanúgy bele tudtam illeszteni a megküzdés témáját. Jövő hónapban folytatjuk! 🙂

A februári témánkat a „Medve vagyok és cammogok” relaxációs gyakorlattal kezdtük. A kis csengő megszólalásakor Boldog Dóra mesére invitálta a gyermekeket. Bezzeg Andrea Aranykulcs meséjét hallgathatták meg, majd megbeszéltük a királylány viselkedését, próbatételeit. A gyermekeket a félelem ragadta meg leginkább, ezért úgy éreztem, hogy helyt adok ennek a negatív érzelemnek a kibeszélésére. Hogy bátorítsam őket, a saját gyerekkori félelmem elmesélésével kezdtem, s természetesen elmondtam, hogyan szabadultam meg tőle. A gyermekek megnyíltak, két kisfiú kivételével, mindannyian beszámoltak félelmeikről. Volt, aki a sötéttől, villámlástól, kutyától, szörnytől félt, de az is kiderült, hogy több gyermek a nem nekivaló film és videójáték szörnyűségeitől fél. Kértem a gyerekeket, hogy rajzolják le, vagy súgják bele egy papírlapba a félelmeiket, amit kidobtunk a kukába, egy kis varászszerrel meg is locsolva.
Ezútán Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó! dala tényleg lazulást hozott.
Játéknak a Cápatámadást választottam, ahol örömmel tapasztaltam a gyermekek egymás segítését, egymás felé fordulását. Kipróbálták a labirintus építést is, melyet napokon keresztül szívesen folytattak akár építőkockákból, akár feladatlapként való megoldásban. Ezekből szívesen osztottunk meg más csoportoknak is.
Nagyon örültem, hogy ennek a témának a feldolgozása során segíthettem a gyermekeknek negatív érzéseik kezelésében, valamint felszínre kerültek olyan problémák is (nem a korosztályuknak megfelelő film, video), melyet szülői együttműködéssel igyekszünk korrigálni.