Február végén került sor arra, hogy a megküzdési stratégiákról beszélgessünk.
Az órát zenehallgatással kezdtük: Vivalditól hallgattuk meg a tavaszt. Az volt a feladatuk, hogy írják le, mit éreztek, mi jut eszükbe a zenehallgatás alatt. Utána ezeket fel is írták a táblára. Az egyik fiú elkezdett papírt tépegetni, azt a zacskóba téve szintén a táblára tettük, és el is mondtam nekik, hogy ez is a gyors, apró feszültségoldó tevékenységek közé tartozik. A többiről is beszélgettünk, elmondták ezek közül melyiket szokták alkalmazni.
Utána felálltunk és kipróbáltuk a villámrelaxációt.
A végén összegyűjtöttük azokat az ételeket és italokat, amik szerintük stresszoldó hatásúak – ezen sokat mókáztak!
Megküzdési stratégiák
A megküzdési stratégiák hónapjának témakörében, a gyerekek az iskolánk által megrendezett Magyar Parasport Napja keretében különböző fogyatékossággal élő csoportokat ismertek meg.
A nap folyamán különböző nehézséggel próbáltak megküzdeni: mozgássérültek segédeszközeit, vakok és gyengénlátók eszközeit ismerték meg, és próbálták ki. A tanulók ezáltal testközelből tehették próbára magukat, milyen nehézségekkel kell nap mint nap megküzdeni egy-egy fogyatékkal élő embernek.
A megküzdési stratégiák hónapjának témakörében, a gyerekek az iskolánk által megrendezett Magyar Parasport Napja keretében különböző fogyatékossággal élő csoportokat ismertek meg.
A nap folyamán különböző nehézséggel próbáltak megküzdeni: mozgássérültek segédeszközeit, vakok és gyengénlátók eszközeit ismerték meg, és próbálták ki. A tanulók ezáltal testközelből tehették próbára magukat, milyen nehézségekkel kell nap mint nap megküzdeni egy-egy fogyatékkal élő embernek.
Boldogságóra
Megküzdési stratégiák
Az elmúlt héten ismét a Boldogságóra egy következő témáját dolgoztuk fel gyermekeinkkel. Általában kicsit felkeltem érdeklődésüket már a tevékenység előtt, így izgatottan várják a meglepetést.
Megküzdési stratégiák volt e havi témánk. Kicsit megfoghatatlannak, gyerekek számára nehezen átadhatónak láttam ezt a témát a gyerekek számára. Végül mégis gördülékenyen zajlott a Boldogságóránk.
Ének foglalkozás végén megígértem gyermekeinknek, hogy a kedvenc daluk sem marad el, sőt a JBL hangszóróval fogjuk tízórai után meghallgatni. Miután mindenki evett, megmosakodott, következhetett a dalolás hangszóróval. A hangszóró szekrényének kulcsáért nyúltam. Probléma adódott. Nem volt a helyén. Nagyon meglepődött mindenki. Állították, hogy ők bizony nem nyúltak hozzá. Akkor elővettem a kulcs helyéről egy piros borítékot. Tágra nyílt szemmel kérdezték, hogy mi lehet ez.
-Olvasd gyorsan óvónéni!- mondták izgatottan.
Felolvastam. A levélből kiderült, hogy az előző napi hangoskodás miatt vitte el egy manó a kulcsot, ezért nem tudunk most zenét hallgatni. Azonban egy feltétellel megtudhatjuk a hollétét, ha a feladatait megoldjuk.
-Óvónéni, olvasd gyorsan mit kell csinálnunk! -kiáltották.
-Keresd a következő levelet ott, ahol finom illatot érezhetsz!-olvastam.
Nagy nyüzsgés támadt.
-Babakonyhában? Tálalószekrénynél? Nincs sehol! Lehet, hogy az íróasztalon a virágcserép körül van! Az ibolya illatos!-mondták.
Kék boríték volt a virágcserép alatt, újabb feladattal. Mosolygott mindenki.
Első feladat az önálló, egyenként éneklés volt. Voltak akiknek ez egyáltalán nem jelentett kihívást, bátran, hangosan elénekelték kedvenc dalukat. Új kis csoporttársunk azonban keveset beszél még hozzánk, félénk, halkszavú. A manó viszont mindenki dalát várta. Végül Zsombor is rászánta magát és halkan, de két versszakkal elénekelte társainak az Érik a szőlő kezdetű dalt. Nagy taps lett a jutalma. Büszkék voltunk rá. Másik kis társunk beszédproblémákkal küzd, nehezen érthető a beszéde ha megszólal. Ő is imádja a zenét, így a Süss fel nap kezdetű dalt elénekelte a manónak, kis segítséggel, a célunk elérése érdekében. Nagyon örült mindenki. Jutalmunk a következő levél helyének meghatározása volt.
