Az igazi ,szívből jövő megbocsátás sokszor nagyon nehéz, de ha apróbb sérelmeknél is tudatosan gyakoroljuk, talán a nagyobbaknál is könnyebben megy majd.
Megbocsátás
Osztályfőnöki órán és az egyik délutánon foglalkoztunk az áprilisi témával, a megbocsátással.
Először beszélgettünk az elméleti háttérről:
• a megbocsátás képessége fontos eleme a pozitív „beállítódásnak”,
• különböző megközelítései, szintjei vannak,
• hogyan kezeljük, ha megbántottak, vagy mi bántottunk meg valakit.
Aztán meghallgattuk, megnéztük a hónap dalát, Bagdi Bella: Ho’oponopono című dalát.
Majd néhány megbocsátással kapcsolatos idézetet olvastam fel felsős tankönyvből, ezután pedig a 216-217. oldaláról „A megbocsátás jele” című történetet, aminek megbeszéltük a tanulságait.
Ezt követően mindenki kapott egy üres papírlapot, a táblára felírtam néhány kérdést, amit meg kellett válaszolni röviden.
Kérdések:
1. Kit bántottál meg és mivel?
2. Hogyan tetted jóvá?
3. Megbocsátottak-e neked, és hogyan?
4. Hogy érezted magad, miután megbocsátottak?
5. Mi volt az eset tanulsága?
Néhány válasz:
– Érzések: „Örültem, hogy megbocsátottak!”, „Boldog voltam, hogy jóvá tudtam tenni!”,
„ Nagy teher ment le vállamról” , „Felszabadult lettem!”, „Megkönnyebbültem”
– Tanulságok: „ Ha nem bocsátott volna meg, lelkiismeretfurdalásom lenne…”, „A barátság többet ér, mint egy vita!”
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a kézzel írott fogalmazásokat megőrizzük, és pár év múlva elővesszük!
Úgy gondolom a megbocsátás az egyik legnehezebb témakör, ami egyben egy nagyon fontos dolog az ember életében. A mindennapjainkban jelen van és mégis nehezen birkózunk meg vele. Áprilisban a gyerekekkel különböző feladatokon és beszélgetéseken keresztül azt próbáltuk feldolgozni, hogy a megbocsátás mit is jelent számunkra, mit nyerhetünk általa, és mit veszíthetünk. A boldogságórákon próbáltam minél több képet használni arra, hogy megértsék hogy a megbocsátás milyen érzelmeket vált ki az emberekből. Úgy gondolom ez a hónap is nagyon tanulságos volt, és a sok személyes történet amit egymással megosztottunk a fejlődésünkre szolgál. A havi feladatnak egy olyan témát választottunk, ami most eléggé aktuális az osztályközösségben. Egy anya-lánya konfliktust. Az ötletet szintén egy személyes történet adta. A feladat közben a gyerekek jókedvűek voltak és kreatív ötleteikkel gazdagították a közös munkát. A feladat végzése közben Bella dalait hallgattuk ami inspirálóan hatott a gyerekekre.
Bocsánatot kérek!
Kedves Gazduram!
Mérhetetlenül sajnálom a kárt, amit okoztam Önnek, szánom-bánom, de már utólag nem tudom jóvátenni.
Nem is tudom, hogy történhetett, csak Iluskára tudtam figyelni, ez az egyetlen mentségem, az iránta érzett szerelmem. Kérem, bocsásson meg! Olyan hálás vagyok, amiért befogadtak, felneveltek, ételt és italt, majd később munkát adtak nekem. Sosem felejtem el jóságukat. Megértem, hogy mérges volt rám, hogy felbőszült a haragtól és vasvillával akart elkergetni. Elfutottam inkább, jó messzire, hiszen láttam, mennyire haragszik. Éppen egy sötét erdőben járok, elbúcsúztam Iluskától is, egymagam maradtam, semmim és senkim sem maradt. Bízom benne, hogy egyszer talán megbocsátja nekem figyelmetlenségemet, addig is járom a világot, hátha ráakadok az elkóborolt nyájra.
Nevelt fia: Kukoricza Jancsi
(Csintalankák,5.B)
Az áprilisi téma a „Megbocsátás” nagyon találó volt a csoportunkra, így többször volt alkalmunk beszélni ezekről a szituációkról. A Maci csoportban ugyanis az utóbbi időben gyakran alakulnak ki konfliktus helyzetek. Vegyes csoportunkban, főleg az iskolába készülő gyerekek vitatkoznak, veszekednek egymással. Általában kis segítséggel hamar kibékülnek, és megbocsátanak a másiknak.. Egy konkrét helyzetet le is rajzoltak a gyerekek, és el is mesélték a képek történetét: „A fiúk kicsúfolták a lányokat, a lányok bánatosak voltak, még sírtak is. Miután ezt a fiúk észrevették, hogy a lányok ennyire bánatosak, szívecskéket rajzoltak nekik, és bocsánatot is kértek. A lányok szívesen megbocsátottak, majd vidáman játszottak együtt.” Azóta is többször beszélek velük a témáról, arról is, hogy mennyire fontos a megbocsátás, a lelki nyugalmunk és boldogságunk érdekében. Hiszen az nagyon rossz, ha az „apró” sérelmek miatt esetleg elveszítjük a legjobb barátunkat.
A tanulókkal arról beszélgettünk, hogy átélték-e már a megbocsátást, milyen „élményeik” vannak a témával kapcsolatosan. Mikor kellett utoljára bocsánatot kérniük valakitől, milyen érzés volt amikor összeveszés után újra tudtak egymás felé nyitni, megbocsájtást nyerni, szeretve lenni. A gyerekek a mindennapi főként barátokkal, barátnőkkel, más gyerekekkel történt sérelmeikről számoltak be, Elmondták negatív érzéseket, beszéltek ” romboló” gondolataikról, amit ilyen esetekben éreztek. Valamint arról is, hogy milyen jó volt újra együtt játszani azzal, akivel néhány napos mosolyszünet után bocsánatot kértek egymástól. A tanulók meghallgatták A három csibe c. mesét, ami után csoportmunkában mutatták be három képben az olvasmány bonyodalmait és megoldását. A gyerekek eldönthették, hogy melyik jelenetet szeretnék lerajzolni, melyik rész a kedvencük. Mindannyian jól érezték magukat, bár a csoportmunka folyamán bizony meg kellet olykor kisebb nagyobb nehézségeket oldaniuk, ami fejlesztette együttműködési készségüket is. A munka közben többször is meghallgattuk a hónap dalát.