2. c osztály
Bartáné Jáger Anikó
Sándor Nóra
Megbocsátás
Két napon foglalkoztunk ezzel a témával.
Az első alkalommal elolvastuk a mesét a kis vaddisznóról, aki az erdei iskolába érkezik. Tetszett a gyerekeknek a történet, így szívesen beszélgettek róla. Néhányan átérezték a kisvaddisznó és osztálytársai helyzetét, és több gondolatot megosztottak a csoporttal.
A második napon állati kavalkád csoportalakítást játszottunk. Hiányos állatokat rajzoltunk, majd az alapján, amit húztak a gyerekek, meg kellett találni a párjukat. Ezután nevet adtak maguknak.
Ezt egy másik közös játék követte. Azt játszottam, hogy szomorú vagyok. Kérdezni kezdtek, miért vagyok az. Ha kitalálták, nekik kellett megoldást, vigaszt találni. (Pl.: nem játszanak velem, nem fogadnak szót, éhes vagyok…stb.)
A következő tevékenységben rajzoltunk. Minden tanuló annak a társának rajzolt, akit úgy érzett, hogy valamikor megbántott. Ha nem volt ilyen, rajzolhatott bárkinek, akinek szeretne.
Végül zenét hallgattunk. A dal címe: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!
Varázskártyáink
A varázsszavak segítségével könnyen megszabadulhatunk a velünk történt vagy általunk okozott kellemetlen dolgoktól, lelki terhektől. Kis kártyákra írt bocsánatkérésekkel, őszinte megbánással fejezhették ki sajnálatukat, gyakorolhatták a megbocsátást a gyerekek. Nem ment mindenkinek egyszerűen a dolog. A megbocsátások erdejében a sok jó tulajdonság, sok jóakaró társ segíti a helyes úton való haladást, hogy a végén mindenki megkönnyebbülhessen, lelke boldog lehessen.
A gyerekek szerint bocsánatot kérni azért jó, mert akkor elkerüljük a büntetést, utána jól érezzük magunkat, megkönnyebbül a lelkünk. Megbocsátani pedig azért jó, mert az jó érzés, nem lesz belőle sírás, nem fogunk haragudni a másikra, mert akkor mindenki örül.
Nap mint nap belefutottunk azokba a kis vitákba, hogy mi történt első, második oosztályban. Annyira nehéz az elszenvedett sérelmeket elengedni, megbocsájtani az „elkövetőnek” Még mi felnőttek is dédelgetünk lelkünk mélyén számunkra kevésbé szinpatikus emberekhez fűződő apró sérelmeket, roszz emlékeket.
A gyerekeknek a könyvben lévő mesét olvastam fel. Megértették, hogy sokszor azért bántunk meg másokat. mert nem tudjuk a helyes viselkedést, nem éltük még meg hasonló élményeket.
Ezután keresett mindeki egy – egyélményt, amit még nem tudott elengedni. Oda ment a bntó félhez, és elmondta, hogy neki ez miért esett rosszul, és hogy megbocsátott neki. Ezt egy kézfogással, vagy kislányoknál egy üleléssel pecsételték meg. Ezután készítettük el megbocsájtás erdejét, azokkal a hívüszavakkal, melyek nekik a legjobban segített.
A gyerekek lelkesen készitették el a megbocsátásról szóló plakátopt, ami egy erdőt ábrázolt. Több foglalkozáson keresztűl készült el a munka. A gyerekek nagyon élvezték, hogy olyan fákat készthetnek, amilyet csak akarnak, tele szivecskékkel, szinnel és a megbocsátást segitő pozitiv gondolatokkal.