Az első foglalkozáson úgy tűnt, havi témánk: a megküzdés témája nehezebb dió lesz, mint gondoltam. Sokat beszélgettünk a tankönyv és a munkafüzet idézeteiről, történeteiről, értelmeztük azokat. Csoportmunkában gondolattérképet készítettünk arról, kinek mit jelent a megküzdés szó; vajon kinek mivel kell megküzdenie. Aztán a véletlen a segítségemre sietett. Februárban van ugyanis a magyar parasport napja, amelyről a Lélekmozgató iskolai program keretében iskolánk is megemlékezik. Úgy gondoltam, a megküzdés témakörének megértéséhez segítségül hívom ezt a lehetőséget is. Az osztályunk február 22-én találkozhatott Mató Gyula paralimpikon vívóval, a Parádriposzt Vívó Klub elnök-vezetőedzőjével. Mató Gyula magyar bajnok, Eb bronzérmes párbajtőrvívó paralimpikon, és edző. Három paralimpián öltötte magára a válogatott mezét. Vendégünk mesélt a diákoknak életéről, a sporthoz való viszonyáról, sikereiről, bemutatta a vívás eszközeit, elnyert érmeit. A tanulók belebújhattak a vívóruhába, kipróbálhatták a különböző vívóeszközöket, a kerekesszékes vívást. Érdeklődőek voltak, sok kérdésük volt. Mató Gyulától a gyerekek nemcsak fegyelmet, összpontosítást és vívást tanulhattak, hanem életigenlést is. Személyes történetével, kitartásával, a sporthoz és az élethez való hozzáállásával példát mutatott tanulóink számára. Volt és van mit tanulni tőle! Köszönjük.
Megküzdési stratégiák
A hét során az érzelmeinket helyeztük a középpontba. Megfigyeltük, hogy egy egy esemény, történés, hogyan érint bennünket. Mi az a dolog, ami szomorúvá tesz, és mi az, amitől jobban érezzük magunkat. A hét jó alkalmat teremtett arra, hogy a Parasport napját belevegyük és hozzákapcsoljuk a tevékenységhez.
A gyermekekkel közösen megosztottuk egymással, hogy hogyan küzdünk meg a mindennapok során egy-egy nehéznek tűnő feladattal, hogyan tudunk pozitívak maradni mindvégig. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, szuper hét volt.
Óra elején meditáció segítségével elhajóztunk a Nyugalom szigetére. Megbeszéltük miért jó ott lenni, mi nincs ott, ami a való világban van. Hogyan tudnánk Nyugalom szigetté változtatni az osztálytermet? Milyen problémákat kellene kizárni onnan, amitől mindenki boldogabb lenne? A beszélgetés után megalkottuk a hajót. Volt kapitány, kormányos, kormány, vendég, pincér, vitorla. Mindenki megtalálta a neki legjobban megfelelő pozíciót. Óra végi levezetésként megrajzolta mindenki a saját hajóját!
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
Relaxációs játékkal kezdtük meg a boldogságórát. Ehhez fontos volt a nyugodt környezet biztosítása, ahol a gyerekek valóban el tudtak lazulni. A relaxáció szövegét az óvodapedagógus közvetítette a gyerekek felé. A relaxáció után megbeszéltük ki milyennek képzelte azt amit hallott. A következő játékként javasoltuk, hogy „Építsünk vitorlást!”közösen építőkockából. A hajóra gyűjtöttük azokat, akik a vitorlást „lakják”, működtetik, utaznak rajta! Beszélgettünk arról, hogy miképpen lesz vidám hangulat a hajón, ki mit tehet ezért. Kiválasztottuk és megépítettük együtt, a csoportszoba megválasztott részén a Biztonság Szigetét, ahová eljuttattuk a vitorlást úgy, hogy néhány akadályt a csoportszobában le kellett küzdenie. Az akadályok legyőzése után a vitorlás kikötött a Biztonság Szigeten, az utasok és a legénység pedig, felfedezte a szigetet. Lezárásként – Hangjátékot játszottunk a Biztonság szigetén. Szabadjára engedtük a fantáziánkat, milyen hangokat hallhatunk itt? Pl.: tengermorajlás, szellősusogás, madárcsicsergés stb. Gyakoroltuk közösen a felfedezett hangokat halkan, hangosabban, lassan, gyorsabban. Halkan és lassan az „sz” hangzót gyakoroltuk, ez segített nyugodtan lezárni nemcsak a gyakorlatot, hanem a boldogságóránkat is.
