Számunkra április hónapja kifejezetten rövid volt azonban eseménydús.Csupán két hetünk volt vakáció előtt boldogságórát tartani.Öszesen két boldogságórát tartottunk a megbocsátás témán belül illetve volt egy nagyobb iskolaszintű megmozdulásunk is.
Az első óra a megbocsátás, mint téma bevezetéséről szólt, ahol a gyerekek példákkal próbálták megjobban elmélyíteni a hónap tematikáját.Itt is, akárcsak a „Kíváncsiak” csapatában komoly nehezségekkel szembesültem, ami a megbocsátást illeti, ugyanis mélyebb, érzékenyebb problémákat is érintettünk és bizony volt, amire nagyon nehezen találtunk kibúvót, megoldást, megnyugvást. Számomra is, mint csoportvezetőnek nagyon nehéz volt most ez a téma, megérintett, talán eddig ennek a hónapnak a témája volt a legnehezebb.A gyerekekkel közösen készítettünk első órán egy ábrát, melyen feltüntettük a megbocsátás hat típusát.Mindegyikről külön beszéltünk és próbáltunk példákat találni ugyanis voltak olyan fogalmak is, melyek esetében neheézséggel szembesültünk, ami a megértést és példázást illeti. Nehezen értünk el egy nyitott kommunkációt, mintha mindenki inkább meg akart volna maradni a maga kis sérelmeivel és nem beszélni róla.
A második óra a „Megbocsátás erdeje” című feladat elkészítése volt, ahol a gyerekek fákat rajzoltak, ezáltal is kivitelezve egy erdőt.Mivel nemrég földrajzból tanultuk az erdő növényzetét / fáit ezért ez is besegített abban, hogy több tudással készítsék a feladatot.Miután elkészültek a fák azután főleg érzelmeket próbáltunk társítani a megbocsátáshoz, ez picit könnyebben ment, mert nem volt annyira személyes jellegű.Ezután felírtuk pirossal a Hoponopono 4 varázsszavát és megpróbáltuk példával alátámasztani … számomra, mint csoportvezetőnek is nagyon nehéz volt ebben az osztályban is megtartani az adott témát.Mindannyian picit elmélyültünk.
Amint említettem volt egy iskolaszintű mozgalmasabb napunk is, ugyanis eldöntöttem, hogy Boldogságnapot fogok tartani az iskolába.Ide bárki benevezhetett, aki szerette volna kipróbálni a programot, így sikerült összegyűjteni egy 90-es létszámú érdeklődőt, egészen pontosan 11 osztályt és annak pedagógisait.Programunk, amely április 10-én lett megtartva reggel 8-tól kezdődött és egész 12-ig tartott.8-10 óra között az érdeklődő kollegák 2 órán keresztül boldogságórát tartottak az apró örömök tematikán belül, de a boldogságórás csoportjaink környezetismerettel kapcsolatos órát / plakátot készítettek és, ami igazán siker volt, hogy egy román nyelvű osztályban is sikerült elvégezni a feladatot.Az osztálytevékenységek után az iskola sporttermében még több téma várta az érdeklődőket.A nyitó / köszöntő beszéd után jómagam (Doltea Enikő) a Boldogságóra programról tartottam a tanároknak és gyerekeknek szakmai bemutatót, mellyel a programot próbáltam népszerűsíteni (román nyelvre is fordítva lett), de felelevenítettük azt a vidám pillanatot is, amikor Bella nálunk járt, egy rövid képes-zenés videó formájában.Ezt követően kissé izgulva, de bevállaltam egy flashmob levezetését az iskolában, így aztán a „Ha boldog vagy …” és a „Repülj velem” című dalokra táncoltam és énekeltem együtt a gyerekekkel és tanárokkal, a dalszöveget kivetítettük.Ami igazán jóleső érzés volt, az az volt, hogy intézményünk vezetője besegített zenei téren ugyanis gitárkíséretével énekeltünk együtt.Elénekeltük az „Összetartozunk” című dalt is.Jelenlétével megtisztelt a főtanfelügyelőnk is.A flashmob után a boldogságórákon készült munkák bemutatása következett, majd a nap fénypontjaként a „Gyújts egy gyertyát a földért” című dalt hallgattunk meg közösen, illetve énekeltük.Gyertyát gyújtottunk és szívformában elhelyeztük a terem közepébe.Miután ez egy bensőségesebb pillanat volt, ezt egy ölelesnap (free hug) követte.Föltettük kivetítve Bagdi Bella Jobb Veled a világ című videoklippjét, miközben a gyerekek és tanárok egymást megölelhették illevve pozitív megerősítés kártyákat adhattak át egymásnak, melyeket a boldogságórák során készíthettek el egymásnak.Én is készítettem minden kollegámnak, jó volt megölelni a gyerekeket, munkatársakat.Féltem bevállalni, de most úgy érzem, hogy meg tudnák egy újabb ilyen napot szervezni és nem lenne gond az énekléssel meg úgy semmivel, mert ez így jó 🙂 A végén közös fotózással zártuk a napot, jó volt ott lenni és személy szerint köszönöm, hogy mindezt megtehettem, hiszen el sem tudtam magamról képzelni, hogy valaha annyi ember előtt ezt végig tudom vinni.Sokat adott a program eddig, több önbecsülést, önszeretetet, bátorságot és pozitívumot érzek, mint korábbi önmagamban.