Nagyon tetszett ez a feladat a második osztályosoknak. Hosszasan beszélgettünk arról, hogyan és milyen módon lehetséges megküzdeni egy-egy feladattal, problémával az ő kis életükben. Boldogan és nagyon őszintén meséltek arról, hogy milyen dolgok segítenek nekik abban, hogy megküzdjenek nehézségeikkel.

A 4. évfolyam ismét feldolgozta a következő témát februárban. Rengeteg szituációt, játékot, problémát dolgoztunk fel, oldottunk meg. Meghallgattuk a hónap dalát. Elkészítettük a biztató hóvirágmezőt. Célunk eléréséhez rengeteg problémával kell megküzdenünk, amelyet az osztályhajó jelképezett, ami a Biztonság szigetére tudott kikötni. Megfogalmazták a tanulók, hogy ahhoz hogy boldogok legyünk céljainkat elérjük rengeteg akadályt kell leküzdenünk, sokszor kell az oda vezető utat megváltoztatnunk.

„A győztes az az álmodozó, aki SOSEM adja fel!”
Akadályba ütközni? Megküzdeni? Újrakezdeni? Kitartani? Hinni? Bízni? Soha fel nem adni?
Igen! Zengi az egész Bagolyvár! Ezek a jelmondatok kövezték ki azt az akadályokkal és nehézségekkel teli utat, amelyen kicsiny boldogságórás csapatom elindult a 2023-as év első hónapjában is. Egymás kezét fogva, segítve, támogatva haladunk a célunk felé KÖZÖSEN és EGYÜTT! Segítettem, támogattam őket, hittem bennük, s ugyanúgy ők is bennem! Egy-egy megerősítő ölelés, mosoly, szívecske igazi csodákra képes. A februári boldogságlépcsőn megküzdöttünk az elénk gördülő nehézségekkel és kihívásokkal a parasport napján. Hiszen az érzékenyítő kisfilmek és játékok során finomítottuk a hallásunkat, látásunkat, figyelmünket, tapintásunkat, érzékelésünket, s leginkább megtöltöttük szívünket megértéssel, empátiával, elfogadással.
Minden egyes nap közelebb kerültünk a célunkhoz, s ha mégis elfáradnánk, vagy támaszra lenne szükségünk, az elkészített bátorító hóvirág mezőn vigaszra lelünk. A hóvirág tündérek varázslatos leple alatt apró bátorító üzenetek bújtak meg. Elkészült a boldogság sziget terve is, illetve a bagolyvári hajónkat is megálmodtuk. Mindenki jól érezte magát, de legfőképp fontosnak, hiszen volt, aki az első deszka, volt, aki a hátsó rotor, a kormánya, vagy éppen a hajó oldal deszkája volt. Voltak utasaink, köztük potyautasok is, de a segítő kormányos és navigátor is helyet kapott a boldogság vitorlásunkon. A mosoly szobor a hajó elejébe került, akire ha ránézel, mosolyt fog csalni az arcodra és szívedbe.
Végül a kicsiny hősök a számítógép segítségével megtervezték varázslatos hősi álarcukat, amellyel felvértezve folytatjuk utunkat!
Hiszen a „HŐSÖK sem győznek mindig. Néha veszítenek is, de harcolnak tovább, és mindig talpra állnak. Nem adják fel! Ezért lesznek HŐSÖK!” Jobb velük a világ!

Február hónap témája kiválóan zárja le a tanév első felét, hisz a tanulók nehéz időszakon, sok megmérettetésen vannak túl a félévi bizonyítványok kapcsán. A gyerekek sokfélék, mindannyian másképp kezelik a sikereket és a kudarcokat is, kinek félig tele, kinek pedig félig üres a pohár.
Az órát –a délutánt- az ajánlott relaxációval kezdtük, melynek során ellazultak, mosolygóssá, nyugodttá váltak annak ellenére, hogy a folyosón időnként hallható volt az ott közlekedők beszéde. Az irányított beszélgetésből kiderült, hogy ha relaxációval kezdenénk a felméréseket, nem izgulnának ennyire.
Ezután Milne Micimackójának ismert idézetét vetítettem ki nekik a digitális táblára, melynek kapcsán megbeszéltük a szereplők tulajdonságait, akikben az volt a közös, hogy mindannyian féltek valamitől. A délutánt történetszövéssel folytattuk, a mesét így kezdtem:
Egy napfényes, ámde hideg napon Micimackó és barátai elindultak az erdőbe, hogy megkeressék a rég nem látott Róbert Gidát. Útjuk nem volt egyszerű, az erdőben tövises bokrok tépték ruhájukat, sár nehezítette lépteiket. Az aprócska Malacka már csaknem feladta, de a többiek rámutattak egy tisztáson lévő hóvirágmezőre.
-Ne félj, Malacka! A hóvirágok levele megmutatja, mit kell tennünk, hogy megtaláljuk Róbert Gidát.
Az első levélre az volt írva, hogy „Bízz magadban!”
A második levél azt üzente, hogy „Csak előre nézz!”…

A tanulók élvezettel szőtték tovább a történetet, és végül Micimackóék megtalálták Róbert Gidát, akivel jót fociztak, illetve Malacka megtanulta, hogy néha önmagát is le kell győznie.
A délután hátralévő részében pármunkában hóvirágcsokrokat rajzoltak a gyerekek, amelyek egymás mellé rakva hóvirágmezőt alkottak.

