Ráhangolódásként a foglalkozást Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó… dalával kezdtük. Meghallgattuk, majd a dal szövegének megfelelően mozdulatsorral is kísértük. Ezt követően egy saját élményen alapuló történetet meséltem a gyermekeknek arról, hogy nekem milyen kihívással, problémával kellett megküzdenem és ezt hogyan oldottam meg. Kértem, hogy meséljenek ők is ehhez hasonló történeteket. A beszélgetés során erősítettem bennük azt, hogy ha a megpróbáltatásokat megoldottuk, akkor az boldogabbá tesz bennünket.
A megküzdés téma gyakorlati részét tornatermünkben felállított akadálypálya teljesítésével valósítottuk meg. A mozgásos feladatsor ismertetése után megkérdeztem a gyermekeket, hogy melyik gyakorlatot gondolják a legnagyobb kihívásnak, legnehezebbnek. Amikor mindenki többször is legyőzte az akadályokat, teljesítette a feladatokat ismét megkérdeztem, hogy melyik akadályt volt a legnehezebb végrehajtani. A válaszok szinte ugyanazok voltak a feladatok elvégzése előtt és után is. A gyermekek jól fel tudták mérni, hogy mi jelent számukra a legnagyobb erőfeszítést, mivel kell megküzdeniük.
A boldogságóra végén felraktuk a Boldogság várához vezető létra hatodik fokára a megküzdés jelét.

A foglalkozást, Bagdy Emőke által kidolgozott arcizomlazítás játékosan relaxáció előzte meg.
A foglalkozást kezdő zenével (Bagdy Bella: Ellazulni jaj de jó!) kezdtük.
Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjét elolvastam. Beszélgettünk, ha lenne egy aranykulcsunk, akkor mit nyitnának ki vele és hol tartanák a kulcsot.
A munkafüzetből feladatokat oldottuk meg – a következő dolgoktól jobb lesz a kedvem színezőt és berajzoltuk, h milyen a kedvem, ha… vagyok.
A kedvenc játékunkat kiszabadítottuk kincses térkép segítségével.
Berajzoltuk a Boldogság várunk hatodik lépcsőfokát is.
A foglalkozást lezárását Hogyan érzed most magad? beszélgetéssel zártuk.

A héten a „Bújj, bújj medve, gyere ki a gyepre…” nevű projektet dolgozzuk fel a gyerekekkel.
Nagyon jó hangulatú medvevadászat keretein belül megmentettük a macijainkat.

A tevékenységet relaxációval kezdtük. Majd elmondtam a témához kapcsolódó mesét. Irányított kérdésekkel visszakérdeztem a mese cselekményére. Meghallgattuk a témához kapcsolódó dalt, majd a gyermekek megépítették a Boldogvárat.

A tevékenységet relaxációval kezdtük. Majd elmondtam a témához kapcsolódó mesét. Irányított kérdésekkel visszakérdeztem a mese cselekményére. Meghallgattuk a témához kapcsolódó dalt, majd a gyermekek megépítették a Boldogvárat.

A tevékenységet relaxációval kezdtük. Majd elmondtam a témához kapcsolódó mesét. Irányított kérdésekkel visszakérdeztem a mese cselekményére. Meghallgattuk a témához kapcsolódó dalt, majd a gyermekek megépítették a Boldogvárat.

A tevékenységet a Hógömb játékkal kezdtük.
A gyerekeket egy kék kendő segítségével hópelyhekké varázsoltam. A hópelyhek táncoltak a szél szárnyán, s egyszercsak egy tündér összegyűjtötte őket, s egy hógömbbe zárta. Egy gyerek megtalálta a hógömböt és rázni kezdte. Ekkor a gyerekek a teremben ugrabugrálhattak szabaadon. Majd a gyerek letette hógömböt, s a hópelyhek összetömörültek a hógömb aljára.
Egyszercsak a gyerek elejti a hógömböt, az eltörik, és a hópelyhek kiszabaadulnak, majd hóemberek lesznek belőlük. A hóemberek a teremben sétálnak, és találniuk kell egy társat, akivel szembeállnak. Egyik gyerek felválllja a vezető szerepet, mozdulatokat mutat, és a társának utánoznia kell. Később szerepet cserélnek.
Ezután eljátszottuk a Láthatatlan törzsfőnök nevű játékot. A törzsfőnök gyerekeket én jelültem ki, majd egy adott pillanatban én mentem ki a teremből, a gyerekeknek kellett eldönteniük, hogy ki legyen a törzsfőnök. Érdekes és tanulságos 10 perc volt ez a csoport számára, nehezen tudták eldönteni, hogy kit jelöljenek ki. Több gyerek próbálta átvenni az irányító szerepet, nem tudtak megyegyezni. Végül csak megszületett a döntés.
A játék után átbeszéltük a gyerekekkel, hogy hogyan élték meg ezt a feladatot, miért is volt nehéz a döntés, hogyan lehetett volna megoldani veszekedés nélkül?