Lelőhelye a finomságok , főzések birodalma volt. Pillanatok alatt előkerült a babakonyhaszekrény mélyéről a zöld boríték.
Második feladatként e heti kedvelt játékunkat játszhattuk nagy örömünkre. Iskolásat, tanítónénit is megszemélyesítve kellett matematika órát bemutatnunk. Mindenki felvidult. Barbi lett a tanítónéni és már kaptuk is a feladatokat. Tapsolást számoltunk. Számot tanultunk játékból leírni. Képzeletbeli füzetünket ellenőrizte a tanítónéni. Büszkék lehettünk a játék pirospontokra, csillagokra. Szomorkodhattak a feketepontot érdemlő gyerekek. Mivel ezt a feladatot is jól teljesítettük, megkaptuk a következő boríték helyét.
Az izgalom már óriási volt a gyermekeink körében. Dorka nem is tudta ezt az érzést magában tartani.
-Óvónéni, én annyira boldog vagyok, hogy mindjárt elsírom magam. Alig tudom visszatartani a könnyeimet.-mondta szemeit törölgetve.
Abigél is megerősítette, hogy ő is nagyon izgul és nagyon jó ez a keresgélés. Ekkor én is boldogságot éreztem, mert úgy láttam, hogy a játék közepén már nagyon jól érzik magukat a gyerekek és még sok meglepetés vár rájuk ami további örömöt okozhat számukra.
A következő levél a pihenőhelyük közelében volt elrejtve. Kerestek, kutattak az ágyak körül, végül Anna találta meg becsúsztatva közöttük. Nagy volt az öröm.
A következő feladat a rendrakás volt. A babaszoba és a galéria környéke kissé rendetlen volt. Hamar mindenki ott termett és pakolt, hajtogatott. Mikor leellenőriztem és megfelelőnek találtam, felolvastam a levél helyét.
– Társasjátékok birodalmában keressétek! Néhány kutató mozdulat után előkerült az utolsó, piros boríték, benne a dicsérő szavakkal és a kulcs lelőhelyével.
Meséskönyvek birodalmában kellett keresni. Mivel ez már nem a gyerekek polca, Éva nénit kértük meg kutassa fel a kulcs hollétét.
-Megtaláltam!-mondta Éva néni. Mindenki nagyon örült. Sikerült elérni a célunkat! A manó dicséretét is megkaptuk. Ki tudtam végre nyitni a hangszóró szekrényét és hangos zene kíséretében énekelhettük az iskolaváró, Gergely napi dalunkat. Szent Gergely doktornak, az én tanítómnak…
Végül levezetésként egy mesét olvastam gyermekeinknek. A mese címe: Az aranykulcs. A történet kicsit hosszú volt, de a sok izgalom után a témán belül maradva a feladatokat teljesítő királylánnyal záródott Boldogságóránk. A kis királylány is meglelte a kulcsot és a boldogságot is a sárkányból átváltozott királyfi által .
Megbeszéltük, hogy ki, hogyan érezte magát és szeretnének hasonló keresgélő játékot játszani, így máskor is tervezünk majd számukra. Így küzdöttünk meg a feladatokkal és társainkkal együttműködve értük el közös célunkat. Mozgalmas, izgalmas délelőtt volt.
Megosztottuk egymással a megküzdési stratégiáinkat. A lányok voltak ebben előfutárok, valószínű ez is magyarázat arra, hogy ők kevésbé frusztrálhatók. Mivel mind az 5 módszert helyeseljük, egy összefoglaló plakát készült.
Zempléni Árpád Általános Iskola és AMI
Boldogságóra beszámoló
A februári hónap témáját – „A megküzdési stratégiák” – dolgoztuk fel az 1. osztályos tanulókkal. A tevékenységek megkezdése előtt beszélgettünk a nehéz helyzetekről, a problémák hatékony megoldásáról és a stresszhelyzetről.
A programban leírt feladatok közül az alábbiakat választottam:
1. Mélylégzés
A feladathoz minden tanuló elkészítette a saját szivárványsorát. Az alapot megkapták és a minta alapján kellett kiszínezniük, ügyelve a színek sorrendjére. Elvégeztük a hozzá kapcsolódó légzőgyakorlatokat. A gyerekek szívesen vettek részt a feladatban, szeretnek színezni és kedvelik az ilyen jellegű feladatokat.
