Foglalkozásunkon a Pozitív élmények újraélése relaxációs gyakorlatot végeztük el. A tanulók a legkülönbözőbb testtartásokat vették fel – ahogy a mellékelt fotón is látszik – a relaxáció közben. Az elmélyülés mellett, ez is jókedvre derítette a csapatot. A gyakorlatot követően mindenki elmesélt egy élményt, mely a relaxáció hatására megelevenedett előtte. A legtöbben pozitív élményként a múlt heti szalagavatót emelték ki, de volt, akinek egy finom nutellás palacsinta, vagy egy családdal eltöltött, nyugodt nap jutott először eszébe. Voltak, akik a régen látott barátokkal való találkozást emelték ki. Egy dologban azonban mindannyian egyetértettünk: a pozitív élményeink felidézése segíthet minket az elénk kerülő akadályok leküzdésében. Mindez hatékony megküzdési stratégia lehet. Ismét egy nagyon jó hangulatú, vidám foglalkozásunk volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a fotó, melyen ketten táncra is perdültek. Újra egy vidám élménnyel zárhattuk a napunkat.
Megküzdési stratégiák
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Készségfejlesztő Iskola
Hegyipatak csoport
Megküzdöttünk a történet befejezésével.
Érdekes, hogy miután végighallgatta a csoport a történetet, csak egy fiú sajnálta és mondta is, hogy –szegény! De a többiek tudták, hogy ez balszerencse, de a gazda biztos azt mondja erre is, hogy lehet ez jószerencse is. De hogy lesz benne a jobbá válás lehetősége?
Hogyan gondolkodtak a gyerekeim? Szerintem mindenki a saját viselkedésével közelítette meg a dolgot. A problémaközpontú és érzelemközpontú megközelítés is benne van jellemző arra a tanulómra, aki mondta:
A falubéliek (a gyerekek szerint) mind azt mondják az esetre, hogy ez balszerencse.
A gazda viszont a történet befejezései szerint a jószerencsét bizonyítja be.
Történet 1.
– Nem lehet tudni, hogy ez jószerencse, vagy rossz szerencse, mert nem tudjuk, mit hoz a jövő, minden rosszban van valami jó (és ez fordítva is igaz )
A fiú másnap az eltört lábával a házban maradt, míg a többi ember a mezőn dolgozott. Hideg lett, eleredt az eső, így míg a többi ember megfázott, megbetegedett, a törött lábú fiúnak a házban semmi baja nem lett. Ez lett az ő jószerencséje.
Történet 2.
– Mit mondott a gazda? A gazda szerint jószerencse is, mert meg lehet majd ülni a vadlovakat, csak nem úgy, ahogy a fia csinálta. Előtte tanítani kell. Ezután tanította őket. Kis idő múlva lovagolhatók lettek. Így lett ez jószerencse.
Történet 3.
– A gazda azt mondta: Ez egy balszerencsés lovaglás. Semmi baj, ez gyakran megesik…
A maguk és környezetükből vett példák is látszanak a történet befejezésében. Akiket többször ér balszerencse, még az sem fejezte be e történetet lemondással, siránkozással, inkább a megküzdés valamilyen formájával fejezte be a történetet.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
2024 február
Téli erdő
A felajánlott lehetőségek közül a következő témát választottuk.
Téli erdő – rajzos érzések
Rajzoljatok téli erdőt, állatokkal. Jelenítsétek meg, hogy a különböző állatok hogyan küzdenek meg a
hideggel és a téllel! Pl. bagoly, medve, nyuszi, sas, egér, róka, süni, mókus, vaddisznó.
Melyiknek nehezebb, és melyiknek könnyebb a tél? Melyik szeret jobban egyedül elbújni, és melyik állat
kedveli a társaságot? Melyik állat félősebb, melyik bátrabb?
Rajzoljátok rá magatokat is a téli képre! Hol vagy, mit csinálsz?
A beszélgetést a témával kapcsolatban a szőnyegre kényelmesen leülve kezdtük el. Először is arról
beszélgettünk, hogy az emberek miként alkalmazkodnak a télhez. A melegebb öltözködés, begyújtás, a
kandalló melletti melegedés is eszükbe jutott. Ezt a mindennapi életben is megtapasztalhatják.
Így kerültek szóba az állatokat, főleg az erdőben lakók. A gyerekek érdekes megállapításokat tettek azzal
kapcsolatban, hogy az állatok miként küzdenek meg a téllel.
Szerintük a medve, a sün, a mókus téli álmot alszanak. A róka, a nyuszi behúzódik a vackába. A vaddisznóról,
az őzikékről az emberek gondoskodnak. Ők azok az állatok, akik szeretik a társaságot, hiszen csapatokban
járnak. Akik téli álmot alszanak, azok jobban szeretnek egyedül elbújni, és nekik könnyebb átvészelni a telet.
