Az óránk témája ,,A megküzdési stratégiák”.
Óvodánkban február 7-én a farsangolás volt az aktualitás. Az órát relaxálással kezdtük. Meghallgattuk Bagdi Bella ,,Ellazulni jaj, de jó” c. dalát.
A ,,Süssünk, süssünk valamit” c. ének segítségével bemelegítettük a kezünket, majd hozzáláttunk a csöröge tészta hozzáállításához. A babócák ügyesen gyúrták, nyújtották, hajtogatták a csörögét.
A nagy munka után, nagyon várták, hogy jelmezbe bújjanak, hősök lehessenek, akik mindenkit támogatni tudnak céljaik elérésében. Sikerült is, amikor beöltöztek mindenki vidám és felszabadult lett.
Versenyjátékokat szerveztünk a gyerekeknek. ,,Ki tud több labdát a bohóc kosarába bedobni?” c. ügyességi játék során a gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy minél több színes labdát dobjanak be a bohóc kosarába. A győztes az volt, akinek a kosarába volt a legtöbb labda.
Újabb versenyjáték volt a ,,Pinpong labda egyensúlyozása kanálon”. A győztes az volt, aki a legrövidebb idő alatt a legtöbb labdát el tudta juttatni a bohócnak. Ez a játék nagyfokú koncentrációt, odafigyelést, kitartást, türelmet, szem- láb koncentrációt, ügyességet igényelt.
A következő versenyszám a ,,Farsangi kincsvadászat” volt. A gyerekeknek a teremben elrejtett álarcokat kellett rövid idő alatt megkeresniük. A következő próba ,,Add tovább az esernyőt” volt. E próbatétel során, az óvodásoknak az volt a feladatuk, hogy addig, amíg szól a zene minél gyorsabban szabaduljanak meg a színes esernyőtől, adják tovább az esernyőt társaiknak. Ezt a próbatételt is sok gyerek sikeresen elvégezte.
Az utolsó játékok között szerepelt a ,,Múmia” címet viselő játék, mely során megadott időre előszeretettel, ügyesen tekerték be társaikat wc papírral. Az utolsó próbatétel is sikeresen teljesítették a ,,Pingvinek a jégtáblán” elnevezésű játékot.
A sok játék után előszeretettel fogyasztották a kisült, általuk készített csörögéket, ami felkerült a csoport kedvenc ételeinek a listájára.
A különböző játékok során a hősök sikeresen támogatták társaikat a céljaik elérésében, megvalósításában.
A versenyjátékokkal az volt a célunk, hogy a gyerekek önként és örömmel vegyenek rész a tevékenységben.
A versenyjátékok során megtapasztalhatták, hogy milyen az egymás elleni küzdelem, a versengés, a győzelem, a siker, az elismerés. A játékban résztvevők elismerést, jutalmat, dicséretet, kaptak. Az első helyezettek sikerélményhez jutottak, az utolsó helyezetteknek el kellett fogadniuk, hogy most nem ők győztek. A játék a kudarctűrő képességüket is próbára tette.
A beszélgető kör során megbeszéltük mit csináltak, amikor nehézségbe ütköztek, hogy sikerült leküzdenünk az akadályokat.
A boldogságvár hatodik lépcsőfokára felkerült a megküzdési stratégiák jelképe.
