A ráhangolódásként ajánlott „kis vitorlás” relaxációs gyakorlatot kisé átírva kezdtük el hónap feladatát.
Mi egy gyönyörű réten sétáltunk, amelynek gondolati átélésével jelenítettük meg a Biztató Hóvirágmezőt. Gondolatainkban és bábok segítségével éltük át, hogy a kicsi állatok vajon milyen nehézségekkel találkozhatnak és küzdhetnek meg az erdőben, mezőben.
Eljátszottuk, hogyan oldhatnánk meg az adott nehézségeket, vagy éppen hogyan segíthetnénk egymásnak.
Megküzdési stratégiák
Februárban a megküzdési stratégiákról beszélgettünk a csoporttal. Kétszer tartottunk boldogságórát, erkölcstan foglalkozásokon is evvel a témával foglalkoztunk, sőt dráma szakkörön is! Minden alkalommal máshogy próbáltam feldolgozni a diákokkal a témát.
Először megvizsgáltuk, hogy ki hogyan érzi magát, hogy rajzolná le magát. Csak egy-két diák kezdett beszéni negatív érzésekről – szomorúság, félelem, harag, aggodalom. A mi iskolánkban a diákok többnyire vidámak, jókedvűek és pozitívan szemlélik a világot. Talán ez azért is van, mert tanulásban akadályozottak, enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékosok járnak hozzánk, illetve nem engedik meg maguknak, hogy rosszul érezzék magukat. Az érzéseket nagyon jól ismerik és különféle megoldásokat is ajánlottak, hogyan lehet feloldani a problémákat, negatív érzéseket. Beszélgettünk arról, hogy a problémát kell megoldanunk először vagy inkább a rossz érzéseket kell enyhítenünk. Többféle megoldást ajánlottak a diákok: a legfontosabb szerintük, hogy az emberek beszéljenek a problémákról, mindenki mondja el a saját véleményét. Majd utána az ölelés, vagy más érintés segítségével oldanák meg a stresszes helyzeteket. A diákok nagyon együttérzőek, segítőkészek.
Különböző érzelmeket kifejező arcokat mutattam nekik és a diákok könnyen belehelyezkedtek más emberek bőrébe. Rajzoltunk vidám-szomorú. nyugodt-izgatott, mérges, ijedt, boldog arcokat. Kiszíneztük a sárkányon lovagoló lány képét.
Többször meghallgattunk az ellazulni jó című dalt is.
És az Aranykulcs című mesét is elolvastuk.
A leghatásosabb, és számukra, szerintem, a legtanulságosabb is az volt, amikor különféle szituációkat játszottunk el. Könnyen „összevesztek” egymással a diákok, könnyen ” bántották” meg és ” ijesztették meg egymást a diákok. És könnyen is ajánlottak feldolgozási módokat.
A márciusi Apró örömök élvezete című téma könnyedebb lesz, valószínűleg!
Megküzdési stratégiák hónapja
Ebben a hónapban egy pályázati felhívás keretében, a következő megküzdési stratégiát ajánlottuk: „Válassz magadnak példaképeket és fedezd fel az erősségeidet!”
Az osztályok között azt a feladatot hirdettük ki, hogy készítsenek egy tablót „VALÓDI PÉLDAKÉPEK” címmel ,melyen olyan hősök szerepelnek, akik példát adhatnak megküzdésből. A kiválasztott példaképeknél tüntessék fel, miben rejlik az erősségük, mi az , ami segítette őket céljaik elérésében, miért szolgálhatnak példaképül.
(Az erősségek meghatározásához segítségként mellékeltük a 24 karaktererősséget.)
Az egyik németes csoportomnál be tudtuk illeszteni a boldogságórás témánkat a tananyagba, mely a sport téma volt: sportrekordok, női/férfi sikerek, mi célból sportolhat valaki, mitől lesz valaki példakép. Beszélgettünk arról, hogy egyáltalán van-e szükség példaképre, mire lehet jó egy példakép és ki lehet példakép. Kiderült, hogy néhány gyerek kivételével mindenki tud említeni valakit, akire felnéz, aki motiválja, inspirálja őt. Kifejtettük milyen tulajdonságok azok, amelyek miatt felnézhetek valakire. Megtanultuk németül az erősségeket, és beszélgettünk arról, hogy a példaképeknek is lehetnek gyengeségei, de nem arra kell fókuszálni. A téma feldolgozását egy reklámplakát elkészítésével zártuk, melynek szlogenje: „Sei ein Vorbild!”, azaz „Légy példakép!” A gyerekek nagyon élvezték a munkát, mely során meg tudták fogalmazni saját erősségeiket, és ki-ki erősségeire támaszkodva tudta végül csapatmunkában elkészíteni a plakátot.
Az iskolából több osztály is részt vett a pályázati felhívásunkon, nagyon kreatív tablók születtek. A 7.B osztály tablóján például saját maguk szerepelnek a gyerekek, amint egyforma szemüveget viselve észreveszik egymás erősségeit, nem pedig azt, kinek mi a gyengéje.
Egy 11.osztályos kislány mesefigurákon keresztül mutatta be az erősségeket.
Azt hiszem iskolánk gyermekei gazdagon megáldottak erősségekkel és igyekeznek használni is azt.
