Nehezen tudták megfogalmazni, hogy hogyan lehet teljes szívből megbocsátani, de azt értették, miről van szó.
Megbocsátás
Ebben a hónapban a megbocsátás témát dolgoztuk fel. A Ficánka csoportunkban adódó konfliktushelyzetek során a megbocsátásra ösztönöztük a gyerekeket. Egy jó szóval, öleléssel, kézfogással bocsátottak meg egymásnak.
A „megbocsátás” nemcsak ebben a hónapban téma a csoportban, hiszen a mindennapok során akarva, akaratlanul előfordulnak konfliktus helyzetek a csoporton belül. Ilyenkor gyakran bántják egymást szóval is és sajnos, tettel is. Ahhoz, hogy a továbbiakban is jól érezzék magukat a közösségben, elengedhetetlen, hogy meg tudjanak egymásnak bocsátani. Az egymásra figyelés, az empátia képessége mellett éppen ezért fontos a megbocsátás képessége is. Sokat beszélgettünk a témáról. A feldolgozást segítették többek között a mese, a színezők, a „varázsszavak” játék.
A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd a varázsszőnyegen elrepültünk Hawaii szigetére, ahol megismerkedtünk a Ho’oponopono szó jelentésével, és a varázsmondatokkal. Majd halk zenére (Bagdi Bella: Ho’oponpopno) a gyerekek a csoportszobában járkálva a szembe jövőnek egy-egy varázsmondatot mondtak. A könyvben található „Jön a zombi” játékot ismét a tavalyihoz hasonlóan, az átalakított történettel bevezetve játszottuk ( a szigetet őrző sárkányt csak akkor engedi el a király a szomszéd szigetre vendégségbe, ha talál valakit maga helyett, aki vigyáz helyette a szigetre. A továbbiakban a játék menete megegyezik a könyvben leírtakkal.)
Beszélgettünk arról, milyen sérelmek érték őket, amiket már megbocsátottak, és milyen helyzetek voltak, amikor ők kértek bocsánatot.Ezután szívecskéket színeztünk – a megbocsátás gyümölcseit, és felragasztottuk a megbocsátás fájára- az elkészült munkát elhelyeztük a faliújságon.
A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd a varázsszőnyegen elrepültünk Hawaii szigetére, ahol megismerkedtünk a Ho’oponopono szó jelentésével, és a varázsmondatokkal. Majd halk zenére (Bagdi Bella: Ho’oponpopno) a gyerekek a csoportszobában járkálva a szembe jövőnek egy-egy varázsmondatot mondtak. A könyvben található „Jön a zombi” játékot ismét a tavalyihoz hasonlóan, az átalakított történettel bevezetve játszottuk ( a szigetet őrző sárkányt csak akkor engedi el a király a szomszéd szigetre vendégségbe, ha talál valakit maga helyett, aki vigyáz helyette a szigetre. A továbbiakban a játék menete megegyezik a könyvben leírtakkal.)
Beszélgettünk arról, milyen sérelmek érték őket, amiket már megbocsátottak, és milyen helyzetek voltak, amikor ők kértek bocsánatot.Ezután szívecskéket színeztünk – a megbocsátás gyümölcseit, és felragasztottuk a megbocsátás fájára- az elkészült munkát elhelyeztük a faliújságon.
Kedves Leányom!
Kérlek bocsáss meg nekem, hogy elkergettelek a palotámból, amiért úgy szeretsz csak, mint emberek a sót. Azóta nagyon megbántam ezt a cselekedetemet. Mindenhol kerestelek, de nem találtalak. Örülök, hogy a királyfi rád talált és megmutatta nekem, hogy milyen fontos az emberek számára a só. Só nélkül minden íztelen. Kedves lányom nagyon hiányoztál, nagyon szeretlek. Neked adom a legszebb és legnagyobb országomat. Örülök a boldogságodnak.,
Téma bevezetése: a megbocsátás dalának meghallgatása, majd a tündéri megbocsátás című mese elolvasása.
Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy haragudtak e már valakire és miért, hogy miért volt jó érzés megbocsátani, kibékülni. A személyes élmények megbedzélése után, egy közös élmény is szóba került, amikor a focipályán összevesztek a labdán, de sikerült kibékülni. Ezt az élményt rajzolták le közösen.
A dalt azóta is többször meghallgattuk.
Kicsi szívem, Laura!
Úgy sajnálom, hogy rosszul bántam veled! Sajnálom, hogy elpazaroltuk a kevés időnket, nem így akartam ezt. Olyan váratlanul tudtam meg, hogy az édesapád vagyok. Nem tudtam feldolgozni ezt az egészet. És talán féltem is, mert azokkal, akiket szerettem, mindig történt valami rossz, és végül elveszítettem őket. Téged, kislányom nem akartalak elveszíteni, ezért voltam veled olyan távolságtartó, és ezért nem engedtelek magamhoz közel. Sajnálom, hogy elutasítottalak, hogy kiabáltam veled, és nem hallgattalak végig. De rájöttem, hogy mekkora hibát követtem el ezzel. Bár téged akartalak így védeni, valójában azonban csak megbántottalak vele.
Kérlek, ne legyél az, aminek teremtettek, éld a saját életed! Tudd, hogy sokan fognak megpróbálni megállítani, de tudom, hogy túl tudsz lépni ezen az egészen, mert erős vagy, Kislányom.
Mire ezt a levelet olvasod, az életem már véget ért, de szeretném, ha tudnád, hogy nagyon megbántam, ami történt, és hogy nagyon szeretlek!
Kérlek, bocsáss meg nekem!
Édesapád (Logan, a farkas)
Óvodai csoportszobánkon belül gyakran előfordulnak akaratlanul, vagy akaratlagosan elkövetett kisebb vétségek, bántalmazások, sértések. Célunk az volt, hogy érzékeltessük a gyerekekkel, hogy a megbocsátás nem egy gyors „bocsánat” elmormolását, automatikussá válását jelenti. Másrészt viszont a megbocsátás gyakorlása nagyon nehéz feladat még egy felnőtt számára is. Ennek megtanulása, őszinte megélése hosszú folyamat. A gyerekekkel szituációs játékokban, a mondókát megtanulva, személyes példát mutatva, Lili és Lola történetén keresztül gyakoroltuk és gyakoroljuk a megbocsátás képességét, a varázsszavak pedig már régen mindennapi életünk részesei.