Minden hóvirág
egy vigasztalás vagy bíztatás, ami nehéz helyzetben segítheti a „kiránduló” embereket az úton
maradni, megtalálni a helyes utat, vagy éppen megnyugtatja őket, ha vissza is kell fordulniuk.
Elkészítettük a hóvirágmezőnket, és minden kis tanulóm mondott valami biztatást, megnyugtatót, amíg felragasztotta a kis hóvirágját a közös mezőnkre!
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Január hónapban megfogalmaztuk a céljainkat. Megbeszéltük, hogy a célok megvalósulása néha akadályokba ütközik. Ezeket az akadályokat le kell győzni, meg kell küzdeni a megvalósulásukért, mint a hóvirágoknak, amelyek korán megjelennek, de néha még a napsütés helyett érheti őket hideg is.
A hóvirágok megrajzolása után, mindenki választott magának egy bíztató ígéretet, ezt ráírták a rajzukra. A faliújsághoz bármikor odamehetnek ezeknek a bíztató mondatoknak az elolvasásához, ha valami nehézség éri őket.
Dátum: 2023.02.28.
Korcsoport: 3-4 évesek
Boldogságóra
A Boldogságórát a “Fújj, fújj” és az “Égigérő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” címü relaxációs gyakorlattal kezdtük.
A gyakorlat után a szőnyegen körben ülve elmondom a gyerekeknek milyen témával fogunk foglalkozni, beszélgetünk.
A gyerekek kényelmesen elhelyezkednek, le is feküdhetnek a szőnyegre és elmondom nekik az “Aranykulcs” címü mesét. A mese után megbeszéljük miről szólt, milyen tanúlságot vonunk le a meséről. Megkérdeztem tőlük, ha lenne 3 kívánságuk, mi lenne az, szoktak-e álmodni.
-Az asztalhoz ülve mindenkinek adok egy fehér papírtányért, amit ecsettel sárgára színez, ez lesz a napocska, majd szines papírcsíkokat ragaszt a napocska aljára, ez lesz a szivárvány.
Megdicsérem őket, amiért szépen dolgoztak és ügyesek voltak.
Végezetül meghallgattuk Bagdi Bella “Jól érzem magam” címü dalát.
Bár nagyon tetszett az oktatási segédanyag, mivel ebben a hónapban van a Parasport napja, a Lélekmozgató óvodai, iskolai, önkormányzati program ezért a Boldogságóra megvalósítását mindenképpen így szerettük volna megvalósítani. Érzékeltetni szerettük volna, hogy a vakok és látássérültek, a siketek és nagyothallók, a mozgássérültek, hogyan küzdenek meg nehézségeikkel a mindennapokban.Szerencsére a mi kis óvodásaink játéknak fogták fel az egészet, de mégis érezték a nehézségeiket. Sokat beszéltünk azokról a dolgokról amiket ők élnek meg nehezen és nagyon egyszerű dolgokat említettek: felöltözés, pakolás, harag, egy-egy tornagyakorlat, rajzolás….még az a jó, hogy csak ennyi és ilyen jellegű dolgok okoznak nekik problémát.A kerekesszékből kipattantak, a szemtakarót levették, ha a lábuk kevés volt, gyorsan besegítettek a kezükkel…Vendégünk volt egy látássérült hölgy vaakvezető kutyájával is, aki nagyon sokat mesélt arról, hogy hogyan tudjuk őt és társait segíteni.
A gyerekek mindig várják, mi lesz a legújabb ,(ahogy ők mondják ) küldetésük. A múltkori labirintus építése is nagy lelkesedéssel történt, így most is a szivacsokból készítettük a hajót. Nagyon sokat beszélgettünk mit jelent, hogy vannak dolgok, amiért még kell küzdenünk. Elolvastam nekik az Aranykulcs című mesét. Ezt a történetet össze fűztük a hajós történettel. A feladat az volt, hogy a boszorkány csak akkor engedi őket az Óvodába menni, ha teljesítik 3 kérését. A hajón volt doktornő, kapitányok, királylányok stb.
Másnap mivel teljesítették a boszorkány kéréseit jöhettek oviba és akkor az volt a feladat, hogy szabadítsák ki a királylányt egy aranykulcs segítségével. Egy karton papíron volt egy vár, királylánnyal, sárkánnyal. Ezt ki kellett szinezni nekik. Egy spatulára mágnes volt ragasztva, ahhoz volt egy kulcsos mágneses korong. Alul volt a spatula, felül volt a korong. A mágnes segítségével a sárkányt kikerülve a kulcsot el kellett vezetni a királylányhoz. Mindenkinek tetszett,hogy alulról tudták vezetni a felső korongot.