A februári témánkat egy szép farsangi programmal zártuk. Mindenki sok ötletet hozott magával!!!
Megküzdési stratégiák
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozás elején beszélgettünk arról, hogy az életben milyen problémákkal, kudarcokkal, konfliktusokkal, kihívásokkal találkozhatunk. Mindenki elmondhatta, hogy őt már milyen fájdalom, nehézség, kudarc érte. Ezt követően bíztató idézeteket gyűjtöttünk, majd a hóvirág szírmaiba írták be őket, ezek olvasásával is megnyugtatva másokat.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozást egy hóvirágos színezővel indítottuk. A háttérkép színei a gyerekek pillanatnyi hangulatát tükrözték. Ezután relaxációs mesével folytattuk. Képzeletbeli kis hajónk segítségével sikerült ellazulni, kizárni a külvilágot. Majd eljátszották a gyerekek, hogy mi minden történne velük egy ilyen utazás során. Végül a hajó kikötött a biztonság szigetén. Itt mindenki elmondhatta miért érzi magát biztonságban, szeretetben. A foglalkozás végén le is rajzolták képzeletbeli hajós utazásukat.
A témahétnek megfelelően megtartottuk a Farsangi mulatságot. A gyerekekkel megküzdöttünk a viharos tengeren, a lakatatlan szigeteken. Átkeltünk az óceánon is. Térképünk segítségével megleltük a kincset.
Ebben a hónapban sajnos meg kellett kiscsoportosként küzdenünk azzal a jelenséggel, hogy a sok gyermek és a sok felnőtt megbetegedés miatt mindennap másik csoporttal voltunk összevonva, vagy éppen olyan felnőttel, akit még nem ismertünk.
A gyerekek mindennapi biztonságot jelentő Tulipán csoportszobából, a saját szokás,- szabályrendszerükből ki kellett lépni.
Törés volt nekik. Mindennap reggel derült ki, hogy éppen melyik csoporttal leszünk együtt és melyik felnőtt lesz velünk aznap.
Ez a jól kialakított szokásrendszerüket felborította, hiszen, ahány ház annyi szokás szokták mondani, tehát amennyi csoport annyi szokás.
Meg kellett küzdenünk azzal is, hogy az óvoda épületén belül több csoportban is voltunk. Minden új volt, minden más.
A siker a megoldás kulcsa egymásban rejlett. Egymásban bíztak, támogatták vigasztalták egymást.
Nagy segítségünkre voltak a szülők, hiszen a közösségi oldalunkon tudtuk őket támogatni azzal, hogy aznap mivel biztassák a gyerekeket. Mikor mibe tudnak kapaszkodni.
Mindannyiónknak nagy megpróbáltatás volt, hiszen a biztonságot nyújtó fészkünkből kellett kimozdulni.
Az újra találkozás nagy örömmel, boldogsággal járt mindannyiónknak, ebben segített nekünk a csoportunk teknőse is .
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
A gyerekek hóvirágokat készítettek, melynek virágába vigasztaló üzeneteket írtak.
A terem átrendezését követően vezetett relaxációval kezdtünk, kezdeti nyüzsgésük lassan elcsendesült. Beszélgettünk a relaxáció jótékony hatásairól.
Megnéztük Emoto a vízkristályok üzeneteiről szóló rövidfilmjét, megbeszéltük a film tartalmát, majd mini mandalákat színeztek és ppt-ről kivetített pozitív mondatok közül választottak egyet, ráírták a lap hátuljára, majd lelamináltuk, óra végén kiosztottuk.
A társas megküzdést a szigetek – hajók – cápa játékkal azonosítottuk be. A játék kimondottan tettszett nekik, először egoista módon viselkedett többsége, majd ahogy csökkent a szigetek száma stratégiát váltottak. Végül megbeszéltük a játék tanulságait.
Az óra lendületes volt, sok feladatot elvégeztünk, megtapasztaltunk.
Köszönöm az osztályfőnök támogatását és a lehetőséget!
A terem elrendezését követően a hónap relaxáció ajánlásával kezdtük a foglalkozást. (Az elsősök számára a relaxáció bevezetése jelentősen könnyebb, mint felső tagozatosok esetében.) Beszéltünk arról, hogy milyen érzés volt, hol és mikor tudják használni, mikor van rá igazán szükség.
A következő gyakorlat kapcsolódott a relaxáció témájához, elképzelték, hogy ők milyen fontos része lehetnek az 1.A osztály hajójának, ők milyen szerepben lehetnek benne – szobrot alakítottunk, mindenkit megkérdeztem, hogy kit alakít. Nagyon lelkesek voltak, tettszett ez a feladat.
A továbbiakban a hajó témája továbbra is középpontban maradt. A/3 és A/4-es lapokat helyeztünk el a padlóra, majd ők voltak a hajók, cirkáltak a szigetek között. Amikor cápát kiáltottam ki kellett kössenek egy szigeten. Minden körben csökkent a szigetek száma, kezdetben a gyerekek száma is, majd az utolsó 3 szigeten maradt körülbelül 10 gyermek – időközben rájöttek arra, hogy egy szigetre többen is kiköthetnek, sőt a végén már egymást átölelve tartották. Nagyon jól megdolgoztatta őket a gyakorlat, kialakította bennük a társas felelősség érzését, továbbá azt, hogy társak segítségével könnyebb a nehéz helyzeteken túllendülni. Ezt követően megismételtük a játékot, nagyon megérintő volt látni és hallani ahogy egymásnak segíteni igyekeztek.
Az óra végén postásjátékkal zártunk, pozitív tartalmú mondatot indítottam – első alkalom volt, hogy sikeresen végighaladt az információ.
Köszönöm a tanító néni együttműködését és a lehetőséget!