Kicsi szívem, Laura!
Úgy sajnálom, hogy rosszul bántam veled! Sajnálom, hogy elpazaroltuk a kevés időnket, nem így akartam ezt. Olyan váratlanul tudtam meg, hogy az édesapád vagyok. Nem tudtam feldolgozni ezt az egészet. És talán féltem is, mert azokkal, akiket szerettem, mindig történt valami rossz, és végül elveszítettem őket. Téged, kislányom nem akartalak elveszíteni, ezért voltam veled olyan távolságtartó, és ezért nem engedtelek magamhoz közel. Sajnálom, hogy elutasítottalak, hogy kiabáltam veled, és nem hallgattalak végig. De rájöttem, hogy mekkora hibát követtem el ezzel. Bár téged akartalak így védeni, valójában azonban csak megbántottalak vele.
Kérlek, ne legyél az, aminek teremtettek, éld a saját életed! Tudd, hogy sokan fognak megpróbálni megállítani, de tudom, hogy túl tudsz lépni ezen az egészen, mert erős vagy, Kislányom.
Mire ezt a levelet olvasod, az életem már véget ért, de szeretném, ha tudnád, hogy nagyon megbántam, ami történt, és hogy nagyon szeretlek!
Kérlek, bocsáss meg nekem!
Édesapád (Logan, a farkas)
Megbocsátás
Óvodai csoportszobánkon belül gyakran előfordulnak akaratlanul, vagy akaratlagosan elkövetett kisebb vétségek, bántalmazások, sértések. Célunk az volt, hogy érzékeltessük a gyerekekkel, hogy a megbocsátás nem egy gyors „bocsánat” elmormolását, automatikussá válását jelenti. Másrészt viszont a megbocsátás gyakorlása nagyon nehéz feladat még egy felnőtt számára is. Ennek megtanulása, őszinte megélése hosszú folyamat. A gyerekekkel szituációs játékokban, a mondókát megtanulva, személyes példát mutatva, Lili és Lola történetén keresztül gyakoroltuk és gyakoroljuk a megbocsátás képességét, a varázsszavak pedig már régen mindennapi életünk részesei.
A csoport mindennapi életében előfordul, hogy a gyermekek megbántják egymást, olyat tesznek, ami a másiknak rosszul esik. Ilyenkor tudniuk kell bocsánatot kérni, illetve képesek kell, hogy legyenek a megbocsátásra is.
Az állatokról szóló rövid mese, melyet a gyerekekkel el is játszottunk segített megérteni, hogy akit szeretünk nem szabad megbántani, de ha mégis így van, bocsánatot kérni szép cselekedet.
A foglalkozást a „Varázsszavak” játékkal zártuk, ahol felszínre kerültek olyan korábbi sérelmek is, melyet most megbeszélhettek a gyerekek.
Ebben a hónapban a megbocsátással foglalkoztunk. Ez az óvodában napi szinten jelen van és rengeteget tanulunk mi is a gyerekektől. A mottónk: „Megbocsátok, mert boldog akarok lenni.” Arra tanítjuk őket, hogy a szavakkal történő bántás is fájdalmat okoz és ilyenkor sem használhatjuk a „ne haragudj” kifejezést, mert a bántott félnek joga van haragudni, de a megbocsátás út a boldogság felé. Ezért a helyes kifejezés a „bocsáss meg kérlek”, a válasz pedig: MEGBOCSÁTOK.
Konyári Óvoda Maci csoport
A téma feldolgozását a Tündéri bocsánat című mesével kezdtük. A mese többszöri meghallgatása után beszélgettünk arról, kerültek-e már a gyerekek olyan helyzetbe, amikor megbántottak valakit és a bocsánatát kérték, vagy ők bocsátottak meg valakinek és mit éreztek ekkor. Egy történetet találtunk ki, amelyben két kisgyermek játszik a kutyusával, amit két nagyobb gyermek elvesz tőlük. A kicsik nagyon megbántottak, szomorúak lesznek. Ezt látva a nagyok bocsánatot kérnek és visszaadják a kiskutyát. A kicsik megbocsátanak és boldogan játszanak együtt négyen a kiskutyával. Ezt a történetet jelenítettük meg a képeken.
A héten a megbocsátás temaköréről beszélgettünk, a csoportban az esetleges konfliktusokat megbeszéltük.