A tevékenység elején arról beszélgettünk, ki hogyan érzi magát, kinek van jó kedve, s ki az aki egy kicsit szomorkodik valami miatt. Ezt követve a jókedvű társak tanácsot adhattak a többi gyereknek azzal kapcsolatosan, hogy ők mit tesznek azért, hogy a rossz kedvet elűzzék. Pl. sokat segíthet a szabadban való séta, játék, zenehallgatás, mesefilmnézés, rajzolás, egy finom süti elfogyasztása, stb. A foglalkozást ezt követve a „Testrészeink” elnevezésű vidám mozgásos játékkal zártuk.

Február hónapra a „Megküzdési stratégiák” téma volt soron.
Sajnos épp ekkor az élet olyan szörnyű történést hozott óvodánkba, csoportunkba, ahol nem csak a gyerekeknek, de nekünk felnőtteknek is minden testi-lelki erőnkre szükségünk volt ahhoz, hogy túljussunk a nehézségeken…
Váratlanul, minden előjel nélkül, a dajka nénik meghalt….
Egyik délután még mosolyogva köszöntünk el tőle, másnap reggel már nem jött többé, csak a hírt kaptuk a családjától, hogy reggel nem ébredt fel… 🙁
Hatalmas és nagyon váratlan tragédia volt ez számunkra.
Nagyon nehéz volt a gyerekek kérdéseire választ találnunk, a hiány érzését csillapítanunk.
Mi felnőttek is nehezen birkóztunk meg a tényekkel, az érzéseinkkel, a mindennapi teendőkkel, a jövő kérdéseivel.
Az első és talán a legtöbbet segítő „stratégia” volt az emlékezés! A közös élmények felidézése, a dajka néni kedvességének, személyiségének felelevenítése.
Sokat segített az „együtt”, „közösen” érzés is a gyerekeknek, mert így nem egymagukra nehezedett csak a gyász érzése, hanem tudták, hogy mindannyian ezzel küzdünk.
Gyakran sírdogáltak, főleg az első időszakban. Ilyenkor a testi érintésnek, az ölelésnek, vigasztalásnak nagy ereje volt.
A temetésre fehér virágokat készítettünk a gyerekekkel, saját kis rajzzal, jelükkel, amelyeket mi felnőttek elhelyeztünk a síron. Ez a kis gesztus lehetőséget adott a gyerekeknek arra, hogy valami kézzelfogható módon „elbúcsúzzanak” a tőle.
Aztán eljött az idő, amikor nem csak a gyerekeknek, de nekünk felnőtteknek is szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy az élet megy tovább, és új dajka néni fog érkezni a csoportunkba.
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy ettől nem fog kevésbé hiányozni Marika néni, nem fogjuk őt kevésbé szeretni, mindig a szívünkben és az emlékeinkben fog élni!
A megváltoztathatatlan megértésében és elfogadásában ennek nagy szerepe volt!

Az Aranykulcs című mesét is elmeséltem a gyerekeknek. Elkészítettük Róza királylányt és a sárkányt papírból, és megépítettük a toronyvárat is. Többször is eljátszottuk a mesét, különböző feladatokat kitalálva a királylánynak.
A különböző érzelmeket kifejező fejecske képeket is kinyomtattam nagy méretben, és a gyerekek használhatták ezeket az érzéseik „megmutatására”.

Ez a hónap volt eddig a legnehezebb ebben a programban… 🙁

-Relaxáció
-A hónap dala ( a szövegnek megfelelő mozdulatokkal)
-Beszélgetőkör ( ha nem érzem jól magam,mi segít felvidítani)
-Nagy felületre festés
-Lábbal rajzolás
-Mozgás a szabadban(szánkózás)