A témának egy érdekes mozzanatát szeretném megosztani!
Közösségünkön belül voltak apróbb, és nagyobb problémák, amit ebben a témában tartott foglalkozásainkon szerettünk volna megoldani. Mindenki kapott egy lapot, melyre leírta, hogy mi az a problémája, ami nyomja a szívét. Egy másikra, azt hogy mit tett, amivel szerinte megbántott valakit. Beszedtem a név nélküli lapokat, majd megbeszéltük, hogy melyik lapra mi van írva. Aki magára ismert, és tudta, hogy abban ő szerepel, elindult a másik felé, és a másiktól, másikaktól bocsánatot kért, amire mindig kapott választ: MEGBOCSÁTOK. Ezután a lapot együtt semmisítették meg.
A megbeszélés végén feltettünk a terembe egy „Tiszta lap”-ot, és az volt a feladat, hogy úgy kell viselkedni, hogy ne legyen senkinek oka oda írni bármit is.
Megbocsátás
A program 8. hónapjában a megbocsátást gyakoroltuk. A téma nagyon aktuális volt a csoportunkban, mivel sok konfliktus, vita előfordult a mindennapjainkban. Így szinte nap, mint nap be tudtam csempészni a Boldogságórát.
A gyerekeknek és sok felnőttnek is nehezen megy kimondani, hogy: Sajnálom! – Bocsánat! – Köszönöm! – Szeretlek! Ebben a hónapban ezt gyakoroltuk.
Feldolgoztunk, eljátszottunk „A három csibe” történetét, bocsánatkérő kártyákat készítettünk és a témához illő dalokat éneketünk.
A megbocsátás képességünkön van még mit fejleszti, de jó úton haladunk. 🙂
„Az életben csak egy dolog biztos – leszámítva a halált és az adózást. Mindegy, mennyire próbálkozol, mindegy, mennyire jók a szándékaid, akkor is hibázni fogsz, és megbántasz másokat, és téged is megbántanak. És ha fel akarsz épülni, csak egyetlen dolgot mondhatsz: megbocsátok.”
Grace klinika c. film
Április témája a megbocsátás volt. Ennek kifejezésére készítettük ezt a képet.
Elég sok konfliktus adódik osztályon belül, amik megoldása nem egyszerű feladat. A gyerekek végiggondolták, milyen sérelmek érték őket, mit éreztek olyankor. A harag, gyűlölet, sértődöttség, szégyen, elkeseredettség, tehetetlenség voltak a kellemetlen, rossz érzések. Az sem okozott kevés kivétellel örömet, amikor ők bántottak meg valakit. A káröröm, agresszivitás, kiabálás, veszekedés, csúfolódás pillanatnyi kielégülés, lelkiismeret-furdalásba, nyugtalanságba, feszültségbe, további konfliktusokba torkollik.
Visszaemlékeztek olyan esetekre is, amikor megbánták tettüket, bocsánatot kértek vagy ők bocsátottak meg valakinek. Egyöntetűen az ilyen példák jó érzéssel töltötték el őket, megkönnyebbülést, nyugalmat, békességet hoztak, újra pozitív irányt vettek az egymás közötti kapcsolatok.
Megvolt a lehetőségük a gyakorlásra is. Az egész folyamat a megbánással kezdődött, majd bocsánatkéréssel, megbocsátással, kibéküléssel folytatódott a varázsszavak segítségével, kézfogással, öleléssel. Nem könnyű mindezt megtenni! Többen nem is vállalkoztak rá, ill. nem tudtak még megbocsátani a bocsánatkérőnek.
Próbáltuk felismerni a harag érzését a testünkben. Sikerült kibékülnie két fiúnak a „Béke béke barátság, mi volt ez a szamárság ” mondóka segítségével.
Beszélgettem a gyerekekkel, mit éreznek akkor, mikor megbocsátanak. Nagyon érdekes dolgokat fogalmaztak meg, mint szabadság érzés, megkönnyebbülés, szeretet, béke. Elmeséltem nekik Amy Biehl történetét, melyet döbbenten hallgattak végig. Ezek után még szó esett a megbocsátás formáiról, lépéseiről, szükségességéről. Végül meghallgattuk Bagdi Bella Ho’ oponopono című videóját.