2. Kecskekatonaság
A feladat elvégzése előtt felolvastam a gyerekeknek a mesét. Megbeszéltünk a szereplőket, a mese tartalmát. Ezt követően készítették el a fejdíszt. A kecskefej alapját megkapták, kiszínezték. Az előre elkészített ívre felragasztották, összeillesztették tanítói segítséggel.
Közösen eldramatizáltuk a mesét. Ügyesen dolgoztak, élvezték a feladatot. Hatékonyan tudtak közösen dolgozni a dramatizálás alatt.
3. A kiképzés
A feldolgozást követően a kiképzés következett. Először én mondtam a tanulóknak mozgássorokat, utána pedig ők is állíthattak össze. A mozgásos gyakorlatokat mindig örömmel végzik. Sikeres volt a „katonává” képzés.
4. Zárókör
Záró feladatként meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj de jó című dalát. A gyerekek figyeltek a dal szövegére, a feladatokat pontosan végezték.
Összegzés:
A tanulók a foglalkozás során végig motiváltak voltak. Szívesen végezték el a feladatokat, mindenki részt vett benne. Az óra jó hangulatban telt. Ügyesen dolgoztak együtt.
Zempléni Árpád Általános Iskola és AMI
Boldogságóra beszámoló
A februári hónap témáját – „A megküzdési stratégiák” – dolgoztuk fel az 1. osztályos tanulókkal. A tevékenységek megkezdése előtt beszélgettünk a nehéz helyzetekről, a problémák hatékony megoldásáról és a stresszhelyzetről.
A programban leírt feladatok közül az alábbiakat választottam:
1. Mélylégzés
A feladathoz minden tanuló elkészítette a saját szivárványsorát. Az alapot megkapták és a minta alapján kellett kiszínezniük, ügyelve a színek sorrendjére. Elvégeztük a hozzá kapcsolódó légzőgyakorlatokat. A gyerekek szívesen vettek részt a feladatban, szeretnek színezni és kedvelik az ilyen jellegű feladatokat.
2. Kecskekatonaság
A feladat elvégzése előtt felolvastam a gyerekeknek a mesét. Megbeszéltünk a szereplőket, a mese tartalmát. Ezt követően készítették el a fejdíszt. A kecskefej alapját megkapták, kiszínezték. Az előre elkészített ívre felragasztották, összeillesztették tanítói segítséggel.
Közösen eldramatizáltuk a mesét. Ügyesen dolgoztak, élvezték a feladatot. Hatékonyan tudtak közösen dolgozni a dramatizálás alatt.
3. A kiképzés
A feldolgozást követően a kiképzés következett. Először én mondtam a tanulóknak mozgássorokat, utána pedig ők is állíthattak össze. A mozgásos gyakorlatokat mindig örömmel végzik. Sikeres volt a „katonává” képzés.
4. Zárókör
Záró feladatként meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj de jó című dalát. A gyerekek figyeltek a dal szövegére, a feladatokat pontosan végezték.
Összegzés:
A tanulók a foglalkozás során végig motiváltak voltak. Szívesen végezték el a feladatokat, mindenki részt vett benne. Az óra jó hangulatban telt. Ügyesen dolgoztak együtt.
Zempléni Árpád Általános Iskola és AMI
Boldogságóra beszámoló
A februári hónap témáját – „A megküzdési stratégiák” – dolgoztuk fel az 1. osztályos tanulókkal. A tevékenységek megkezdése előtt beszélgettünk a nehéz helyzetekről, a problémák hatékony megoldásáról és a stresszhelyzetről.
A programban leírt feladatok közül az alábbiakat választottam:
1. Mélylégzés
A feladathoz minden tanuló elkészítette a saját szivárványsorát. Az alapot megkapták és a minta alapján kellett kiszínezniük, ügyelve a színek sorrendjére. Elvégeztük a hozzá kapcsolódó légzőgyakorlatokat. A gyerekek szívesen vettek részt a feladatban, szeretnek színezni és kedvelik az ilyen jellegű feladatokat.
2. Kecskekatonaság
A feladat elvégzése előtt felolvastam a gyerekeknek a mesét. Megbeszéltünk a szereplőket, a mese tartalmát. Ezt követően készítették el a fejdíszt. A kecskefej alapját megkapták, kiszínezték. Az előre elkészített ívre felragasztották, összeillesztették tanítói segítséggel.
Közösen eldramatizáltuk a mesét. Ügyesen dolgoztak, élvezték a feladatot. Hatékonyan tudtak közösen dolgozni a dramatizálás alatt.
