A foglalkozást az előző alkalommal megismert relaxációs technikával indítottam. Ez a nyugtató csillaglégzés a Jógakaland oldaláról. Örömmel hallottam, amikor a gyerekek arról meséltek, hogy azóta ezt alkalmazták ezt a technikát, sőt otthon a családnak is megtanították, hogyan tudnak megnyugodni a csillaglégzéssel.
A témát úgy vezettem be, hogy 3 kis szörnyike belopakodott és elbújt itt a teremben. A gyerekek segítségét kértem, hogy megkeressük őket. A gyerekek izgatottan kezdték el keresni a szörnyikéket. Miután mindegyiket megtaláltuk, megnéztük kik lehetnek ők… Rávezetésre, segítségre nem is volt szükség, a gyerekek felismerék hogy ők a szomorúság, a harag és a félelem.
Az Aranykulcs c. mesét -hosszabb terjedelme miatt – már előző nap altatáskor elmeséltem a csoportomnak, ez alkalommal csak felidéztük a mese történetét, Róza királylány küzdelmeit. A gyerekek nagyon jól be tudták azonosítani milyen érzelmeket élhetett át a királylány kalandjai során, mikor érezhetett félelmet, haragot, szomorúságot.
Ezt követően mindenki megkapta a saját szörnyikéit, melyet kiszínezhettek. Közben alkalmunk nyílt beszélgetni arról is, ki mikor érzett ilyet, mi az, ami félelmet, haragot, szomorúságot váltott ki belőle és hogyan tudunk ezektől a rossz érzésektől megszabadulni, hogyan tudjuk leküzdeni őket.
Miután megbeszéltük, hogyan tudunk megbirkózni nehézségeinkkel, a 3 kis szörnyikét jelképesen egy befőttesüvegbe ragasztottuk fel, bezárva, megszabadulva negatív érzelmeinktől.
Most már, hogy megbeszéltük, hogyan küzdhetünk meg rossz érzéseinkkel, szorongásunkkal, a gyerekek is lehetőséget kaptak, hogy egy akadálypályán végigküzdve magukat, ők is megszabadulhassanak saját kis szörnyeiktől. Három alkalommal, a három szörnyikével végighaladva az akadályokon, a pálya végén várt rájuk egy befőttesüveg, melybe saját kis szörnyikéjét mindenki bezárhatta, így szabadulva meg a félelemtől, haragtól és szomorúságtól. Nagyon élvezték a közös játékot, nagy boldogság volt számukra a pályát teljesítve üvegbe zárni szörnyeiket.
A foglalkozás lezárásaként egy kooperatív mozgásos játékot terveztem. Különböző érzelmeket ábrázoló szörnyikék képrészleteit lefordítva szétszórtam a teremben. Zenére szabadon futkározhattak. Amikor megállt a zene, fel kellett venniük egy képet, és meg kellett keresniük párjukat, akivel összeillesztve a képüket megkapták a szörnyikét.
Ez a foglalkozás olyan sok élményt adott mind a gyerekeknek, mind nekem, hogy egyik kedvenc témaköröm lett a Megküzdési stratégiák. Leküzdöttünk minden nehézséget és rátaláltunk a boldogság sárga szörnyikéjére, melyet a gyerekek haza is vihettek magukkal.

A boldogságóra munkafüzetben a Megküzdés címszónál érzelemkifejező arcokkal találkoztunk. Megbeszéltük melyik arc milyen érzelmet tükrözhet és ki hogyan érzi magát.Többen beszéltek félelmeikről, a gonosz állatokról, gonosz mesékről. Így másnap elmeséltem A kismalac és a farkasok című mesét, amiben a sűrű erdőben egyedül lakó malacka legyőzi a sok gonosz farkast. Készítettem hozzá árnybábokat, amit a besötétített csoportszobában előhúztam. A sötét szoba önmagában is egy egy gyermeknél lehet nyomasztó. A felgyúlt fény valami remény sugall, a vicces bábok pedig oldják a feszültséget. A bábok közel vagy távol tartása a fényhez megváltoztatja a bábok egymáshoz való nagyságát. A gonosz farkas lenyelheti a malackát, de a kicsi malacka lenyelheti a gonosz farkast. A gyerekeken áll a dolog. A cél nyilván az, hogy a jó győzedelmeskedjen a gonosz felett. A félelmünkön tudjunk uralkodni, legyőzni azt.

Óvodásainkkal az életünkben felmerülő problémákról és azokkal való megküzdésről beszélgettünk. A foglalkozás előtt relaxáltunk, majd meghallgattuk Bagdy Emőke Ellazulni jaj de jó… kezdetű dalocskáját. A gyermekek meghallgathatták Bezzeg Andre Aranykulcs című meséjét, melynek tanulságát átbeszéltük. A későbbiekben a csoportszobát egy hatalmas akadálypályává alakítottuk, melynek végén mindenki kiszabadíthatta kedvenc játékát a ” sárkány” fogságából. A gyermekek nagyon élvezték a játékot, s közben játékos formában sajátíthattak el néhányait megküzdési stratégiáink közül.

Nehézségek márpedig vannak…

A februári hónapban volt szerencsénk a hónak örvendeni , ugyanis elég sokáig vendégeskedett nálunk a tél. A gyerekek nehézségeket nem ismerve nap-mint nap magukra öltötték téli ruházatukat, ezáltal is ügyesedve, hogy kint a hóban játszhassanak.
Az udvaron játszva, megfigyeltük a gyerekekekkel mennyi énekesmadár látogatja óvodánk udvarát, innen jött az ötlet, hogy közösen készítsünk nekik madáretetőt melyet időközönként feltöltünk élelemmel, ugyanis a téli hidegben, amikor mindent hó borít, nehezebben jutnak táplálékhoz.
A gyerekeknek nagyon tetszett az ötlet, igyhát neki is láttunk a közös kis projektünknek, melynek hamarosan szép vége kerekedett. A gyerekek lelkesen készítették a természetes anyagokból készült madáretetőket, melyeket a csoportszoba előtt álló fára akasztottunk, ígyhát a gyerekek a csoportból is könnyedén megfigyelhették az etetőkre leszálló madarakat. A gyerekek egyik kedvenc projektje lett, melyben mindenki gazdagodott. Empatikusabbak lettek a körülöttük lévő élőlényekkel, mondhatjuk:
„A napocska csoport ezzel is megkűzdött.”