A legfélősebbek a nyuszik és az őzikék lettek.
Az egyik kislány édesapja vadász. Ő kiemelte, hogy a vadászoknak is feladatuk az állatok etetése, a róluk
való gondoskodás.
A rajzolás felajánlásával inkább a lányok éltek. A fiúk a már elkezdett játékukat folytatták tovább.
Rajzoláshoz használhattak színesceruzát, grafitceruzát, zsírkrétát, filctollat.
A rajzok szépen visszatükrözték a már megbeszélteket. Vannak, akik a barlangba bújt medvét rajzolták le,
vagy éppen az avar alá bújó sünit ábrázolták. Többen választották rajzolásuk témájának a madarak etetését,
amit madáretető kihelyezésével oldottak meg. Egy-egy helyen volt látható a nagyobb állatok (őz,
vaddisznó) emberek által felállított etetőből történő táplálása.
Öröm volt látni, hogy mindenki lelkesen kezdett hozzá az alkotómunkához. Igyekeztek, hogy rajzuk tükrözze
a megbeszélteket, s mellette elképzelésüket is.
Lényeges gondolatok fogalmazódtak meg bennük:
Az állatokról való gondoskodást, nem lehet elég korán kezdeni. Ez a gyerekek feladata is.
A foglalkozást a szokásos zenés relaxációval kezdtük, napimádással, majd az igen humoros „Totyog a libával..”
Ezek után a munkafüzet segítségével meghatároztuk az arckifejezéseket, mit takarnak, mi a nevük. Megbeszéltük melyik arc „hogyan készül?” Azután szituációs játék keretében a gyerekek kipróbálhatták, hogyan lesz valaki vidám, hogyan undorodik, hogy lesz szomorú. A gyerekek elmondták melyik arcnál, hogyan érezték magukat. Melyik miért jó vagy rossz?
A következő játékunk a varázsszőnyegünk segítségével egy hajótörős játék volt. A hajó az elején hatalmas volt, majd kisebb, míg végül alig fért rá a csoport. Ahogy a játék folyt, úgy beszéltük meg, hogy melyik méretnél mennyire volt könnyű vagy nehéz elférni, hogyan tudunk úgy létezni, hogy mindenki elférjen a nagy vagy kicsi közös hajóban.
Lezárásképpen a munkafüzet 47-8 oldalát dolgoztuk fel. Mindig izgalmas tapasztalat a számomra ez a gyakorlat, mindig megcsináljuk ennél a témánál. A sok család és családtag ábrázolás mellett megjelent már kutyaól, „bunki” / bunker és a „Nem tudom” válasz is a kivel és hol vagy biztonságban kérdésre. Komoly ébresztő jellege van a számomra ezeknek a tapasztalatoknak. Még egy ilyen kicsi tiszta gyermek is lehet elveszett egy teljesnek tűnő családban vagy vélt jómódban. Segítség a gyermekek integrációs folyamatában.
Ugyanilyen komoly tapasztalat az érzések testben való berajzolása is. Igazán hálás vagyok ezekért a tapasztalatokért pedagógusként.
Ebben a hónapban a Megküzdési stratégiák volt a boldogságórák témája.A nagyobbak a Türelmetlen nyulacska c. mesét hallgatták majd beszélték meg.Felelevenítették, megfigyelték a tavaszi időjárás jellemzőit a mese kapcsán, majd azon ötleteltek hogy vajon mivel játszottak , foglalatoskodtak a nyulacskák amíg várták a tavaszt. A kisebbek beszélgető körön beszélgettek a meséről s arról hogy kinek mi okozott a legnagyobb problémát, kihívást a nap folyamán s hogyan oldották meg ezt a problémát.A kiscsoportosok az erdei állatok mozgását utánozták a különböző mozgásos játékok során, majd magaslest építettek és az állatok képeit nézegetve s még másnap is beszélgettek a szóba került állatokról.
Témára hangolódás- beszélgetőkör: hogyan tudunk megküzdeni valami cél elérése érdekében?
Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó… zenés relaxáció
Mesére hívó mondóka.
Mese: A türelmetlen nyulacska
Mesefeldolgozás segítő kérdésekkel.
Mozgás: Állati állapotok
Vizuális tevékenység: Medve apó mozaik ragasztással.
A gyerekek, tinédzserek esetében igen gyakran az iskola a stresszforrás. A rajtuk lévő nyomás, a nagy elvárások következtében a fiatalok olyan helyzetbe és környezetbe kerülhetnek, amiben úgy érezhetik, nem szabad megállniuk, és ahol nem önmagukért, hanem az eredményeikért fogadják el őket. Iskolai stresszet okozhat, pl.: az iskolai nyomás,
a motiváció megtalálása a tanuláshoz,
a félelem a lemaradástól,
az iskolai terhelés okozta feszültségek,
az idői nyomás, stb. A felsős osztályok már úgy érzem a bizalmuk a fogadott, el merik mondani a gondjaikat, bajokat, de az örömeiket is! Bizalmas, megtartó közeget próbáltam az évek során teremteni a számukra.
