Dátum: 2024.04.16
Korcsoport: 4-5 évesek

Boldogságóra

A mai Boldogságórát egy relaxációs gyakorlattal kezdjük “Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok…kitárom a világom”, “Napimádás”.
A gyakorlat után megkérem a gyerekeket, hogy üljünk le a szőnyegre egy kört alkotva. Beszélgetni kezdünk miért jó megbocsátani, mit is jelent a megbocsátás szó. A beszélgetés után elmesélem nekik Bezzeg Andrea Tündéri bocsánat címü meséjét. A mese végén elmondjuk miről is szólt, mi volt a tanúlsága.
Ezután megkérem őket üljünk az asztalokhoz, mert vízfesték és ecset segítségével a saját fantáziájuk alapján festenek egy képet. Miután a képek megszáradtak a nap folyamán a gyerekek odaadhatták a sajátjukat annak a társuknak, akit esetleg volt, hogy megbántottak. Gyakorolták a bocsánatkérést. Nagyon élvezték a gyerekek, mosolyogva, örömmel ajándékoztak egymásnak.
A Boldogságórát Bagdi Bella egyik dalával zártuk.

Úgy belemerültünk a megbocsátásba, annak játékos gyakorlásába, hogy elfelejtettünk fényképezni :).
Az első alkalommal felidéztük a tavaly hallott „Ha valakit megbántottál” versikét és a Bocsika! játékkal színpaddá változtattunk egy színes kötött pokrócot, arra álltak a gyerekek párosával, hármasával, többesével, hogy eljátsszuk, ami bánt minket és feloldjuk a „feszültséget” (ahogy az egyik kislány mondta).
Legközelebb cicává változtunk és kifújva a haragunkat nyújtóztunk, persze a nyávogás sem maradhatott ki, anélkül nem is lettünk volna igazi cicák. A relaxáció után Barry Timms: Bocsánat! című meséjét hallgatták meg két jó barátról, akik bizony csúnyán összevesztek. Az érzelmekkel átszőtt mese a saját érzésekkel kapcsolódott, amikor a gyerekek feladata saját arcuk megrajzolása volt miután megbocsájtottak nekik, majd miután ők bocsájtottak meg valakinek. Gyakoroltuk a Ho’oponopono dallal a varázsszavakat is, készültünk a harmadik megbocsájtás témájában barangoló boldogságórára. Végül a megbocsájtás ajándékát is magukkal vihették, hogy érzéseik szerint színezve továbbadhassák.
A harmadik boldogságóra a témában mókával, játékkal telt. Vicces nyelvtörőket próbáltunk kimondani, majd megbeszéltük, hogy bármilyen viccesen is hangoznak, itt bizony valaki megbánt valakit és szükség van bocsánatkérésre és megbocsátásra. Folytatásként felidéztük a varázsszavakat és jöhetett a zombi, persze igencsak nehéz dolga volt, mert mindenki nagyon gyorsan talált egy megfelelő varázsszót. Az egyik legszebb jelenet az volt, amikor az egyik kisfiú, aki még nem jól formálja a szavakat, szavak helyett inkább megölelte a zombit. 🙂
A nagy vadászat után jöhetett egy kis pihenés a hónap dalát hallgatva.

A helyi gyermekkönyvtárral jól működő kapcsolatot ápolunk, Könyvkosár keretében gondoskodnak arról, hogy az óvodánkba mindenféle könyv újdonság elérhető legyen a gyerekek számára, így helybe jön a könyvtár. Többször jártunk könyvtári foglakozáson is, ezért arra gondoltam, hogy meglepjük őket a könyvtárosok világnapja alkalmából. A gyerekek könyvjelzőket festettek, melyre egy-egy pozitív idézet is felkerült, és a Magyar Költészet Napjára alkottunk egy közös plakátot is, melyre József Attila Altató című verse került fel. Beszélgettünk a könyvtárosok munkájáról, hogy hogyan kell másokra oda figyelni, miért fontosak az ünnepnapok köszöntések. Majd bejelentkezés nélkül felkerekedtünk és egy kedves kis köszöntő keretében átadták a gyerekek az ajándékaikat a könyvtárosok legnagyobb meglepetésére, mert még sosem érte ilyen öröm őket. Erről a helyi médiában egy rövid cikk is született.