Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet ezt a témakört feldolgozni, hogy „kézzelfogható” legyen az 5-6 éves gyermekek számára. Beszélgetőkörünk bevezető témája: „Attól vagyok/lehetek boldog …”. Gyermekek tárgyakhoz mérik a boldogságot (ha ezt vagy azt megkapom), érettebb lelkű gyermekek már meg tudják fogalmazni, hogy attól is lehetünk boldogok, ha szeretnek minket, ha sikerül valami, ami eddig nehézséget okozott (pl. öltözés, biciklizés…). Szituációs játékokkal érzékeltettem, hogy milyen az, ha nehéz helyzetbe kerülök (pl. nem tudok kiúszni a partra, lápos területen kell átmennem), vagy csapattagként versenyhelyzetbe kerülve együtt kell megoldani egy feladatot. Beszélgetőkör lezárásaként lerajzolták mi az, ami számukra nehéz (pl. fára mászni, főzni, biciklizni pótkerék nélkül …).
Zárógondolatot együtt mondtuk ki: „Sose adjuk fel, mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen!” 😊
Megküzdési stratégiák
Egy osztályban, egy közösségben folyamatosan lehetnek problémák, megküzdési kört alkottunk a problémák kezelésére és megbeszélésére.
Boldogságóra – Megküzdési stratégiák.
Ez a téma egy kicsit távol áll a gyerekektől. Az ő kis nyelvezetükre lefordítva arról vann szó, hogy hogyan küzdenek meg azzal, ha szomorúság, bánat, düh vagy éppen harag éri őket.
Legtöbb kisgyerek arról mesélt a beszélgetésünk során, hogy őket anya ölelése vagy éppen puszija az, ami megvígasztalja.
Voltak, akik a plüss állatoknak mesélik el, hogy mi nyomja a kis szívüket.
Beszélgettünk egy kicsit az érzelmekről is.
😄🙂😂☹️🥺😡
Csoportunkban megpróbáljuk mindig a dolgok naposabb oldalát megkereséni és azt nézni. 🙂
A gyerekek számára az óvodában töltött idejük egyik napos oldala, hogy minden nap van lehetőségük arra, hogy a kreatívitásukat megmutassák valami formában, valamint a közös játékokra.
Imádnak kézműveskedni, barkácsolni.
2024.02.29. Velencei Meseliget Óvoda
A februári boldogságóránkat „Az én hangom” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd a „Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én leszek a legboldogabb a Föld kerekén!” mondókával hangolódtunk a foglalkozásra. Beszélgettünk arról, hogy melyek azok a dolgok, amik nehézséget jelentenek számunkra (pl. elkérni egymástól a játékot) és melyek, amik már nem, tehát amikkel már megküzdöttünk (pl. vigyázunk a környezetünk tisztaságára, megvigasztaljuk egymást, vigyázunk a másik építményére). Ezekről a dolgokról egy mágnesfalra raktunk képeket, hogy mindannyian lássuk mik azok a dolgok, amiket továbbra is követnünk kell és mik azok, amiken még szükséges javítanunk. Hogy megmutassam közösen milyen nagy dolgokat tudunk létrehozni egy nagy várat építettünk közösen, amihez az összes nagyméretű építőkockát elhasználtuk. Mindeközben Bagdi Bella Szép nap című dala szólt, amitől még inkább meghitt lett a tevékenység. Ezután Apáti Kovács Béla Színtelen pillangó című meséjét báboztam el a gyerekeknek, ahol a pillangónak meg kellett küzdenie azért, hogy újból színes legyen. A tevékenységet papírpillangó festésével zártuk.
Február: A megküzdések hónapja
Mi is a megküzdés? Milyen formái vannak?
Megküzdésnek nevezzük a stresszhelyzet megoldását szolgáló alkalmazkodási próbálkozásokat.
Lazarus és Lainer kétféle megküzdési formát különböztetett meg: problémaközpontú megküzdés és érzelemközpontú megküzdés.
A problémaközpontú megküzdés során a személy a helyzetre, a problémára összpontosít, megkísérli azt megváltoztatni, hogy a jövőben el tudja kerülni.
Az érzelemközpontú megküzdés során pedig a személy azzal foglalkozik, hogy enyhítse a stressz okozta érzelmi reakciókat, megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását.
A stressz először küzdelemre ösztönöz bennünket. Amint azonban fogy az energiánk, egyre inkább felerősödhet a szorongás. Reménytelennek tűnő küzdelem esetén (illetve ha nem is tudunk menekülni a helyzetből) akár depresszió is kialakulhat; ellenálló képességünk legyengül a szorongás hatására, ezért számos betegség sokkal könnyebben ledönthet a lábunkról. Nagyon fontos minden évben erről a mindenkit érintő nehézségről beszélni, megoldási módokat javasolni ,egymást meghallgatni.
Különböző módon foglalkoztunk a témával:
1.Feldolgoztuk : A bugyelláris, a pipa meg a süveg c.mesét. Értelmezése során megbeszéltük az .”egyszer fent, egyszer lent” kifejezést. Elmeséltük életünk hullámvölgyeit, hullámhegyeit. Kinek milyen öröme, nehézsége volt? Ki hogy élte meg ezeket? Mi segítette át a nehézségeken? Levontuk a mese és a történeteink tanulságait.