Nap, mint nap éreztetem velük, hogy biztonságban vannak, szeretem és tisztelem őket, vigyázok és figyelek rájuk, és velem bármit megoszthatnak. Ez az egyik legjobb módja a stressz ellensúlyozásának. A közelség érzése és a tudat, hogy szeretik és elfogadják őt, kiemelten fontos a számukra.
A stresszes helyzeteket mindig meg szoktuk beszélni a gyerekekkel, így rá látnak a szükségleteikre, megoldást találunk rá együtt. A pedagógussal való beszélgetés során segítem a gyerek önmagával való kapcsolódását, igényeinek kifejezését, és mutatok a mindennapokban példákat a stresszel való megküzdésre.
A gyerekekkel rengeteget beszélgettünk a megküzdési stratégiákról és azok leküzdéséről. Teszteket is töltöttek ki annak érdekében, hogy saját képességeiket, nehézségeiket és erényeiket feltérképezzék. Összefoglaltuk azokat a stratégiákat, amelyek leginkább követhetőek lehetnek egy-egy probléma feloldásában.
Nem régen volt a Parasport Napja, ennek aropójából is megbeszéltük mennyi mindennel megküzdenek az életük során a fogyatékos emberek, de ők még is példaértékűen helyt állnak, sikereket is elérnek, és egy percre nem adják fel!
Rajzokat is készítettek róluk a tanulók!
A boldogságóra program hatodik hónapja a megküzdési stratégiákról szólt. Ezt a viszonylag nehéznek mondható témakört a gyermekek nyelvére igyekeztünk lefordítani. Meghallgattuk a hónap dalát /Ellazulni jaj de jó! / és közös tánccal hangolódtunk a foglalkozásra. A hónap dalában szerepelt az egymás iránti vigasz, a megölelés, ezért a dalt hallgatva ezeket is gyakoroltuk a gyerekekkel. Ezek a gesztusok eddig kevésszer jelentek meg a mindennapjainkban, de most nagyon tetszett a gyermekeknek és nagy örömmel gyakorolták, miként fogják nehéz helyzetben, megvigasztalni egymást. Beszélgetőkör keretében megbeszéltük kinek milyen félelmei vannak, ami lehet fizikai és lelki is egyaránt. A gyerekekkel meghallgattuk az Aranykulcs c. mesét, majd ezt követően a nagyobb gyermekek ki is színezték az ahhoz tartozó illusztrációt. Mivel aprólékos rajzról van szó, így több nap is előkerült a színező. A gyerekekkel 2 csapatot alkotva fa építőkockák segítségével tornyot építettünk, majd a cápatámadás c. játékot is játszottuk. Ez annyira tetszett a gyerekeknek, hogy szinte minden nap játsszuk. A nagyobb gyermekekkel kiszíneztük azt a figurát is, ahol adott színnek megfelelő érzést éreznek, ezt meg is beszéltük. Szeretnénk a későbbiekben elérni, hogy gyermekeink úgy induljanak neki egy problémának, hogy „megtudom csinálni”.
Az órát megelőzően online kilüldtem a Via „Erősségek felmérése” tesztet, amit a gyerekek otthonukban töltöttek le.
A foglalkozást a „Földelő tudatos jelenlét” gyakorlattal kezdtük. Ezt követően megbeszéltük mit jelentenek a megküzdési stratégiák. A gyerekek elmondhatták, hogy mivel küzdenek meg nap mint nap.
Ezután megnéztük a Via teszt eredményeit és az erősségkártyák segítségével megnéztük, hogy ki miben jó, illetve hogyan használhatja fel erősségeit arra, hogy a gyengébb képességein javítson. Mindenki mondhatott az erősségkártyák segítségével egy történetet, amiben az ő fő erőssége korábban megnyilvánult.
Végül az „Ellazulunk” gyakorlattal fejeztük be az órát.
Segíthetek?
A foglalkozást a fogalom megközelítésével kezdtük saját tapasztalat alapján. Beszélgettünk a reménytelennek tűnő helyzetekről, és arról, hogy ki , mi tud segíteni a megoldásban. Mit tudunk , mit szoktunk tenni ilyen helyzetekben.
Megismertük A bugyelláris, a pipa meg a süveg című mesét, majd csoport munkában feldolgoztuk.
Lerajzolták a „segítőjüket”, majd labirintus versenyt rendeztünk.
Élvezetes volt a lezáró vakkígyó játék is.