Nem volt könnyű ez a téma, de azt hiszem megküzdöttünk vele. 🙂
Sülysápi Móra Ferenc Általános Iskola
A gyerekek ebben a hónapban is örömmel várták a boldogságóránkat: elmondtuk a kedvenc ráhangoló mondókánkat, beszélgettünk a kihívásokról, amelyek érhetnek mindannyiunkat. Zenehallgatás-éneklés közben készítettük el a kis hóvirágmezőnket-utunkat, mely segíthet a helyes úton járni/maradni.
Az Aranykulcs mese adta meg az óránk témáját. Saját élményekből nehézségek, amiket megoldottak volt a beszélgetésünk fő témája. Ezt követte a labirintus feladat. Nagyon erős akarattal törekedtek az út megtalálására.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Februárunk tele volt megküzdéssel. Megismerkedtünk az állatok téli életével, ki milyen stratégiát alkalmaz a túlélésre. Kik azok, akik inkább átalusszák, és kik azok, akik átvészelik. Beszélgettünk és ismeretterjesztő videót néztünk arról, hogy az aktív állatoknak milyen módon segíthetünk, mi emberek. Ez, és a hozzá kapcsolódó játékok jó alkalomat nyújtottak annak szemléltetésére, hogy ha szükséges, kérjünk segítséget nehéz időkben. Nem csak az állatok, de mi is küzdöttünk a téllel, a gyerekek már nagyon várják a tavaszt, így megpróbáltuk elűzni a telet. Nem volt egyszerű mutatvány, verseltünk, énekeltünk, boszorkányok földjén keltünk át, még Fagy Jankó is megkergetett minket, de amikor elértük az Öreg Telet, félelmet nem ismerve ijesztettük el. Ismerkedtünk a busókkal is, azzal, hogy ők miért bújtak maskarába, még egy maszkot is készítettünk. Még a meséink is tele voltak megküzdéssel, a Kóró és a kismadárban, a madár nem adta fel, addig kérte a segítséget, amíg valaki nem segített, a Vajaspánkó pedig énekszóval birkózott meg a nehéz pillanatokkal, bár ez sajnos végül a vesztét is okozta. Sajnos Pók néni is járt nálunk, aki elvitte az alvós plüss játékainkat, de az elvégzett feladatok segítségével visszaszereztük kedvenceinket. Elmondhatom, hogy a gyerekek végig bátrak voltak, semmilyen akadály nem okozott nekik gondot, remélem, hogy ez a bátorság sokáig megmarad életükben.
A témát – vegyes csoport lévén – igyekeztem több oldalról megközelíteni, hogy a különböző életkorú gyermekek találkozhassanak a számukra legmegfelelőbb, legjobban átélhető és átérezhető élethelyzetekkel. Így többször elmeséltem Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjét, amit aztán át is beszéltünk. A napi beszélgető körök alkalmával a gyerekek rendszeresen elmesélték, hogy milyen nehézségekkel kerültek szembe a mindennapok során, hogyan tudtak megbirkózni vele, mit tehettek volna másként, kitől kértek, vagy kaptak segítséget.
A választható feladatok közül elkészítettük a „Biztató Hóvirágmező”t. Közben sokat beszélgettünk arról, hogy a növényeknek, állatoknak milyen nehézségekkel kell megküzdeniük így tél vége felé. Az udvaron megfigyeltük a természet ébredését: a virágágyásokban előbukkanó nárcisz-, krokusz- és tulipánleveleket, a fűben nyíló pipitéreket, a napos fal tövében megjelenő bogarakat. Tavaszváró verseket, énekeket, dalos játékokat játszottunk.
A hónap során folyamatosan sok megbetegedés is előfordult a csoportban, így gyakori téma volt a betegségek megelőzése, a betegségek leküzdése is.
A legnagyobb lelkesedéssel a hajóutat fogadták Biztonság Szigetére! Ráhangolódásként végigcsináltuk a relaxációs gyakorlatot, majd a csoportszoba asztalait felfordítva építettünk egy nagy vitorlás hajót, amibe mindenki elfért. A létrára kifeszített ejtőernyő lett a vitorlánk, melynek árbóc-kosarából egy kis hajósinas kémlelte a látóhatárt. Út közben láttuk a hajónk mellett felbukkanó bálnákat, delfineket, majd nagy viharba kerültünk. Meg kellett küzdenünk a széllel és a nagy hullámokkal, sőt még hajótörést is szenvedtünk. Eljátszottuk a Hajótörés játékot (Kézikönyv 143. oldal). Szerencsénkre mindenki megmenekült, a vihar lecsendesedett, s a hajó felett megjelentek a szárazföld közelségét jelző madarak. Majd megpillantottuk a távolban Biztonság Szigetét, melyre kacskaringós zátonyok között vezetett az út. Sok nehézség és akadály leküzdése után végre megérkeztünk Biztonság Szigetére, ahol a fáradt csapat végre megpihenhetett a pálmafák árnyékában és friss gyümölcsökkel csillapíthatták éhségüket és szomjúságukat!
Mindenkinek nagyon tetszett a kalandos utazás! A következő napokban újra és újra fel kellett építeni a hajót, a szigetre vezető utat, hogy újra átélhessék a közös kalandokat. Persze a játék folyamatosan változott: újabbnál újabb nehézségek, problémák adódtak az utazások során, de a végén mindig elérték céljukat: eljutottak Biztonság Szigetére, együtt mindig sikeresen megküzdöttek a felmerülő nehézségekkel!