Konyári Óvoda és Bölcsőde
Maci csoport
Nap mint nap szembesülünk problémákkal, kihívásokkal, konfliktusokkal. Nem könnyű kezelni ezeket a helyzeteket. Van, hogy sikerrel járunk, van hogy kudarcot vallunk, de az biztos, ha együtt vagyunk, ha segítünk egymásnak, kiegyensúlyozottak és nyugodtabbak vagyunk, könnyebben leszünk úrrá a nehéz helyzeteken. A farsangi készülődés is egy ilyen alkalom, amikor ellazulhatunk, feltöltődünk, jókedvre hangolódunk. Ezáltal is felvérteződhetünk az élet nehézségei ellen.

Utazunk a Boldogság szigetére!

E havi Boldogságóránk több napos előkészületet igényelt. Mivel vegyes korcsoportosok vagyunk, ezért folyamatosan differenciáltan, többféle technikával dolgoztunk.
Először hóvirágokat készítettünk a Hóvirágmezőhöz. A nagycsoportosok hajtogattak, ragasztottak, a kicsoportosok tenyér, és ujjfestéssel próbálkoztak.
Építettünk vitorlást legoból. Itt mindenki aktívan közreműködött, nagyon kreatívak, ügyesek voltak. A vitorláshajó utasait gyurmából készítettük el, főzött gyurmát használtunk, az nagyon bevált a csoportban, nagyon szeretik a gyerekek. Itt is kétféle technikát alkalmaztunk, a nagyok formáztak, a kisebbek a kiszúrókat használták a sodrás után.
Végül, néhányan építettek egy szigetet is. Miután mindennel elkészültünk, elejét vette a csodás mesebeli utazás, a hajókázás, illetve a vitorlázás. Mondókával motiváltam őket, mindenki beszállt a hajóba. Beszélgettünk a hajóról, az utasokról, és hangutánzó játékot játszottunk. „Megérkezett a kishajó!”-t.
Mikor megpillantottuk a szigetet, kikötöttünk, és először úszva, majd óriásjárással közlekedtünk a szigetre. Gyönyörű hóvirágos mezőn haladtunk, vigyázva, hogy rá ne lépjünk egyre sem, (az általuk készített hóvirágokra), kikerültük, átugráltuk őket. Végül a szigetre értünk. Beszélgettünk a szigetről, állatokat keresgéltünk, verselgettünk, és táncoltunk Bagdi Bella: Ha boldog vagy… című dalára a Boldogság szigetén.
Nagyon jól éreztünk magunkat, majd visszautaztunk az oviba. Az elkészült munkákat kihelyeztük a faliújságra, illetve a csoportszobába.

Utazunk a Boldogság szigetére!

E havi Boldogságóránk több napos előkészületet igényelt. Mivel vegyes korcsoportosok vagyunk, ezért folyamatosan differenciáltan, többféle technikával dolgoztunk.
Először hóvirágokat készítettünk a Hóvirágmezőhöz. A nagycsoportosok hajtogattak, ragasztottak, a kicsoportosok tenyér, és ujjfestéssel próbálkoztak.
Építettünk vitorlást legoból. Itt mindenki aktívan közreműködött, nagyon kreatívak, ügyesek voltak. A vitorláshajó utasait gyurmából készítettük el, főzött gyurmát használtunk, az nagyon bevált a csoportban, nagyon szeretik a gyerekek. Itt is kétféle technikát alkalmaztunk, a nagyok formáztak, a kisebbek a kiszúrókat használták a sodrás után.
Végül, néhányan építettek egy szigetet is. Miután mindennel elkészültünk, elejét vette a csodás mesebeli utazás, a hajókázás, illetve a vitorlázás. Mondókával motiváltam őket, mindenki beszállt a hajóba. Beszélgettünk a hajóról, az utasokról, és hangutánzó játékot játszottunk. „Megérkezett a kishajó!”-t.
Mikor megpillantottuk a szigetet, kikötöttünk, és először úszva, majd óriásjárással közlekedtünk a szigetre. Gyönyörű hóvirágos mezőn haladtunk, vigyázva, hogy rá ne lépjünk egyre sem, (az általuk készített hóvirágokra), kikerültük, átugráltuk őket. Végül a szigetre értünk. Beszélgettünk a szigetről, állatokat keresgéltünk, verselgettünk, és táncoltunk Bagdi Bella: Ha boldog vagy… című dalára a Boldogság szigetén.
Nagyon jól éreztünk magunkat, majd visszautaztunk az oviba. Az elkészült munkákat kihelyeztük a faliújságra, illetve a csoportszobába.

A februári boldogságórát ráhangolódásként a Hajótörés játékkal kezdtük: egy színes lepedő volt a hajónk, ami zenehallgatás közben egyre jobban összement. Amikor elállt a zene, fel kellett rá férnünk minél többen. A lepedő legkisebb formájára is szűkösen, de ráfértünk mindannyian. Szorosan ölelték egymást, hogy senki ne essen a képzeletbeli tengerbe.
Majd elmeséltem nekik az Aranykulcs című mesét, melyben Róza királylánynak többféle próbát kellett teljesítenie.
Ezt követte a mi Bátorságpróbánk. Már kora reggel elrejtette a dajka nénik a plüss állatokat, és mire megérkeztek a gyerekek, már csak az üres polc fogadta őket. Azonnal keresésbe kezdtek, hogy hová tűnhettek vagy ki vihette el őket: rabló, szellem, szörny és az épp berepülő légy is meg lett gyanúsítva. Nyomozásba kezdtek, minden gyanús nyomot követni kezdtek (szösz a szőnyegen, apró karc a parkettán). Csapdát állítottak és várták, hogy hátha újra jön a „tettes”. Már a rendőrséget is értesíteni akarták, de megbeszéltük, hogy tízórai után közös nyomozásba kezdünk. Mondtam a gyerekeknek, hogy levelet kaptunk és felolvastam nekik. A gyerekek zöme teljesen ámulatba esett, hogy Pók néni milyen üzenetet írt nekünk és nagyon izgatottak lettek, hogy miként tudjuk visszakapni a plüss játékokat. A bátorságpróba alkalmával minden feladat után kiléptem a folyosóra (fokozva ezzel a hangulatot), megkérdezni Pók nénit, hogy jól teljesítettük-e, a gyerekek pedig síri csendben várták Pók néni válaszát. Énekeltünk, verseltünk neki, megmozgattuk magunkat és közösen szőttünk neki egy óriás pókhálót fonalból, hogy legyen hol aludnia.
Majd újra elutaztunk a képzeletbeli tengerre, most tutajokon, ahol cápatámadás ért minket. Karikák voltak a tutajok és egy tutajon két gyermek fért el. Szintén zene szólt, de amikor elhallgatott a zene, felborultak a tutajok és mindenkinek újat kellett keresnie. Játék közben egyre kevesebb tutaj maradt, mert elsüllyedtek. Ami azt jelentette, hogy egy karikába minél többen kellett, hogy elférjenek. Védték egymást, fogták, hogy nehogy vízbe essenek. A játékot több alkalommal is játszottuk, pozitív hatása miatt.