Öröm

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének.
Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz.
Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy.
Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

Szentegyedi és Czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő

Saját dalunkkal, az ÚJÉVI dallal hangolódtunk az órára, igaz most hangszerek nélkül.
Hangulatunk a tetőfokára hágott, hiszen januárban a Hónap csoportja lettünk.
TÁ-DÁM! köszönhetően az igazi és fantasztikus team munkánknak.
A januári óra végén mindenki kapott 1idézetet útravalóul, amelyek a célkitűzésekkel voltak kapcsolatosak. Ezek nap,mint nap előkerültek. Mindennap felolvasta valaki, értelmeztük.
Érdekes módon már itt ránk köszöntött a hóvirág. Bevonzottuk. 😊
Örömmel elevenítettük meg a biztató hóvirágmezőnket, sőt a kis elsőskéket is bevontuk Mónika nénivel. Tetszett nekik is a „játék”.
Rózi ügyes rigmust költött a tízes szám bűvkörében:
„Ígérem, hogy jó leszek, mindenkivel jót teszek.
1nap 10x kapok jó jegyet.
Egy nap tíz puszi, tíz ölelés mindenkinek kell.
Mostantól 10x olyan szorgalmas is leszek.
10 évesen változnom is kell:
10órakor kelek,10órakor fekszem, 10új barátot szerzek.”
Aztán elkezdődött az 5letelés: — Mit mond nekem a tízes szám?!
Sok-sok ötlet született , de végül a tízes tojástartók mellett tettük le a voksunkat.
10×10=100. Lázas gyűjtőmunka következett.
Száz db tojástartóból alkottuk meg a Jobb veled a világ! Alapítvány vonatát, mellyel mindenki elérheti céljait. Így mi is.
SIKERES és BOLDOG sokszor 10 évet kívánunk, de legalább 10×10-et, mindenki örömére!!! HAJRÁ!

A foglalkozást most relaxációval kezdtük. A „Megküzdés” témakörben olyan dolgokról beszélgettünk, hogy mit lehet tenni, ha olyan feladattal vagy helyzettel találkozunk, aminek a megoldása nehéznek vagy szinte lehetetlennek tűnik. A gyerekek elkészítették a „Biztató hóvirágmező” virágait. Majd közösen összeállítottuk a megküzdési szókészletünket. Ezekbe azokat a dolgokat próbáltuk csokorba szedni, amelyek segítenek bennünket a különböző nehézségek leküzdésében. Ezeket kis körökbe írták. A Boldogság falunkra felkerültek a hóvirágok, melyeket a körlapokon levő biztató üzenetek vesznek körül. A jó hangulat most is jellemezte az osztályt.

Megküzdési stratégiák
Az órát relaxációs gyakorlattal indítottuk, melyhez segítséget nyújtott a feladat megkezdése előtt egy tengerpartot ábrázoló kép a táblán.
A megküzdési stratégia fogalmának magyarázata, értelmezése az osztály életéből vett példákon keresztül történt. Mondatokat fogalmaztunk meg közösen, kinek mi segített, amikor egy nehézséggel találta szemben magát.
Felírtuk azoknak a „Csodálatos segítők” –nek a névsorát, akikhez fordulhatnak, és akik hozzájuk fordulhatnak, ha segítségre van szükségük. A közvetlen családtagok, az osztálytársak és a nevelők nevei kerültek a cédulákra.
Megoldották a rejtvényt, melyből kiderült, hogy együtt könnyebb elviselni a nehézségeket és olykor a megoldást is közösen találják meg az osztály életében adódó egy-egy problémára. Egymást segítve, közösen jutottak ki a labirintusból is. Az „Indulathőmérő” felsorolásából kiválasztották azokat a módszereket, amelyek segítenek egy feszült helyzetben megnyugodni.
A bölcsességek összekeveredett mondatait szétvágtam, majd a színek segítségével összerakták. A közmondásokat értelmeztük, példákkal magyaráztuk.
A hónap feladatának a Hóvirágmezőt készítettük el közösen. A hóvirágok szirmait hajtogatták, a leveleket, száraikat vágták. A virágok közé kavicsokat ragasztottak, melyek olyan pozitív szavakat ábrázolnak, amelyek segítenek a nehézségek, problémák megoldásában.
Az órát Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó! című dalának meghallgatásával zártuk.