Megküzdési stratégiák
A Szivecskék 5.a csoport 2024. februárjában a Boldogságóra program „MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK” témáját dolgozta fel. Az első alkalomkor a megküzdés fogalmáról, annak boldogságfokozó voltáról és fajtáiról beszélgettünk. A gyerekek Tableten kapott példákat csoportosítottak problémaközpontú illetve érzelemközpontú megküzdés szerint. Ebben a hónapban a csoport több tagjának is meg kellett küzdenie otthon a betegségével és a magas lázzal. Mi az iskolából küldtünk számukra gyógyító energiákat abban reménykedve, hogy hamarosan ismét együtt lehetünk. A második alkalomra a gyerekek átgondolták, hogy nekik mivel kell az életükben megküzdeniük. Számomra meglepő volt, hogy többüknek nem is volt olyan könnyű feladat ez… Ők úgy gondolták, hogy nincs ilyen. Persze a hónap végére kiderült, hogy dehogyisnem…! Mivel küzdenek a mai fiatalok? A mi kis csoportunk tagjai a sötétséggel, betörőktől való félelemmel, dolgozatírás előtti stresszel (hasfájással), tériszonnyal, tanulással, anyukája elvárásaival, kiközösítéssel, pókoktól való félelemmel, rohamokkal vagy éppen csak az unatkozással küzdenek meg. Közösen kerestünk megoldásokat, stratégiákat! A tanulással való küzdéshez tanulási módszereket, technikákat javasoltunk – elmesélték kinek, mi jön be. A sötétségtől való félelemre javasoltam, hogy éjszaka a három égő lámpából kapcsoljon le egyet, hiszen még úgy is világos van a szobában (mára már csak egy lámpa ég ). A dolgozatírás előtti stresszhelyzetet át lehet fordítani izgulásra – ha rendszeresen tanulnak, nincs mitől félniük. A gondolatok nyugtató hatása pedig csodákra képes… lefekvés előtt képzeljék el, hogy a dolgozatot feladatról, feladatra ügyesen megoldják és a végén mosolyogva, boldogan adják be a tanárnak. A betörőktől is lehet védekezni kamerával, ajtók bezárásával, házőrző állat tartásával. A pókok piciny állatok, melyek Magyarországon nem veszélyesek… ők jobban félnek Tőlünk! A tériszonnyal is meg lehet küzdeni apró piciny lépésekkel… felfelé nézünk, ha magasba megyünk, kezünkkel kapaszkodunk, légzőgyakorlattal megnyugtatjuk magunkat. Meg kell tanulnunk legyőzni a félelmet, hiszen még egyikük sem esett le a magasból! Nem az a megoldás, hogy kerüljük a magas helyeket, hiszen akkor csak erősödik a félelmünk! És az unalomtól való félelemre mi a legjobb? Megnéztük a céljainkat (amit elmentettünk) és a kisfiú célja sikeres focista lenni… legjobb unaloműző a célokért való tevés … lehet otthon gyakorolni, fociedzésre járni (beszéltünk az edzővel, aki nagy örömmel hívta első edzésére). Végig hallgatva Őket olykor fejtörést okozott, hogy milyen megküzdési stratégiát is javasoljak egy anyukája elvárásaival küzdő gyermeknek vagy a napi 3-4 rohammal küzdő kisfiúnak! Egy biztos. El kell fogadnunk azt, amivel küzdünk, majd a pozitív gondolatok gyógyító erejével változtatni rajta. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra, de megéri napi szinten rá szánni az időnkből! A következő alkalommal a diákokat érő néhány modernkori jelenségről meséltem nekik a mindennapi stresszhelyzetek szempontjából. Volt, amivel találkoztak (túlzott telefonhasználat, sorozatfüggőség, imposztorszindróma) és volt, amivel nem (ghosting, gasligthing-effektus, mérgező pozitivitás). A hónap témáját a földelő tudatos jelenlét gyakorlattal zártuk. A hónap tanulsága számomra: rengeteg dologgal kell a tanítványaimnak megküzdenie (a felsoroltaknál sokkal többel és komolyabbal), melyek leküzdéséhez nem rendelkeznek megfelelő módszerekkel, stratégiákkal. Nagy a felelősségünk nekünk felnőtteknek, pedagógusoknak. A rohanó világunkban nagy igényük van rá, hogy mesélhessenek, meghallgassák Őket. Ennek a hónapnak a témája olyan sokrétű, hogy folyamatosan kell róla beszélgetni, többféle megküzdési stratégiával megismertetni őket, melyek tudatos alkalmazásával boldogabbak lehetnek!
