Áprilisban a megbocsájtás témakörében arról beszélgettem a gyerekekkel,léteznek-e olyan bűnök, melyek megbocsájthatatlanok a szemükben?(Az emberek, állatok ellen elkövetett erőszakos,életellenes cselekedeteket sorolták ide.)
Szóba kerültek saját tetteik,szavaik, melyekkel ők bántottak meg másokat, és az őket ért fájdalmas megnyilvánulásokat is kielemeztük.
A sok-sok beszélgetést és szituációs játékot követően a hónap végén a gyerekek egymástól kértek bocsánatot a múltban elkövetett sérelmekért, egymásnak okozott fájdalomért.Jó volt látni az őszinte bűnbánó tekinteteket és a sértett fél szeretettel teli, hálásan mosolygós arcát, jó volt hallgatni a nagy vallomásokat és a békére törekvő szavakat.

Nagy örömmel készítettük az erdőt és közben mindenki elmondta ,hogy ki és mikor bántotta meg szavakkal vagy tettekkel. Érdekes dolgok derültek ki.Volt olyan tanuló ,aki 1 éve hordozta magában haragját és csak most mondta el.A kibeszélés után mindenki átölelte és bocsánatot kért társától.Ezt követően sokáig csend volt a nyugalom csendje.

A megbocsátás erdeje lehet átláthatatlan rengeteg, amely elriaszt, s lehet a hely, amely lehűti az indulatokat, helyreállítja a harmóniát, a békét. Ehhez iránymutató érzelmekre, tulajdonságokra, társakra van szükségünk.