A Nyíregyházi Bem József Általános Iskola 3. c osztályos tanulójának fogalmazása a megbocsátásról.
Megbocsátás
Ebben a hónapban a legnehezebben feldolgozható témát jártuk körül. Szaktanácsadó érkezett az osztályba, és nagyon lelkesen csinálta a feladatokat velünk. Óra elején a meditáció, majd a tábkakép és a rávezető rejtvény után 3-as differenciálásban dolgoztunk. 2 csoport ugyanazt a történetet dolgozta fel, de míg az egyiknek szándékos volt a cselekmény, addig a másik esetben véletlen. Értelmeztük a különbségeket, majd megbeszéltük a bocsánatkérés formáit. A 3.csoportnak rövid történeteket kellett pozitív irányba elvinni. Végül énekeltünk körben állva, és megöleltük egymást. Nagyon jól érezték magukat a gyerekek.
A gyerekekkel először megbeszéltük a megbocsátás fogalmát, szerepét a mindennapokban, megélt iskolai szituációkban, történetekben. A táblára felvázoltam a gyerekek ötleteit, amit plakáton el tudnának képzelni, felrajzoltam a történéseket, voltak tanulók, akiknél segítséget adott a táblán látott mondatok és rajzok a megjelenítésben.
Nagyon örültem, hogy nem mindenkinél ugyanazok a szimbólumok és ötletek jelentek meg és feladat kidolgozásánál mindenki aktívan és lelkesen rajzolt.
Egyszer volt, hol nem volt, valahol nagyon messze élt két kislány, akik a legjobb barátok voltak a világon. Együtt töltötték minden szabad percüket, együtt mentek mindenhova. Egy napon az egyik kislány, kapott egy gyönyörű babát, olyan szépet, hogy olyat még nem is látott senki a világon. Nagyon megörült neki, de arra gondolt, hogy ezt még legjobb barátnőjének se adja kölcsön, nem is fognak vele együtt játszani. Csak magának akarta a babát. Barátnője először ugyan haragudott rá, majd arra gondolt, hogy lehet, ha neki is ilyen szép játéka lenne, nagyon vigyázna rá, ezért nem is haragudott barátnőjére. Megbocsátotta neki viselkedését, de barátságuk megváltozott, ez volt rajta az első törés. Hiába volt jóindulatú és kedves továbbra is barátnőjével, ő nagyon megváltozott, egyre több dolgot nem akart már ezután megosztani barátnőjével. Kicsinyessége miatt elvesztett egy barátot, viszont a másik kislány, mivel mindig mindenkivel kedves tudott maradni, szerzett magának sok-sok új barátot.
Élt együtt három jóbarát, akik mindenben számíthattak egymása. Egy este megbeszélték, hogy közösen tervezik meg a nyaralásukat, viszont csak ketten beszélték meg ezt, harmadik társuk nem volt ott. Emiatt ő megharagudott két barátjára, hogy kihagyták a tervezésből és ezt nem is akarta megbocsátani nekik. Azt gondolta, hogy rosszindulatból hagyták ki és nem is volt hajlandó megérteni társait, többé nem állt velük szóba. Magányosan, elhagyatottan töltötte a nyarat, míg két jó barátja együtt utazott el és igyekezett jól érezni magát, annak ellenére, hogy hiányzott társuk. Megpróbálták kibékíteni, de nem jártak sikerrel. Be kellett látniuk, hogy elveszítettek egy barátot egy apróság miatt, a harmadik fél pedig ráébredt, hogy jobb lett volna meghallgatni társaikat, mielőtt véglegesen megharagudott volna.
MINDENKI MÁSKÉPP EGYFORMA!- ez volt foglalkozásunk mottója, hiszen mindenki követ el hibákat, és mindenki másképp próbálja helyrehozni, de a legfontosabb, hogy egyformán szükségünk van barátokra, segítőtársakra, együttműködésre az élet minden területén.
„A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet.”
„Az ember sohasem olyan szép, mint amikor bocsánatot kér, és amikor megbocsát; ezek az élet legszebb pillanatai.”
„Egy bocsánatkérés az élet pillanatragasztója. Szinte bármit képes helyrehozni.”
Ilyen, és ezekhez hasonló idézetekkel kezdtük a beszélgetést a gyerekekkel. Megállapítottuk, hogy nagyon nehéz bocsánatot kérni, és megbocsátani is. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, meg kell tanulnunk mindkettőt.
Megismerkedtünk a bocsánatkérés 6 elemével:
1. Sajnálkozás kifejezése: „Sajnálom”
2. Elmagyarázni, hogy mit rontottunk el.
3. Felelősség elismerése: „Hibáztam. Belátom, hogy nem volt helyes, ahogy viselkedtem. Nagyon önző voltam, hibáztam, és ezt nagyon sajnálom. Ostobaságot csináltam. Nem igazán gondoltam át az egészet, mielőtt cselekedtem volna.”
4. Megbánás tényének kinyilvánítása:”Ígérem, többet nem fordul elő.”
5. Hiba korrigálásának felajánlása: „Hogyan tehetném jóvá?”
6. Megbocsájtás kérése:”Meg tudsz nekem bocsátani?”
Közösen elkészítettük a bocsánatkérés fontosságára figyelmeztető plakátot, majd bocsánatkérő cédulákat írtunk, és adtunk át egymásnak. A lányok megölelték egymást, a fiúk pedig kezet fogtak, és pacsiztak egymással.
Közös énekléssel erősítettük meg:”A legjobb bocsánatkérés a múltban elkövetett rossz cselekedetekért a jövőben rejlő helyes tettek.”
A megbocsátás fogalmát az alábbi tanulságos történet segítségével próbáltuk megértetni a gyermekekkel: „Egy vidéki gazdaságban élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a gazdaságra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a sok éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással. Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, meggondolta magát. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő háza határában építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.
Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a ház határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és a testvére házát.
Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta:
– Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?
Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak neki valami munkát.
Erre a Mester így felelt:
– Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”
Az ácsmesterhez hasonlóan mi is építettünk egy hidat: a szivárvány hidját, a szeretet hidját, a megbocsátás hidját. Ez a híd színes pillangókból készült, ami a gyermekek sokszínűségét, felhőtlen szabadságát, vidámságát jelképezi. Az óvodában nap mint nap találkozunk kisebb nézeteltérésekkel (mindenkinek ugyanaz a játék kell, ugyanarra a helyre szeretne ülni, megbántják egymást, stb.). Arra tanítottuk a gyermekeket, hogy a konfliktusos helyzetek után induljanak el képzeletben a szeretethídon, s a híd közepén nyújtsanak kezet egymásnak, és kérjenek bocsánatot, példát mutatva ezzel a körülöttünk levőknek.