Meixner Ildikó EGYMI Mohács Oldi Tagintézmény
Ebben a hónapban a türelmetlenségünkkel küzdöttünk meg. Az óra eleji ráhangolódásban a pillangóöleléssel megtanultuk megnyugtatni magunkat. A türelmetlen nyulacska című mesével pedig arra is rájöttünk, hogy felesleges türelmetlenkednünk, a tavasz úgyis eljön, a dolgaink is mindig megoldódnak, még ha egy kicsit többet is kell rá várni, mint szeretnénk. Az óra végén rejtvényt oldottak meg a gyerekek, aki szeretet volna, az pedig a mesében szereplő állatokat rajzolta le.
Talán az óvodai élet alatt a legnehezebben elsajátítható képessége a problémamegoldó képesség!
Csoportunkban az érzelmi intelligencia erősítését és fejlesztését, játékos tevékenységekkel, gyógyítómesékkel, ötletek adásával próbáljuk alakítani formálni, gazdagítani!
A fejlesztést nehezíti, hogy eltérő probléma megoldó szinttel, érzelmi intelligenciával érkeznek a gyerekek! Ezért nagyon tudatosan, de differenciáltan kezdjük a kitűzött feladatok feldolgozását! Első lépések között a probléma helyzetek megnevezése a cél, majd megoldási lehetőségek, „megoldó kulcs” felismertetése a teendőnk! Az óvodában megfelelő alapokat adunk, amivel a gyermekek biztosabban mozoghatnak az óvoda utáni világunkban. A farsang a jelmezek, több szempontból is megfelelő eszköz volt számunkra!
Maci csoport
Türelmes nyulacskák
Nyuszi báb segítségével elolvastam a mesét a gyerekeknek. Hagyományőrző óvoda lévén, a február 02-hoz (gyertyaszentelő) kapcsolódó hagyományokkal és időjárás jóslásokkal minden évben ismerkednek a gyerekek. Sok medvés és fény-árnyék játékot játszunk ezen időszakban. A gyerekek bele tudták élni magukat a nyuszika helyzetébe, hiszen már ők is várják a tavaszt, hogy többet és tartalmasabbat játszhassanak a szabadba.
Az érzelmek megfogalmazása nehezen ment, ha valaki mondott valami „okosat” a többiek nehezen tudtak a gondolattól elszakadni.
A gyerekek izgatottan várták a következő Boldogságórát. Kérdezték, hogy mi lesz a következő lépcsőfok témája, amit meglépünk és egyre feljebb kerülünk a boldogság kapujához. A foglalkozást a testet ellazító relaxációval kezdtük, ami elnyerte a gyerekek tetszését. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és szájtátva hallgatták meg az „Aranykulcs” című mesét, amihez kesztyűbábokat használtam. A mese végén maguktól mondták a csoportunk egyik kedvelt szlogenjét: „Jónak lenni jó!”, mert akkor Róza királylányt sem rabolta volna el a sárkány. Beszélgettünk a nehéz feladatokról, arról, hogy mit tegyünk akkor, amikor úgy érezzük, hogy nem fogjuk tudni megcsinálni. Bátran megfogalmazták, hogy nem biztos, hogy elsőre sikerül, de kitartóan újrapróbálva, lépésről lépésre és akár segítséget kérve, összefogva sikerülni fog. A februári hónapban sok nehéz feladata volt a csoportunknak, amit közös erővel, mindenki a saját tudásának maximumát beleadva, sikeresen teljesült.
A foglalkozás lezárásaként a „Hajótörés” játékot játszottuk, amit nagyon élveztek a gyerekek. Segítőkészek voltak, szóltak társaiknak, hívták egymást a „tutajba”, és átölelve tartották egymást, hogy mindenki fent maradjon. Menekülésünk örömére előkészítettük a like jelet, amik elhelyezésével feljutottunk a hatodik lépcsőfokra.
A hónap témakörét két irányból közelítettük meg. Az egyik irány arról szólt, hogy mi az, amiért a gyerekek megküzdöttek az elmúlt időszakban. Névtelenül írták le gondolataikat, amely során nagyon sok féle érzés került felszínre. Megbeszéltük, hogy a papírra vetett élmények miért is lehettek fontosak másoknak. A másik irány az olyan dolgokról szólt, amelyekért meg akarnak a közeljövőben küzdeni. Érdekes volt olvasni, hogy a gyerekek miket élnek meg akadályként, amelyeket a küzdés szintjén kívánnak megoldani.
