A tanulás tervezése során arra törekedtem, hogy változatos módon tudjak ismereteket nyújtani, lehetőleg úgy, hogy a gyermekek tapasztalati úton szerezzenek tudást. A „Megküzdési stratégiák” téma kapcsán a komplexitás figyelembevételével igyekeztem a tervet felépíteni. Célom volt a szerető, nyugodt légkör kialakítása, a biztonság megteremtése a csoportszoba átrendezésével, minél több játéklehetőség bekapcsolásával.
A megvalósítás során bevezetőként beszélgettünk a megküzdés jelentéséről. Megkérdeztem tőlük, hogy milyen küzdő sportágakat ismernek, ahol erővel küzdenek, harcolnak egymás ellen az emberek. Több sportágat is meg tudtak nevezni.
Ezt követte a kiválasztott magyar népmese: A szegény ember kilenc tyúkja.
Ezután egy feszültségoldó játék, a „Menjünk medvét vadászni”, amelyben mozgást és érzelmeket éltek meg a gyermekek. Annyira elmélyültek a játékban, hogy valóságosnak fogták fel a dolgot. Ezáltal olyan erős érzelmeket éltek át a tevékenység alatt, hogy szinte érezni lehetett a medvétől való félelmet és a borzongást. Ezután a kedvelt „Postás játék” erősítette a beszédhallás készségüket. Az első két körben voltak gyerekek, akik nem értették tisztán a suttogó beszédet, ezért teljesen más szavak kerültek elő. Ez nagy nevetést eredményezett a csoportban. A harmadik próbálkozásnál már mindenki jól hallotta a beszédet és az utolsó gyereknél is az az értehető szó jelent meg, ami elindult. A siker élmény a gyermekekben ujjongásban tört ki.
Aztán a mese négy jelenetéből készült puzzle képet kellett kirakni csoport munkában. Ezzel a mikrocsoportban levő gyermekek együttműködésének és kommunikációjának kialakítása volt a célom. Akik ebben a tevékenységben profik voltak, azok vették kezükbe a vezetést és könnyen, gyorsan rakosgatták a 20 darabos puzzle-t. A csapatok egymástól alig lemaradva összerakták a képeket, akiket egymás után megtapsoltunk.
Továbbiakban egy közös képet kellett készíteniük. Megkértem egy gyereket, hogy játssza el a mesében szereplő egyik állatot. Ahogy a csapat kitalálta azt az állatot, le is kellett rajzolni. Az a gyermek rajzolta, amelyik a legjobban tudta ábrázolni. Aztán találós kérdés által kellett az állatnevet kitalálni, amit szintén papírra vetettek. A többiek pedig ezeket az állatképeket színezték. Gyönyörű csoportmunkák születtek, amit még a foglalkozás végeztével is színeztek néhányan.
A foglalkozás zárásaként meghallgattuk a szőnyegen fekve „Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó…” című dalát.

Új óvónéni érkezésével a gyerekek figyelme még jobban a természet és az állatvilág felé fordult. Lekileg nehezen engedték el az elöző óvónénit nyugdíjba a gyerekek.
Januárban sokat ötleteltünk a gyermekekkel közösen, hogy hogyan tudnánk segíteni a telelő madarakat, hogy ne szenvedjenek hiányt élelemben. A szülők is partnerek voltak, többen is készítettek otthon közösen a gyermekeikkel madáretetőt, madárodút.
Legbüszkébb a cinkegolyók madárbiztosabbá tételéért vagyok a csoportomra, vesszőkből készítettünk cinkegolyó tartókat, elkerülve a madarak lábának hálóba való beakadását.

Február hónap boldogság témája a Megküzdési stratégiák voltak. Feladatként a “Bíztató Hóvirágmező”-t választottuk.
Mielőtt hozzáláttunk volna a feladathoz megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a hóvirág fehér színe a tisztaságot, a lefelé bólintó virága a szerénységet, kedvességet, és maga a virág a reményt szimbolizálja. Beszéltünk arról, hogy a mindennapokban a gyerekek milyen nehézségekkel, problémákkal szoktak szembesülni, ami lehet nekünk felnőtteknek eszünkbe sem jutna. Ezután különböző technikákkal érzékeltettük, hogyan is lehet ezeket a “nehézségeket, “problémákat” ügyesen megoldani. Mi magunk voltunk a kirándulók, akik elindultak a hóvirágmezőn.
Elsőként a háttérhez szétfújással oszlattuk el a festéket. Az életben is ha valami “nem jó érzés, helyzet” adódik akkor venni kell egy nagy levegőt mielőtt cselekszünk és a konfliktust, problémát szétoszlatjuk a pozitív hozzáállással.
Ezt követően kedvességgel elsimogattuk a megoldandó nehézséget, majd a zöld füvet pamacsolva illetve a hóvirág szárát festve megnyugtattuk a lelkünket és a végén a hóvirág hajtogatásával megajándékoztuk a reménnyel magunkat és társainkat is. Az alkotás közben meghallgattuk a hónap dalát és mi is dúdoltuk a festés közben.

Oviolimpián vettünk részt a nagy csoportos gyerekkel. Ezen a délelőttön folyamatosan megküzdési feladatok, akadályok voltak, ahol összemérjük a gyerekek ügyességét, gyorsaságát. A kicsik küzdenek, de nagyon ügyesen, és élvezik is, nem adják fel. A sikeres küzdelem után ebédet kaptak gyerekeink, és a játszótéren játszottunk.