Reggeli körünket egymás köszöntése után relaxációval kezdtük. A gyerekek egy-egy plüss játékot tettek a hasukra, majd arra koncentráltak, hogy szép lassú belégzésekkel megemelgessék azt. Lágy zene segítette az ellazulást. (Rendszeresen gyakorolják ezt a technikát, főleg kolléganőmmel, aki gyermekjógát tanít.) Érzelem manócskák képeit ragasztottuk föl a kockás ládáink elejére. A gyerekekkel megbeszéltük, melyik manó arca milyen érzést tükröz. Mindenki megkapta a saját jelét és fölragaszthatta ahhoz az érzelemhez, amelyet éppen érzett. Megbeszéltük, hogy bármikor át lehet ragasztani őket a nap folyamán másik helyre és el kell mondani, miért éppen oda tette. A gyerekek nagy örömmel rakták ide-oda a jeleket és egyre jobb indoklásokat, magyarázatokat adtak az okokra.
Másnap megnéztünk egy mesét „Hiszti manóról”, és arról, hogyan lehet legyőzni őkelmét: ha dühösek vagyunk valamiért, toporzékolás helyett nagy levegőt veszünk és megfeszítjük minden izmunkat, majd kifújjuk a levegőt. mire háromszor megcsináljuk, elszáll a mérgünk. Tanultunk hozzá egy verset is: Balla Piroska: rosszkedvet elűző mondókáját. A vershez „toporzékoltunk” ülve, állva, hason fekve, hanyatt fekve és végén, mikor a lufi, amibe belefújtuk a mérgünket messze szállt, csak a jókedv maradt utána.
Szerdán összegyűjtöttük az érzelmeket ismét képek alapján és csoportosítottuk őket. Megbeszéltük, hogy a rosszak ellen, valahogy küzdenünk kell, hisz nem csapkodhatunk, kiabálhatunk, mikor olyan kedvünk van. Gyűjtöttünk olyan dolgokat,amelyek megnyugtatnak: anya ölelése, rajzolás, megbeszélés egy baráttal, és megmutattam a „csillag légzést” : ujjaikat körbe rajzolják egyenként a mutató ujjukkal, mikor fölfelé halad: belégzés, ha lefelé, kilégzés. Végül lerajzolhatták, hogy érzik magukat.
Csütörtökön új játékot hoztam: Boribon beszélgetős érzelmi intelligencia fejlesztős játékát. Alig fértünk el az asztalnál, mindenki ki akarta próbálni. Jókat beszélgettünk, kivel mi történt, hogy érzi most magát és mit szeretne kérni.Volt egy veszekedős kártya is, ehhez megtanultunk egy kibékülős mondókát: Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság? Ha még egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk. Nagy sikere volt, a nap folyamán többször is hallottam tőlük.
Pénteken a mérgelődésről beszélgettünk, mert többen is beszéltek csúnyán, óvodába nem illően. Megbeszéltük, hogy persze, néha jól esik valamit mondani, mikor dühösek vagyunk, de persze nem mindegy mi az. Így hát mókás káromkodásokat gyűjtöttünk, amit bátran használhatnak, senki nem botránkozik meg rajta: A kakas csípje megy! A kutya ugorja át az árkot! Irgum-burgum bútorraktár…. a végén grimasz TV-vel zártuk a beszélgetést: két tenyerünk a két vállunkon, keresztben magunk előtt. A felső karunkat fölemelve kikukucskálunk és valamilyen grimaszt vágunk. Nagy nevetésekkel zártuk a foglalkozást.

Foglalkozásunk kezdő gyakorlata az „Égig érő fa vagyok”- feszítő lazító gyakorlat volt. Ezt követően zenés relaxáció segítségével elhajóztunk egy távoli szigetre. Kikötve a hajónkat, bebarangoltuk a szigetet, ahol nyugalom, és béke fogadott bennünket. Találkoztunk madarakkal, bekukucskáltunk a bokrok alá. Majd újra hajóra szálltunk és vissza utaztunk. Az ezt követő beszélgetés után a gyermekek örömmel osztották meg gondolataikat: elmesélték milyen madarakat láttak, mit éreztek a szigeten. Többen megfogalmazták, hogy kicsit féltek az ismeretlen helyen , mert nem tudták mi várhat ott rájuk. A beszélgetés után hősparádét szerveztünk. A gyermekek elkészíthették szuperhőseiket, akik szükség szerint a segítségükre lehetnek ,-akár ezen az ismeretlen varázslatos szigeten, vagy bárhol és bármikor az életben. Néhány gondolat a 4-5 éves gyermekektől: ” Az én szuperhősöm a családom, mert rájuk mindig számíthatok. ” Az én szuperhősöm képessége a szeretet, ez mindig segít.” A szuperhősöm szuper ereje a kigondolás .Mindig gondolkodni kell ,ha van valami.” 🙂
A gyermekek gondolatai jó tükrözik a megoldási lehetőségeket pl: problémamegoldásra fókuszálás, segítség kérés, kapcsolattartás.
Jó úton vagyunk 🥰

Különös, hogy mennyi gyermeki félelem van, amelyről a gyermekek nem beszélnek. Sokan a nagyobb vagy éppen a kisebb testvérrel kell megküzdjenek, a sötétséggel, a délutáni alvással, a rossz álmokkal. De olyan félelmek is vannak, mint a hiszti, akik őszintén bevallották, hogy nagyon sokat hisztiznek otthon.
Megoldásokat és jó tanácsokat igyekeztünk keresni ezekre a félelmekre. Minden gyermek megkapta a megküzdés jelét, amit a tevékenység végén szimbolikusan eldobott.

A megküzdés témáját óvodás korosztálynak igen nehéz feldolgozni, ezért a beszélgető körünkben több napon keresztül ez volt a téma.
Beszélgettünk az érzelmekről, köztük a szomorúságról, haragról, bánatról is. Felsoroltuk, ki miért volt már mérges, mit csinált, mit érzett ilyenkor. Grimaszjátékunk során a különböző arckifejezésekkel is bemutattuk az érzelmeket.
Megbeszéltük, hogy mindenki – még a felnőttek is – lehetnek mérgesek, vagy rossz kedvűek, ami nem baj, de arra figyelni kell, hogy ezzel másnak ne okozzunk fájdalmat. Helyette használjunk „haragűző , rosszkedvűző varázslatot”. Ilyen például Dr. Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatai közül a lazítós, vagy az „Én hangom” című gyakorlata. Megtanultuk az ökölszorítás és kiengedés gyakorlatát is.
A gyerekek elmondhatták, mitől lesz jó kedvük (ölelés, séta, tánc, éneklés…stb), melyet a szekrényen elhelyezett képekkel is szimbolizáltam. Ebben a hónapban alkalomszerűen, ahhoz a képhez tették a jelüket, melytől jobb kedvük lett.
Sokféle próba elé állítottuk a csoportot, ahol volt „éjszakai”, zseblámpás kincsvadászat, páros toronyépítő verseny és megépítettük a „Biztonság Szigetét”is, ahová elhúzódhattak könyvet nézegetni, beszélgetni, vagy Bagdi Bella zenét hallgatni.
Nagyon tetszett a gyerekeknek a „Cápatámadás” is, ahol torna karikák voltak a hajók, melyek közül néhány elsüllyedt, így egyre kevesebb karikába kellett egyre több gyereknek elférni.
A téma továbbadása szenzációs volt, a farsangi bálunkon hősparádét rendeztünk, ahol a felnőttek szuperhős egyenruhában vonultak fel.