Megbocsátás
A gyerekek tenyerének lenyomata szimbolizálja a fák lombkoronáját. Minden fára egy-egy fogalom került, ami a gyerekek szerint segít bennünket, hogy meg tudjunk bocsátani.
Az áprilisi feladathoz társasjátékot találtunk ki. A tábla egy erdő, ahol a fák közt az ösvényen haladva tanulhatunk olyan tulajdonságokat, amik segítenek a megbocsátásban. Az egyik fánál türelmet, a másiknál szeretetet, vagy bizalmat stb. tanulunk. Mivel még nem ismerünk minden betűt, ezért rajzok segítik az eligazodást. Például az őszinteséget Pinokkió tanítja nekünk, a bizalmat egy kisegér az oroszlán mancsában, a türelmet egy homokóra…Ezekkel a képekkel kártyákat is készítettünk. A játékszabály: 4-en játszhatják, egy katica, egy harmatcsepp, egy gomba, egy erdei virág. Egy kártyát kell húzni, majd megkeresni a legközelebbi helyet, ahol a kártyán lévő tulajdonságot tanulhatjuk. A nyertes az lesz, aki a leghamarabb eljut a célba, a hatalmas szívhez. Ő már megtanult mindent, ami a megbocsátáshoz szükséges. Ez a legegyszerűbb változat, később a feladatok majd nehezednek. Fejlesztünk vele finommotorikát, figyelmet, kommunikációs készséget, memóriát, szabálytudatot a személyiség mellett. Köszönjük az inspirációt!
A Nyíregyházi Bem József Általános Iskola 2. a osztályos tanulói csapat munkában készítették el a megbocsátás erdejét. A megbocsátás téma sok gyereknél mély gondolatokat ébresztett fel. Rádöbbentek: Nem is olyan egyszerű a megbocsátás az embertársaik iránt. A megbocsátás során a szeretet, ölelés, kibékülés, bocsánat kifejezések kerültek középpontba.
„Haragudni bárki tud, a megbocsátás bátor tett!”
Ez a hónap is nagyon jó volt. Lelkesen készültünk a Gyújts egy gyertyát a Földért című dal előadására. Az egész alsó tagozat bekapcsolódott a közös éneklésbe 21-én. Gyönyörű a dal. Köszönjük!
Az osztállyal közben elkészítettük a kártyáinkat. Bella dalából a Sajnálom, Bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek szavakat használtuk. A gyerekek odamehettek ahhoz, akitől bocsánatot szerettek volna kérni, mert elkövettek vele szemben valamit. Jól sikerült.
Egy ismert történet segítségével mélyítettük el a megbocsátás fontosságát.
„Egy tanár, aki a meg nem bocsátás nagy áráról tanított, megkérte a diákokat, hozzanak egy-egy zsák krumplit a következő órára. Válasszanak ki mindenkihez egy krumplit akinek nem akarnak megbocsátani. Írják rá az illető nevét és a dátumot. Azután egy hónapig magukkal kell vinni a zsák burgonyát bárhova is mennek. Miután egy ideig magukkal cipelték a burgonyát, a diákok elkezdték felismerni, mekkora súlyt cipelnek magukkal. Mennyi energiájukat emészti fel a csomagra fordított figyelem. Mennyire kell vigyázniuk hogy el ne hagyják. Később aztán a krumplik elkezdtek rohadni és bűzleni. A diákok rájöttek, hogy az egyetlen bölcs dolog amit tehetnek, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük.
Milyen sokan cipelnek talán egy életen át feleslegesen rohadó krumplival tele zsákot. Görnyedve, rosszkedvűen, és bűzt árasztva a környezetükben.”
Negyedikeseim meghozták a döntést. Inkább a hasukat növesztik a krumpliból készített krumplipürével, rakott krumplival vagy gombóccal, de nem hagyják, hogy a harag bűze lengje körül őket.
Bocsáss meg magadnak, bocsáss meg másoknak!
Átbeszéltük a megbocsátás többféle vonatkozását. Beszélgettünk róla, hogy kit hogyan bántottak meg, illetve ki hogyan bántott meg esetleg valakit, és, hogy ennek milyen következményei vannak. A megbocsátás fontosságával mindannyian tisztában voltak. A 4 alapmondatot átgondolták, és alkottak egyet-egyet hozzá. Közösen alkottak egy történetet, amit nagyjából sikerült a képregényen megjeleníteni (melléklet).
A megbocsátás erdejében azok a fák, melyek sötétek, jelképezik a megbocsátásra képtelen embereket, akik a haraggal, bosszúval, meg nem értéssel mérgezik magukat; a megbocsátani tudó embereket pedig a színes, egyre színesedő fák jelzik. Az erdő előtt csobogó patak hullámaiban tűnnek el a rossz, negatív érzések.
A tabló másik részében a gyerekek írásai találhatóak: egy-egy szituáció, melyben szembesültek a harag érzésével, és hogyan oldották fel.