Beszélgettünk a megbántásról, a megbántottságról, a megbocsátásról. Hogyan tudunk/lehet bocsánatot kérni. Majd amíg hallgattuk a hónap dalát, elkészítettük a hónaphoz tartozó kifestőt.
Megbocsátás
Április hónapunk a megbocsájtásról szólt. Megismerték a gyermekek a Tündéri bocsánat mesén keresztül a Kerekerdő tündéreinek történetét. Megbeszéltük, hogy ki mit érezhet, ha mérges, ha úgy érzi, hogy megbántották őt, és mit érez akkor, ha bocsánatot kérnek tőle valamint ő kér bocsánatot a másiktól. Első kettőnél szinte mindenki haragot és szomorúságot érzet míg az utóbbi kettőnél örömöt és nyugalmat. Megtanulták a gyermekek a „Béke béke barátság” mondókát, amit örömmel használtak minden kibékülésnél. Mivel a gyermek közösségben gyakrabban előfordul egy-egy apró dolgon is az összeveszés emiatt fontosnak tartjuk, hogy ilyen történetekkel és konfliktus megoldási praktikákkal segítsük a gyermekek kapcsolatait.Ebben a hónapban külön felhívtuk többször is a gyermekek figyelmét arra, hogy a barátság egyik alapja a megbocsájtás. Lehetőséget adtunk arra, hogyha valaki aznap megbántott több valakit vagy legalább egy személyt akkor a boldogság óra végén bocsánatot kérjen a másiktól és egy öleléssel „gyógyítsa” azt a szomorúságot, amit okozott. A másik kedvenc játékuk volt a gyermekeknek a Hooponopono játék. Nagy kacagások közepette játszottuk ezt a játékot.
A kezdő relaxáció után arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mi a megbocsátás, mikor van szükség rá, van-e olyan, amikor nem vagy nehezen lehet megbocsátani valakinek. Nagyon interaktívak voltak, számos példát tudtak mondani arra is, hogy mikor, milyen helyzetekben nehéz megbocsájtani illetve hogy hogyan és mikor szüksége bocsánatot kérnünk. Ezt követően felolvastam nekik A három kismalac történetét, majd megvitattuk, hogy miként mutatkozott meg a legkisebb malac esetén az, hogy megbocsátott a testvéreinek. A manuális tevékenység során választhattak a gyerekek, hogy mit szeretnének csinálni: megrajzolják-e a legkisebb malac nagyon erős házát amibe beleírják annak a nevét, akitől bocsánatot szeretnének kérni, vagy kiszínezik a témához kapcsolódó színezőt. A foglalkozást az elkészült alkotások megtekintésével és a hónap dalának meghallgatásával zártuk.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
A Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola 7. osztályos tanulói a megbocsátás gyakorlása kapcsán információkat kerestek és gyűjtöttek olyan sikeres személyiségekről, közszereplőkről, akik híresek a megbocsátás gyakorlásáról. Anyagaikat megosztották egymással.
A gyerekekkel megbeszéltük a megbocsájtás fontosságát, majd egy-egy virágcsokorral fejeztük ki egymás iránti szeretetünket, barátságunkat.
Szikszai György Református Általános Iskola
Sokat beszéltünk a megbocsájtásról, annak nehézségéről, amikor az egyik kislány felvetette, hogy bocsánatot kérni sem egyszerű. Jól átbeszéltük ezt és utána „bocsi cédulákat” gyártottunk és odaadtunk annak, akit megillet. Ami érdekes volt, – és úgy hiszem, ez is kamasz kori tünet – hogy nem mindenki engedte lefotózni a céduláját, még akkor sem, ha név nélküli. Azt mondták, ez két emberre tartozik. Így csak néhány látható a képen.
MEGBOCSÁTÁS
A foglalkozást ez alkalommal „A robbanásra kész rakéta” játékkal indítottuk, mellyel megszabadultunk az összes feszültségtől.
A téma bevezetéseként Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat c. meséjét meséltem el a gyerekeknek. Majd arra kértem őket, idézzenek fel olyan helyzeteket, amikor valaki megbántotta őket vagy éppen ők tettek olyan dolgot, amivel megbántottak és szomorúvá tettek valakit. Beszélgettünk a veszekedések, viták megoldásáról is, hogyan végződött, a kibékülés / megbocsátás milyen érzéssel töltötte el őket.
Ezt követően megtanultunk bocsánatkérő napocskát rajzolni, közben mondogattuk a hozzá tartozó mondókát, meghallgattuk a dalocskát.
Ezt a Kibékülünk? játék követte. A Kinek nincsen párja dalra mindenki párt választott magának, akivel játékiból csúnyán összevesztünk, mégpedig úgy, hogy elővettük a legcsúnyább, legharagosabb nézésünket, mintha nagyon dühösek volnánk a párunkra. Utána kézfogással, mondókával kibékültünk.
„Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság?
Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon.”
” Béke, béke barátság, összeveszni szamárság.
Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk! Ölelés!!!”
Ezután a Jön a zombi játék következett, ami a gyerekek egyik nagy kedvence.
A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk a Hahó együttes Barátság c. dalát. A zenére szabadon mozoghattak, táncolhattak, a refrénre (Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság….) párt választottak maguknak, akivel kisujjfogással „kibékültek”.
Minden tanuló kapott egy lapot, melynek a közepén egy piros szív található. Majd kiválasztottak egy személyt, akivel korábban összevesztek, vagy megbántották egymást és leírták ennek az okát a szív közepére. Köré pedig olyan tulajdonságokat a személyről, amit szeretnek benne. Végül odaadták egymásnak és elolvasták. Beszélgettünk hálás szívről, a megbocsátás fontosságáról.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Óvodás korban gyermekeknél a megbocsátás elég nehéz. Egyre inkább törekszenek saját akaratuk érvényesítésére, amit sokszor a többi gyermek nem tolerál. Ezek konfliktusokhoz vezetnek, melyek feloldása nagyon fontos. Ebben az életszakaszban meg kell tanulniuk, a „varázsszavakat” használni. Csoportunkban is mindennaposak a konfliktusok. Arra törekszünk, hogy a gyermekek próbálják meg önállóan megbeszélni, megoldani az egymás közötti konfliktusokat, mely néha sikerül. Morgós medve és a szorgalmas méhecske mesét dolgoztuk fel, és megbeszéltük a gyerekekkel a mese tanulságát.