Szabadulj meg a haragtól!

Az osztályból eltűnt egy drága tolltartó, amin egy kedves rajzfilm figura volt. Másnap Kati nem találta az új tornapólóját.
Ilyen még nem fordult elő, ezért az osztályfőnök elbeszélgetett a diákokkal. Senki nem tudott semmit. Vajon ki vihette el ezeket a holmikat? Már éppen elfelejtették volna az egészet, amikor Szabina egyik reggel büszkén mutogatott egy tolltartót, hogy most kapta. Éppen olyan volt, mint amelyik eltűnt. A régi tulajdonos gyanakodva forgatta, és észrevette azt a filctollas jelet, amit anyukája írt bele régebben. „De hiszen ez volt az enyém!” Szabina zavartan mondogatta, hogy ezt tegnap kapta az apukájától, biztosan nem Jankáé. Janka szólt az osztályfőnöknek, aki felhívta Szabina anyukáját. Végül is kiderült, hogy nem kapott semmiféle tolltartót , és előkerült az otthoni szekrényből is a lopott póló. Szabina nagyon szégyellte magát. Nem is jött két napig iskolába, nem mert az osztály szeme elé kerülni. Kati barátnője volt Szabinának. Milyen rossz lehet most neki!
Meglátogatom! El is ment hozzájuk, és beszélgetett Szabinával meg az anyukájával. Kiderült, hogy mióta a szülők elváltak, Szabina semmit sem kapott az apukájától, pedig sok mindent megígért neki. Többek között új ruhákat és egy tolltartót is. Szabina ezért is vette el másét, mert azt akarta, hogy apának eszébe jusson az ígéret. Bizony apa sem örült, hogy így kellett szembesülni a meg nem tett ígéreteivel. Kati visszakapta a pólóját, és kibékült Szabinával. Megértette, hogy miért tette, és sajnálta, hogy így alakultak a dolgok. Elfogadta a bocsánatkérést és jó pajtások maradtak továbbra is. Nem úgy Janka! Ő nagyon haragudott! Nem is szólt Szabinához akkor sem, amikor már mindenki napirendre tért a dolgok felett. Bár visszakapta a tolltartóját, nem tudott megbocsátani. Durcásan ment odébb, ha Szabina közeledett, nem játszott abban a csapatban, ahol a lány is jelen volt. Hiába hívták, meg volt sértődve. Szabina bocsánatot akart kérni tőle, de elfordult. Haraggal a szívében járkált az osztályban, és egyre többször elmaradt a közös játékokból, beszélgetésekből. Kezdte magát emiatt rosszul érezni, de nem tudta megmondani, végül is mi a baja. Eltávolodott az osztálytól, magányosnak érezte magát. Nem tudta, hogy a szívében felgyülemlett lelki teher akadályozta meg, hogy jó kedve legyen.