Beszélgettünk az egyes szituációkról, hogy milyen „kulcsot” kellene választani egy-egy nehézségen való átlendülésen.
Februárban a Megküzdési stratégiák hónapjában mi is átéltünk több problémát,nehéz helyzetet is. Ezek közül mi egy konkrét esetet választottunk ki, és erre kerestünk megoldási javaslatokat. Az osztályunkba jár egy autista fiú, akit nagyon zavar, hogy a testvére, aki szintén autista, sokszor nagyon hangosan nevet. Őt ez nagyon zavarja, ilyenkor próbálja befogni a fülét vagy elmenni a lakás másik részébe, de a kisebb testvére sokszor utána megy. Ő ilyenkor már sokszor annyira ideges, hogy elkezd dühöngeni. A gyerekekkel közösen próbáltunk neki ötleteket adni, hogy mit csináljon ebben a helyzetben. Szimbólumokkal érzékeltettük azt, milyen érzés lehet neki, amikor a kis testvére zavarja, ilyenkor gyülekeznek a sötét felhők, amiket közös erővel próbálunk eloszlatni. Összedugtuk a fejünket, hogy mi mit tennénk az ő helyében, sok jó ötlet született. Azt javasolták neki az osztálytársai, hogy beszélje meg az anyukájával, Andi nénivel, Peti bácsival vagy egy olyan osztálytársával, akiben megbízik, menjen el sétálni, hallgasson zenét fülhallgatóval, játsszon a kedvenc játékával, egyen csokit, rajzoljon vagy ha az nem megy, firkáljon körbe-körbe, nézzen tévét, lehetőleg valamilyen vígjátékot, találjon ki valamilyen új játékot, írjon naplót. Ezekből az ötletekből leginkább a séta és a naplóírás vált be. Az új játékot pedig közösen találtuk ki, ceruzákból építettünk egy nagy tornyot, aztán, amikor már jó magas volt leromboltuk. A toronyépítés igazi csapatmunka volt, de több volt egy egyszerű játéknál, magát a problémát is szemléltette. A kellemetlen érzésből egy jó játék született, közben erősödött a bizalom, a csapatszellem és az az érzés, hogy még a rossz dolgok sem tartanak örökké, a ború után mindig kisüt a nap.
A relaxáció után meghallgattuk az Ellazulni jaj, de jó c.dalt. Az amúgy is jókedvű osztály még mosolygósabb lett. Látszott, ahogy a dal végére valóban ellazulnak. Ezután figyelmesen végighallgatták a mesét, szinte látszott az arcukon az összes érzelem, ahogy beleképzelték magukat a sárkány, vagy Róza szerepébe.
A mese után beszélgettünk az aranykulcsról.
A sárkány színezése után eljátszottuk a hajótörés játékot. Nagyon szorították egymást, hogy ne essenek be a „vízbe” és együttmaradhassanak a „tutajon”. Küzdöttek egymásért, és magukért. A mindennapokban is szeretnek egymással játszani, segíteni egymásnak.
Az óra végén kiszínezték a megküzdés jelét, és felragasztottuk a következő lépcsőfokra.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
Relaxációs gyakorlatunk az Égig érő fa vagyok.
Ezután megpróbáltunk Fa pózba állni. Mindenki elmondhatta, hogy számára könnyű volt, vagy nehéz? Miért?
Beszélgettünk arról, hogy vannak dolgok, amiket már jól tudunk, mert sokszor csináltuk, begyakoroltuk- el is mondhatták mik ezek. Ezek a mindennapi sikereink.
Ovis tevékenységeket ábrázoló képeket tettem a szőnyegre. Akinek a labdát dobtam, választhatott egy képet, ami számára őször nehéz volt, de már tudja. Elmondhatta, miért nem nehéz, félelmetes már az a dolog. Újabb körben azt mondhatták el, mi az amit szeretnének megtanulni, vagy még nem tudják jól. Megbeszéltük a „kihívás” szó jelentését. Végül gubancolós játékot játszottunk.