2.Rengeteg szituációs játékot játszottunk. Átéreztük a testi fogyatékkal élők mindennapi nehézségeit, erősítettük az empátiát a nehezebb sorsú emberekkel:
-rajzoltunk csukott szemmel lapra
-egymás hátára rajzoltak, majd azt a másik megjelenítette egy papíron
-láncba egymás fülébe súgtak dolgokat, s az utolsó ember hangosan kimondta a körbe menő szót
-rajzoltunk bal kézzel
-csukott szemmel különböző feladatokat végeztünk:
-vajon milyen tárgy van a kezedbe?,…
-haladtak a teremben csukott szemmel
-le- ,és felvették a cipőt egy kézzel
-ki-, majd bepakolták a tolltartót csukott szemmel
-hang nélkül elmutogattak különböző dolgokat
Ezek az alkalmak rendkívül tanulságosak voltak, néha megdöbbentőek, sokszor elgondolkodtatóak, de mindenképpen mély nyomot hagytak a gyerekekben, mély érzésekkel. Nagyon hasznos időtöltésnek tartottam.
3.A Boldogságórákhoz szorosan kapcsoltuk a Valentin napot. Egymásnak barátságkarkötőket gyártottak, a szülőknek pedig szív alakút. Nagy izgalommal készítették az ajándékaikat, s rendkívül boldogan adták át azokat.
4.Az idei tanévben a legnagyon küzdelmünk: A betűk írásának és olvasásának megtanulása. Ez valódi küzdelmet okoz napi szinten, hatalmas, egyhangú ,monoton feladat. Aki már szépen halad, büszkén segíti társait.
5.Folyamatosan számon tartjuk a versenyeredményeket, büszkén hozzák a kupákat, érmeket, okleveleket. Ezt mi örömmel megtapsoljuk és kíváncsian hallgatjuk a boldog beszámolókat. S természetesen tanulunk az eredményekhez vezető utakból, megpróbáltatásokból, a kitartó szorgalomból, az esetleges kudarcokból.
6.Jelenlegi nagy kihívásunk az iskolai vers- és prózamondó verseny, melyre elsősöknek a legnehezebb készülni, hisz nem végeztünk még a betűk tanulásával. Ennek ellenére mégis akadt pár bátor, kitartó jelentkező, akik szinte erőn felül becsületesen készülnek.
7. Természetesen rengeteget rajzoltak a tavaszról , a tél leküzdéséről, a világ csodálatos dolgairól. Rendkívül tehetséges és igényes minden alkotásuk. A rajz nagy örömforrás mind az osztálynak, mind nekem.
Minden perc nagyon hasznos volt ebben a hónapban, hisz korunk egyik napi szinten jelen levő problémájáról, a stresszről , s a küzdelmeinkről beszéltünk, tevékenykedtünk.
Csólyospálosi Általános Iskola
Nehéz a stresszes helyzetekkel megküzdeni. Mindenkinek más módszere van, ezeket az ötleteket gyűjtöttük össze.
A foglalkozás elején az időnként ránk nehezedő problémákat, gondokat, bajokat gyűjtöttük össze.
Aztán ezek megoldásához, leküzdéséhez kerestük az utat. Gyűjtöttünk megoldási módokat, melyeknek a tarsolyunkban kell lenniük, hogy azonnal tudjunk reagálni a nehézségekre.
Fényképeken mutatták meg a gyerekek, hogy mi látszik az arcukon, illetve a testbeszédük mit jelez, amikor gondban vannak.
Másik fotócsoportban az látható, amikor meg is tudják oldani a felmerült problémát, vagyis találtak megoldást.
A táblára felírt megoldási módokat pedig lerajzolták a gyerekek.
Pl.: zenehallgatás
frissítő séta
kellemes illatok
rágógumizás
A februári Boldogságóra témája a Megküzdés volt az 1/9.D osztályban. Először megbeszéltük, tisztáztuk, hogy kinek mit jelent ez a fogalom, mivel kell megküzdenie egy mai diáknak élete során. Következő feladat a Megküzdés-gyűjtögetés volt, egy cetlire összeírták gondolataikat, majd tisztáztuk a problémaközpontú megküzdés és az érzelemközpontú megküzdés fogalmát, és mindenki eldöntötte, hogy az általa felsorolt problémák hova tartoznak.
Nagycsoportosaimmal a tél rendszerezése kapcsán nyílt lehetőség a téma kibontására. Kisebb csoportokban beszélgettünk az évszakról,jellemzőiről, az időjárásról. Ez után került szóba a téli erdő, állatok téli élete, ember munkája. A beszélgetés után színezőt készítettek a gyerekek kollektív munkával, melyre magukat is odarajzolták.
A középső csoportosok is beszélgetéssel elevenítették fel az erdő lakóinak küzdelmes téli életét. Plüss állatkáik etetése után szívesen ültek le az ábrázoló tevékenységhez.