3. A kiképzés
A feldolgozást követően a kiképzés következett. Először én mondtam a tanulóknak mozgássorokat, utána pedig ők is állíthattak össze. A mozgásos gyakorlatokat mindig örömmel végzik. Sikeres volt a „katonává” képzés.
4. Zárókör
Záró feladatként meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj de jó című dalát. A gyerekek figyeltek a dal szövegére, a feladatokat pontosan végezték.
Összegzés:
A tanulók a foglalkozás során végig motiváltak voltak. Szívesen végezték el a feladatokat, mindenki részt vett benne. Az óra jó hangulatban telt. Ügyesen dolgoztak együtt.
Egy osztály életében szinte minden nap történik valami, amivel meg kell küzdenünk, akár egyénileg, akár csoportos formában is. Emiatt vártam már nagyon a február hónapot, hogy célzottan koncentrálhassunk a megküzdési stratégiákra. Biztos vagyok benne, hogy mindenki talált olyan lehetőséget, amelyet a későbbiekben is alkalmazni fog.
Gyakran kezdjük a napjainkat kellemes, relaxációs zene hallgatásával. Ezzel igyekszem elősegíteni a harmónikus, oldott légkör kialakulását. Így tettünk a Boldogságóránk elején is. Elmeséltem a gyerekeknek a „Szamár történetét”, majd levontuk a tanulságot. Ezután beszélgettünk az érzelem központú és a probléma központú megküzdési statégiákról. Mindenki elmondhatta a saját történetét a példák mellett. Elemeztük az egyes eseteket. Bemutattam és kipróbáltuk a gyors és apró feszültségoldó technikákat. Nem is gondolták, hogy a sóhajtás, vagy az éneklés is ezek közé tartozik. 🙂
A szabadban történő mozgás és munkavégzés szintén stresszcsökkentő hatású, ezért úgy gondoltam, hogy itt a legjobb alkalom arra, hogy összekössük a kellemeset a hasznossal. Az iskolánk 30 hektár területen helyezkedik el, körül öleli egy nagy park és erdőnk is van. Mindig akad tennivaló, szépíteni való, ezért körbejártunk és összeszedtük szemetet. A gyerekek lelkesen dolgoztak, észre sem vették, hogy telik az idő. Büszkék voltak magukra, hogy tettek az iskoláért. Én pedig rájuk, mert igazán szorgalmasan dolgoztak. 🙂
Az akadályok csak az elmédben léteznek…
A február hónapja a Bagolyvárunkban az akadályok leküzdéséről szólt. S a kulcsszavunk: EGYÜTT! A farsangi télűzés és parasport világnapján is közösen jutottunk át a feladatokon, az akadályokon, a kihívásokon. A boldogságnapunkat sem kezdtük másképpen, mint a közös énekléssel és táncolással. Februárban már a hatodik lépcsőfokra léptünk fel együtt, s fogtunk bele a napi bagolyvári kihívásokba. Minden hónapban ezeket az órákat várják a legjobban. Egyre bátrabban, ügyesebben oldják meg a feladatokat, segítenek egymásnak, bátorítják, bíztatják. Sokszor észreveszik, ha valaki segítségre szorul, bánatos. Megküzdenek minden nehézséggel. Nyitottak, befogadóak! Ez sem volt másként ebben a hónapban sem. Fejtettek keresztrejtvény, filmeztek, beszélgetőkörben alkottak véleményt a szeretet erejéről, relaxációs gyakorlatokkal lazultak el. A hónap dala alatt színeztek, töltögették a boldogságfüzeteket. Elkészült a Bagolyvár megküzdési szivárványa, amely köré összegyűjtöttük a bátorító szavakat, s alkottuk meg így a közös megküzdési szókészletünket. S a legnagyobb siker mégis a hajvarász fodrász szalon megnyitása volt, ahol frizurákat készítettek, majd egy lapon maguk is elkészítették a saját, különleges varázslatos hajkoronájukat. A siker garantált volt. A Kecskekatonaság című mese meghallgatása és eljátszása után élményekkel teli lelkibatyuval tértek haza a kis bagolyfiókák, s otthon mesélték és játszották el a szüleikkel a családjukkal a velük történeteket. Hiszem és vallom! Jobb velük a világ!
Végezetül egy idézettel zárnám:
„Nem a bíráló számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki cselekedni mert. Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik, aki vitézül tör előre, aki újra meg újra téved és hibázik, mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget.”
Theodore Roosevelt